A CineMániás - Az Online filmmagazin - Cikkek - A poklok pokla

A poklok pokla - A szarvasvadász visszatért!

Cikkek | 2022-02-27 | Juhász Péter

A filmművészet egyik legszebb és egyben legnyomasztóbb háborús filmje Michael Cimino bivalyerős rendezése, A szarvasvadász, mely sokat emlegetett és sokszor vitatott produkció, és ami tarolt az Oscar-gálán. Öt díjat zsebelt be, köztük a legjobb film, legjobb rendezés és a legjobb mellékszereplő elismerését.

Néhány jóbarátról szól a történet, akiket Pennsylvania ködös gyárvárosi környezetéből kiragad a Vietnámi háború kénköves pokla. Cimino monumentális filmeposza három jóbarát történetén keresztül regél a háború lélekölő valóságáról.

Sok produkció mesélt már a földi pokol ezen szakaszáról. Ott van Oliver Stone trilógiája, melynek leghíresebb darabja A szakasz. Ott van Coppola mesteri Apokalipszis most című munkája, és kicsivel mögöttük van még egy roppant fontos alkotás, a Hazatérés, mely 1978-ban került a mozikba. Hal Ashby nyolc Oscar-díjra és hat Golden Globe-díjra jelölt rendezésében Jane Fonda, Jon Voight és Bruce Dern játszik. A film versengett az Arany Pálmáért is a Cannes-i Filmfesztiválon.

Cimino grandiózus elbeszélése kicsit mindhárom ötvözete. Benne van a Hazatérés kőkemény drámája, A szakasz akciódús mozzanatai, de a Coppola mesterművéből áradó őrület is fontos szerepet kap.

A történet szerint Steven (John Savage) éppen az esküvőjét tartja, mielőtt elindulnának a háborúba. Vidáman beszélgetnek, remélik, az első vonalba kerülnek, mert így legalább lesz alkalmuk kiélvezni a „bulit”. Amikor hirtelen betoppan egy veterán, aki hangos káromkodással reagál, a levegő szó szerint megfagy. Baljóslatú előjel, mely megalapozza a világ másik felén tett, szenvedéssel és halállal teli utazásukat.

A film címe rögtön árulkodó lehet, és egy fontos kérdést azonnal feltehetünk magunknak; miért épp szarvasvadász? Nos, a válasz maga a főszereplő, Robert De Niro alakította Michael, aki vadászik, hatalmas terepjárót vezet és ezt még megspékelik azzal, hogy orosz emigráns, aki a proletárdiktatúra elől menekült a szabadság földjére. Ő az abszolút fenegyerek. Tőle indul a történet, mivel az esküvő után lerészegedve még utoljára felmennek a hegyekbe szarvast lőni. Mike itt megígéri Nicknek (Christopher Walken), hogy történjen bármi, nem hagyja barátját a harcmezőn.

A következő pillanatban már Vietnámban vagyunk, fogvatartóik kegyetlen játékra kényszerítik őket: orosz ruletten vesznek részt, amiben az veszít, aki először lövi fejbe magát. Steven kis híján megőrül, de Mike lélekjelenléte és összefogása Nickkel meghozza az eredményt a kilátástalannak tűnő helyzetben. Mind a hárman túlélik a bevetést, azonban csupán Mike tér haza egészségesen. Steven tolószékbe kényszerül, Nick pedig Saigonban marad, ahol üzletszerűen gyakorolja az orosz rulettet. Mike hónapokkal később visszatér, hogy visszahozza őt a háború és a saját maga építette pokolból.

Meglehetősen sötét, egyoldalú tónusban, lassan építkezik a film, és már a hosszával is felkészíti nézőjét arra a kőkemény lélektani nyomásra, amit a finálé kegyetlen percei tartogatnak. A háború sehogy sem lehet pozitív, nincs benne olyan, hogy jó vagy kellemes. Akadhatnak ugyan nyugodtabb periódusok, de a végletekig feszített idegrendszer, az örökös halálfélelem, és az ember embernek farkasa metódus éjsötét valósága egyszerűen agyon nyom. Ebből a szempontból is erős Cimino hibátlan rendezése.

Amíg Oliver Stone alaposan megmozgatja hőseit, Coppola kaotikus, már már lázálom szerű jelenetekbe kergeti őket, addig A szarvasvadászt végig az a borongós hangulat hatja át, ami már a film elején is érzékelhető.

Nehéz befogadni, mégis, a kiváló alakításoknak és több, azóta is folyton felemlegetett jelenetnek köszönhetően ott szerepel a legmesteribb háborús alkotások között!

