Anyai hőstörténet - VONAL FELETT (2019) kritika

CineMániás ART | 2020-10-07 | Szőke Dávid

Nagy Anikó Mária Vonal felett című dokumentumfilmje egy kiskunhalasi édesanya és két úszó lányának viszonyába nyújt betekintést, küzdelmeiket a sikerért, az elismerésért, a kudarcokkal való fájdalmas szembenézéseiket és talpra állásaikat. Miközben a film sebészi pontossággal tárja fel az anya viaskodásait önmagáért és gyermekeiért, egyszerre kilép az élsportolókról szóló portréfilmek sorából, s az anyai szeretet és kitartás hőstörténetévé válik.

A Vonal felett címe egyszerre megtévesztő és hajszálpontos. Első benyomásra ugyanis a film a sportfilmektől megszokott témák - ilyenek többek között a bajnoki címért és az elismerésért való harc, a magánélet és az életpálya egymással való konfliktusai, a kudarchelyzetek kezelése – nyomvonalát követi. A film ugyanakkor a megfelelő ponton látószöget vált, s a hangsúly szinte észrevétlenül helyeződik át lányok küzdelméről Kati, az édesanya karakterére, a lányokkal szemben gyakorolt szigorú nevelési elveire és önmagáról alkotott reflexióira.  Szemtanúi lehetünk annak, ahogyan Kati a sikeres magyar nyelv és irodalom emelt szintű érettségit követően a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógus Kar Sporttudomány képzési területén megteszi az első lépéseket, s ahogyan teljes energiabefektetéssel hajt a nála fiatalabb generációk mellett a testnevelő gyakorlati kurzusokon. Megindító látni és hallani ezt az asszonyt, aki saját elmondása szerint életében a reális célok felé törekedett, s a lécet mind magasabbra helyezve maga előtt, fáradtságot és testi-lelki elgyengülést nem ismerve dolgozott és fejlesztette önmagát. Felemelő és elgondolkodtató látni és tapasztalni, ahogy Kati ugyanezt az energiát és kimeríthetetlen szorgalmat igyekszik átadni lányainak, sokszor kíméletlen ridegséggel taszítva el magától azokat a pillanatokat, mikor a fiatalabb lány, Adél, az élsportoknál állandóan leselkedő kudarcélmény miatt elsírja magát. A filmben ugyanakkor végig jelen van a szülő és a gyerekei között elszakíthatatlan kötelékként szolgáló gyengédség és szeretet, mely különösen azokban a jelenetekben érződik igazán, ahol a lányok, szinte megfeledkezve a kamera jelenlététől, a vacsoraasztal mellett kedvesen élcelődnek egymással.

A Vonal felett e kapcsolatot finoman és ízlésesen közvetíti, miközben számtalan kérdést vet fel nézőjében. Az első és legnyilvánvalóbb kérdést az apa karakterének hiánya implikálja. Miért nem bukkan fel még csupán említés szintjén sem a lányok biológiai apja? Vajon a maga spártai szigorával is szerethető edző alakja betöltheti-e az apa által hagyott űrt a lányok számára? A filmben Kati többször feleleveníti saját gyerekkorát, a szülei fegyelmező és szeretethiányos nevelési módszereit, valamint felismerését, hogy az olyan egyszerű fizikai megnyilvánulások mint az ölelés és a dicséret elengedhetetlenek egy meleg családi környezet kialakításához. Bár Kati e felismeréshez vezető lélektani útjáról a film tisztességesen hallgat, rendkívül nagy teret kap eltökéltsége, hogy lányait megtanítsa felemelt fejjel és keményen küzdeni az élet által támasztott akadályokkal.

A filmet a szegedi Kinedok Filmklub közönségtalálkozóval összekötött vetítésén (2020 szeptember 29.) láttam. Személyessége olyan mértékben nyomott hagyott bennem, hogy állandó összehasonlítást tettem Kati és a saját édesanyám között, aki herkulesi erővel nevelt fel engem és három testvéremet, s nőként egyedül vállalta a szülői sorssal járó, sokszor kiszámíthatatlan próbatételeket. A film megtekintése után önkéntelen késztetést éreztem arra, hogy írjak édesanyámnak, s hálát mondjak neki a szerető figyelméért, mellyel mindmáig végig kíséri életünk alakulását. A Vonal felett vitathatatlan érdeme, hogy nem kívánja Katit a „tökéletes szülő” hamis képében láttatni. Lányainak az úszással kapcsolatos képességeit, apró jelzéseit Kati sokszor nem vagy csupán későn érzékeli, s makacsul kitart elképzelése mellett, hogy gyerekeiből sikeres bajnokokat faragjon. Mentségére szolgál ugyanakkor, hogy meglehetősen összetett a folyamat, mely során egy szülő fel képes mérni azokat az utakat, melyeken gyerekei tehetségükből adódóan nagyobb elismerésre tehetnének szert, s melyek predesztinálhatják őket a kiegyensúlyozott és boldog életre. Közhelyszerű, de igaz gondolat, hogy minden szülő hibázik. Ennek ellenére Kati lányai életében végig jelen van, a versenyeken lelkesen buzdítva őket, s szilárd pillérül szolgálva számukra életük nehéz pillanataiban. Lányai iránt érzett odaadó szeretete, lelkesedése, kitartása és ereje példaértékű lehet minden egyedülálló anya számára.  A film az ő alakján keresztül hajt fejet ezen anyák előtt, s állít emléket minden nőnek, akik az anyagi és magánéleti buktatók ellenére is harmonikus környezetben gondozzák gyerekeiket.

Kiemelt kép

További kép