Damien Chazelle retrospektív: Whiplash (2014)

Cikkek | 2022-05-15 | Szilágyi Edvin

Általában, mikor a filmművészet nagyjairól vagy a meghatározó alkotásairól esik szó, az embereknek van egy olyan szokásuk, hogy a múltban kezdenek kutakodni, ezzel együtt pedig nélkülözni a jelenkor alkotásait, illetve filmkészítőit. Ez betudható persze a filmművészet eliparosodásának, a futószalagon gyártott előzmények, folytatások és egyéb filmes univerzumok elterjedésének következményeként is. Maga a streaming is egy sokkal kényelmesebb módja lett annak, hogy filmeket nézzünk és ezáltal sokkal inkább fogyasszuk, semmint átéljük a mozgóképek által nyújtott tartalmakat. Mindezek ellenére nem szabad megfeledkeznünk a ma alkotó rendezőkről sem, akik közül nem kis számban vannak egyedi látásmoddal és kreativitással rendelkezők, akiknek már sikerült beírniuk nevüket a filmművészet nagykönyvébe. Ezen cikkben épp egy ilyen fiatal és kiemelkedő, ám messze nem eléggé ismert alkotóról lesz szó, Damien Chazelle képében.

Damien Chazelle 1985 január 19-én született Providence-ban Rhode Islanden, tanárszülők fiaként. Gyerekkorában első kibontakozása a zene keretein belül történt, mivel a fiatal Damien jazz dobos szeretett volna lenni. Ezen terveit azonban agresszív tanára, akiről később a Whiplash Terence Fletcher-ét mintázta, keresztülhúzta és emiatt Damien inkább a filmkészítés felé vette útját. A Harvardon tanult, ahol megismerkedett Justin Hurwitzal, akivel később szinte minden projektjében közösen dolgozott. Vele együtt forgatták le vizsgafilmként Chazelle első egészestés filmjét, a Guy and Madeline on a Park Bench-et, amely a Tribeca Filmfesztiválon jelent meg és később több díjat is bezsebelt.

Ezután Chazelle Los Angelesbe költözött azzal a tervvel, hogy megvalósítja álomprojketjét a La La Land-et. Ezen projektre való felkészülés közben elkezdett szkript doktorként is dolgozni, így olyan filmek forgatókönyvének átírásában vett részt, mint Az utolsó ördögűzés 2 vagy a Cloverfield Lane 10, utóbbinak rendezéséről éppen a Whiplash miatt mondott le. Ezzel tehát el is érkeztünk Damien Chazelle első átütő sikeréhez a Whiplash-hez, amelynek érdekes története van.

Chazelle, mivel úgy érezte elakadt a La La Land írásában,  amellett döntött, hogy félreteszi ezt a projektet és egy jóval kisebb volumenű film készítésébe vágta a fejszéjét, a Whiplash képében. A forgatókönyv nagyban inspirálódott a rendező saját jazz dobosi élményeiből, így pedig könnyedén megtalálta a közös hangot szereplőivel és a történettel. Amint viszont elkészült a forgatókönyv, egyik stúdió sem igazán érdeklődött iránta, végül azonban a Blumhouse Productions felkarolta a projektet és azt ajánlotta a rendezőnek, hogy készítsen egy rövidfilmet egyfajta ízelítőként a stúdiók számára. Ez megtörtént és az így elkészült 18 perces rövidfilmen, habár látszott a kis költségvetés és, hogy J. K. Simmonst kivéve amatőr, nem túl impozáns színészek játszottak benne, azonban még így is sikerült megfognia egyfajta kvintesszenciáját mindannak, amit Chazelle elképzelt. A Sundance Filmfesztiválon pedig olyan sikert aratott a kisfilm, hogy rögtön támogatókra talált, így a Whiplash végül egész estés formában, 2014-ben kerülhetett a mozikba.

Az ominózus produkció egy méltán közismert és kultikussá vált film, amely egy tanár-diák párharcról szól. Annak ellenére, hogy a koncepció nagyon egyszerű, erre az alapszituációra olyan érdekes és elgondolkodtató rétegek kerülnek a történet kibontakozása során, amelyek egy felejthetetlen élménnyé teszik. Az ambíció, a célunkért minden más dolog hátrahagyása, a végletekig feszített nyomás, amely szülhet legendás alakokat, illetve depresszióba is kergethet sok embert. Ezek mind olyan témák, amelyeket egy iskolai jazz zenekaron belül dolgoz fel a film. A két szembenálló fél: a célja érdekében mindent feladó diák, illetve a maximum elérése érdekében érzelmileg terrorizáló, agresszív tanár, akik bár első pillantásra egymás szöges ellentéteinek tűnnek és a film során szinte végig konfliktusban vannak egymással, a grandiózus fináléban azonban a zene által mégis sikerül összekapcsolódniuk. Miles Teller és J. K. Simmons színészi játéka pedig annyira expresszív és magával ragadó, hogy a 90 perces játékidő egy szempillantás alatt lepereg a néző előtt. A filmet a közönség és a szakma is jól fogadta, így pedig Chazelle esélyt kapott régóta dédelgetett projektje, a La La Land elkészítésére.

Folytatása következik….

 

 

Címkék:   damien chazelle   whiplash   miles teller   j.k. simmons