Mégis, mindig kellemetlen érzés önt el, amikor leülök A szarvasvadász elé. Van ugyanis egyfajta lélekölő hangulata, ami csak úgy sugárzik a vásznon pergő képekből. Ha van valaki, aki pontosan elénk tudja tárni a forgatás nehézségeit, az a film legendás operatőre. A néhai Zsigmond Vilmos, aki Stanley Myers hatásos zenei aláfestésére kiválóan komponált felvételekkel tette még grandiózusabbá a filmet. Anno egy interjúja során tárta fel a produkció izgalmas kulisszatitkait;

„A szarvasvadász fényképezésének egyik legnagyobb kihívását jelentette, hogy a pittsburgh-i acélmű környékének hideg, esős, őszi kinézetet kellett kölcsönöznöm, miközben egy nagyon forró nyár közepén forgattunk. A lakókocsiban (ahol Robert De Niro karaktere tartózkodott) állandóan melegebb volt, mint 35°C, ráadásul a színészek téli ruhákat viseltek. Rögtön elkezdtek izzadni, és állandó problémát okozott, hogy a verejték ne jelenjen meg a közelképeken.”

Ezt csak tetőzi a háború kegyetlen valóságának hiteles ábrázolása;

„Thaiföldön a Kwai-folyó környékén forgattunk, messze a civilizációtól. A helyiek szerint nagyon veszélyes helyre jöttünk, mert ott haladnak át a csempészútvonalak Mianmarba. A thai kormány testőröket adott Michael Cimino és Robert De Niro mellé, akik egyetlen lépést sem tehettek nélkülük. Félelmetes volt, de nem történt semmi baj. A Kwai-folyó igencsak vad tud lenni, és mivel mi az esős évszak idején forgattunk, egyetlen éjszaka alatt a vízszint ingadozásának nagysága 3 vagy akár 6 méter is lehetett. A forgatókönyvben eredetileg a folyó partjára épített kunyhó szerepelt, de ezt elvetettük, mert rögtön elmosta volna a folyó, amint megemelkedik a vízszintje. Ezért döntöttünk egy olyan kunyhó mellett, amely úgy nézett ki, mintha cölöpökön állt, de valójában lebegett a vízen. Ahhoz, hogy egyensúlyban maradjon, sok homokzsákot kellett használnunk. A kunyhó szélessége nagyjából 4,5 m, a hosszúsága pedig 5,5 m volt, ennek ellenére el kellett rajta férnie rajta legalább 8-10 színésznek, a kamerát működtető stábnak, technikusoknak és mindenki másnak, valamint a dollynak és néha két kamerának is. Nagyon kényelmetlenül éreztük magunkat, amikor a kunyhó alatt, vagyis ott, ahol a hadifoglyok lógtak köteleken, forgattunk, mert a nyakunkig ért a víz.”

És akkor jött a finálé;

"Szinte lehetetlen feladatnak bizonyult az éjszakai jelenetek felvétele Bangkok központjában, mivel a thaiok nagyon kíváncsiak, és mindig összegyűlnek, ha egy filmes stábot látnak dolgozni. Képtelenek voltunk kiüresíteni az utcákat. Eredetileg 600-800 statisztát akartunk felvenni az utcai jelenetekhez, ebből az lett, hogy hatezren álldogáltak a háttérben, és mindezt ingyen tették, azt éreztük, pontosan így nézhetett ki Saigon egy vasárnap este, a feketepiaci üzleteléssel és a night clubokba tartó katonákkal.”

„Egy nagyon kicsi sztriptízbár belsejében vettünk fel egy jelenetsort. Egy Fisher dollyt vittünk be, abból a célból, hogy egy függőleges kameramozgású snittel kezdjük el a jelenetet. Nehéz volt, de egyszerűen nem volt jobb ötletünk a felvételhez. Talán meg lehetett volna úgy oldani, hogy valaki egy létrán áll kezében egy kamerával. Tudnod kell, hogy mi lesz a felvétel eredménye, mivel sosem tudtunk belenézni a muszterekbe. A laborra hallgattunk, akik mindig elmondták, hogy sikerültek a felvételek.” - tette hozzá Zsigmond Vilmos.

Hazánkban és a környező régióban a korabeli kritikák keményen támadták a filmet. Támadták az orosz-rulett miatt, az amerikai foglyokat bambuszketrecben folyóba lógató rész miatt, mivel „Ilyet a hős kommunista harcosok nem műveltek, annál inkább az amerikai imperialista agresszorok." A támadások leginkább a film egy sokkal mélyebben nyugvó üzenetéből fakadtak. Nyugati produkcióban, egy a hazaszeretet mellett totálisan kiálló hősöket felvonultató darab ugyanis alaposan felkorbácsolta a keletebbre fekvő rendszerek működését. A hazai premierre épp ezért csak 1990. március 1-én került sor, de addigra már kívülről fújták az egyes jeleneteket.

Amikor versenyen kívül bemutatták az 1979-es nyugat-berlini filmfesztiválon, a bemutató elleni tiltakozásul a Szovjetunió kezdeményezésére a szocialista országok, Románia kivételével, visszavonták versenyfilmjeiket a programból, és delegációik elhagyták a fesztivált. Szerencsére, azóta nagyot fordult a világ, Cimino alkotása kiemelt fontosságú mozgókép lett, és bármennyire is ijesztő olykor az emberiség egymás iránt tanúsított viselkedése, a film üzenete talán most is átjön; Meg kell akadályozni az ilyesfajta pusztításokat, mivel életünk csak egy van, és nem szabadna azt elveszítenie értelmetlenül soha, senkinek!