A szabadság csak álom - NINCS GONOSZ (2020) kritika

CineMániás ART | 2020-10-10 | Juhász Péter

Mohammad Raszulof iráni rendező alkotása nyerte a legjobb filmnek járó Arany Medve díjat a 70. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a díjkiosztó gálán azonban nem tudott részt, mert nem kapott kiutazási engedélyt az iráni hatóságoktól. Az elismerést így végül lánya vette át.

Ez a kényes szituáció jól tükrözi az Iránban még ma is működő, szigorú szabályokhoz kötött rendszert. A rendező alkotása is erről a nehéz sorsról mesél, több mint 2 órás, döbbenetes erejű filmjében. 

A Nincs gonosz négy súlyos részből áll, központi témája az iráni jogrendben és a perzsa államban is szereplő, gyakran alkalmazott halálbüntetés. Hesmat az odaadó férj és apa soha nem beszél munkájáról. Szereti feleségét és gyermekét, gondoskodik édesanyjáról, éli a társadalom rendes tagjaként szerény kis életét. Munkája szörnyű titkát azonban nem fedné fel soha senkinek. Jobb is így. Puja kötelező sorkatonai szolgálatát tölti, képtelen azonban más ember életének kioltására. Élete legnehezebb döntését kénytelen meghozni, amikor egyértelmű utasítást kap.  Dzsavad nem is sejti, hogy szerelme születésnapjára tervezett leánykérés semmissé lesz, amint meglátogatja a lányt, családja körében. Az örömteli napot ugyanis egy váratlan halálhír árnyékolja be. Bahram, az orvos, évtizedek óta nem praktizál már. Amikor meglátogatja az unokahúga, a férfi megpróbálja feltárni a lány előtt családjuk szörnyű titkát. Négy történet, négy sors, egy dolog azonban összeköti őket. Valami, ami életeket dönt romba hosszú-hosszú ideje már, mert ott ez a dolgok rendje, ilyen az élet. Bármennyire is nehéz vagy fájdalmas, a törvénnyel nem lehet szembemenni. Legfeljebb elmenekülni, ez azonban személyes tragédiák tucatját vonzza magával. Mondják, az élet olykor kegyetlen, na de ennyire? Sajnos, igen.

A film lassan indul, nem sejteni hova tart. Mikor már feszengve körbenézel, mire megy ki ez az egész, a rendező bedobja első érzelem gránátját a nézőtérre. Valaki a sorok között hangosan felkiált, majd néma csend nehezedik a teremre. A látvány szabályosan sokkol, nem csak a képi világ kendőzetlen őszintesége, hanem zenei hangok nyomasztó hangulata is egyszerre zúdulnak rád.

30 perc alatt végignéztem egy család mindennapjait, a világ most is leginkább forrongó régiójának egyikében. Szokásos munkanap indul, zajlik a családi élet, este közös vacsora, szokásos vita, majd utána önfeledt öröm. Ahogy az élet másutt is zajlik. Amikor aztán a fentebb már említett fordulat úgy igazán beindítja a történéseket, a kezdeti, amúgy is kissé bizonytalannak látszó idill, másodperc törtrésze alatt robban apró szilánkokra, és ez így is marad a maradék 120 perc alatt. A rendezői elképzelés mesterien bánik a nézővel, aki levegő után kapkod a váratlan fejlemények láttán. Ilyen lehet átélni egy terrortámadást. Most a lelkünkre ható csapás áldozataivá válunk a kényelmes ülésekben, és hálát adhatunk a sorsnak, hogy ott ülünk, és nem a filmben bemutatott világban élünk. Pedig nagyon is valóságos, amit megmutat nekünk, hiába nem akarunk tudomást venni róla. Ez is az élet megszokott része odaát nem csak a lehengerlő tájak.  

A film rendezőjét egyéves börtönbüntetésre és 2 évnyi utazási tilalomra ítélték, miután 2017-ben Cannes-ban díjat nyert. Az érinthetetlen ember című alkotás témája az iráni korrupció és az igazságszolgáltatás visszássága volt.

Legújabb filmjében az egyéni szabadságvágyról regél egy despota rendszerben. Ebben a társadalomban mindennapos döntés kérdése, hogy az ember elhatárolódik, vagy együttműködik a rezsimmel. 

Raszulof eddig is keményen küzdött az emberi jogok érvényesüléséért, és noha nem utazhatott Németországba, alkotását így is sikerült több nagy európai filmforgalmazó cégnek értékesítenie. Ennek köszönhetően most mi is lehetőséget kapunk megtekinteni a Nincs gonoszt, ami nem lesz könnyű feladat.

A film olyan erővel ránt magával, hogy esélyed sincs kimenekülni jeges szorításából. Egészen az utolsó percig kapod a feszültséget, hogy átérezd, a rendszer ott ennek a súlynak mindenkire a sokszorosát helyezi. 

Roppant fontos darab a Nincs gonosz, mely nem egy kellemes délutáni program, de feltétlen ajánlott a megtekintése, hogy megértsük, micsoda feladatok várnak más nemzet gyermekeire.  Annyiszor sajnáltatjuk magunkat kényelmes életünkben, oly sokszor tapasztalom idehaza is, mennyire elégedetlenek az emberek. Leginkább azok, akiknek igazából semmi, de semmi baja, ahhoz képest meg főleg, amit az iráni rendező filmjével elénk tár. Ezek az alkotások kőkemény pofonnal igyekeznek felébreszteni mindenkit, nyissák fel egyre többen szemüket, hogy megbecsüljék amijük van, mert másnak bizony töredéke sem adatik meg ebben az életben!

Képek forrása: Cirko Film

A flm Mafab oldala