A Csillagok között eredeti befejezése sokkal komorabb volt

Cikkek | 2023-09-09 | Turbók Krisztián

A Csillagok között az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású filmje, amely mesterien egyensúlyoz a Föld jövőjével kapcsolatos nem túl hízelgő pesszimizmus és az emberi leleményesség képességével kapcsolatos inspiráló optimizmus között. A film vizuális csoda volt, amely bepillantást engedett a nézőknek fizikai világegyetemünk néhány legtitokzatosabb és legkülönfélébb aspektusába. Bár a filmben az emberiség eljutott a galaxis távoli sarkaiba, a legnagyobb erőssége az érzelmekre ható, családközpontú elbeszélés volt. Christopher Nolan és testvére, Jonathan Nolan közösen írták a forgatókönyvet Kip Thorne elméleti fizikus munkái és ötletei alapján, és olyan produktumot hoztak létre, amely az űrutazás tudományosan pontos ábrázolása mellett a művészi képzelet határtalan lehetőségeit is magában foglalta.

A Csillagok között olyan film, amelyből a nézők az inspiráció és a remény érzésével távozhatnak - ez azonban nem mindig volt így. A film eredeti befejezése lényegesen komorabb volt, és pesszimistább felhangokkal borította volna be a narratívát. Ez az elképzelés a gyártás korai szakaszában született, még azelőtt, hogy Nolan egyáltalán kapcsolatba került volna a projekttel. Ez a konklúzió pedig olyan befejezést mutatott volna be, amely egészen más reakciókat váltott volna ki a közönségből.

Mi történik a Csillagok közöttben?

A Csillagok között egy olyan jövőben játszódott, ahol az emberiség élete a Földön a teljes pusztulás szélén állt. A környezet pusztulása világméretű éhínséghez vezetett, ami arra kényszerítette az emberiséget, hogy erőforrásainak túlnyomó többségét a mezőgazdaságba irányítsa, szinte hiábavaló erőfeszítéseket téve a kihalás megakadályozására. Joseph Cooper (Matthew McConaughey), a NASA volt űrhajósa egyike azoknak, akik kukoricatermesztőként kénytelenek dolgozni. Lánya, Murph (Mackenzie Foy) furcsa jelenségre lesz figyelmes a szobájában: egy gravitációs anomáliára, amit Cooper Morse-kódként tud azonosítani. Az üzenet megfejtése után felfedez egy titkos NASA-létesítményt, amelyet Brand professzor (Michael Caine) vezet, és beszervezik egy utolsó, az emberiség megmentését célzó küldetésre.

Cooper más űrhajósokkal, köztük Brand lányával, Ameliával (Anne Hathaway) együtt egy féreglyukon át vezető küldetésre mennek az űrbe, hogy egy olyan bolygót keressenek, amely képes az emberi élet fenntartására. Egy másik galaxisba merészkednek, ahol egy szupermasszív fekete lyuk, a Gargantua körül három olyan bolygó található, amely alkalmas lehet az élet befogadására. A fekete lyuk gravitációja által okozott idődilatáció miatt azonban a Földön sokkal gyorsabban telik az idő, mint a küldetésen. A felnőtt Murph (Jessica Chastain) rájön, hogy Brandnek soha nem állt szándékában megtalálni a módját annak, hogy az emberiséget elszállítsák a bolygóról, és mindig is úgy tervezte, hogy Cooper küldetése során a B-tervhez nyúl vissza, ami emberi embriók szállítását jelentette, hogy az egyik bolygón új emberi kolóniát hozzanak létre. Az Amelia és Cooper által felderített első két bolygó azonban kedvezőtlennek bizonyul az emberiség számára, így kénytelenek egy utolsó, lehetséges bolygón még egy utolsó kísérletet tenni. Cooper egy parittya manőverrel juttatja Ameliát az utolsó bolygóra, és feláldozza magát, hogy a szükséges lendületet megadja neki.

A fekete lyukba zuhanva Cooper egy ötödik dimenziós térben, egy tesseraktusban találja magát, ahol az idő egy kézzelfogható konstrukció, amellyel képes kölcsönhatásba lépni. Elmélete szerint a tesseraktot, valamint a féreglyukat, amely lehetővé tette számukra, hogy abba a galaxisba utazzanak, emberi lények küldték a jövőből, hogy segítsenek az emberiségnek megmenteni önmagát. Cooper Morse-kódok segítségével üzenetet küld a múltbeli énjének Murph hálószobájában, ami arra készteti, hogy egyáltalán csatlakozzon a küldetéshez. Ezután egy elromlott órát használ arra, hogy olyan információt továbbítson Murphnek, amely lehetővé teszi számára, hogy megfejtsen egy korábban megoldhatatlan gravitációs egyenletet.

Cooper túléli a fekete lyukon át vezető utat, és a féreglyukon kívül megmentik. Arra ébred, hogy Murph képes volt felhasználni az általa küldött információt arra, hogy az emberiség kivonulását elindítsa a Földről, és megmentse az emberi fajt a halálra ítélt bolygójától. Amelia utolsó küldetése is sikeres volt, az emberiség az ő bolygója felé veszi az irányt, hogy egy új otthonban kezdje újra.

Jonathan Nolan első filmjének más volt a vége

A Csillagok között optimista befejezése azonban valójában nem szerepelt az eredeti tervekben. Jonathan Nolan elárulta, hogy a befejezés sokkal komorabb volt, mint amire végül esett a választásuk. Jonathan Nolan szerint "az Einstein-Rosen-híd [köznyelvben féreglyuk] összeomlott volna eredetileg, amikor Cooper megpróbálja visszaküldeni az adatokat". Nolan nem részletezte, hogy ez mit jelent, de az ebből levont következtetések pesszimista hangvételűek. Ez a befejezés a film befejező jeleneteinek jelentős részét semmissé tette volna, hiszen nem lett volna bepillantás Cooper fekete lyukba való belépésére, nem lett volna tesserakt és ötödik dimenziós lények, nem lett volna időmanipuláció Murph hálószobájába, és nem lett volna Cooper diadalmas visszatérése. A film már tartalmazott sötét elemeket és horrorfilmhez hasonló témákat, de ez a befejezés olyan hangnemváltást jelentett volna, amely drasztikusan megváltoztatta volna a film teljes üzenetét.

Jonathan Nolan eredeti befejezésén kívül más, érdekes információkat is megosztottak a film készítéséről. A Murph hálószobájában tapasztalható gravitációs anomáliákat először egy neutroncsillag fekete lyuk általi elpusztításának eredményének szánták. Kip Thorne elmagyarázta, hogy ez viszont egy sokkalta bonyolultabb eljárással mutatták volna meg, ám Christopher Nolan úgy gondolta, hogy ezek a tudományos koncepciók túl bonyolultak lennének az egyszerű közönség számára, ezért kompromisszumokat kötött a tudományban, hogy a film ezen részlete emészthetőbb legyen.

Több lehetőség a lezárásra. De vajon melyik a megfelelő?

Mivel Jonathan Nolan nem részletezte a tervezett befejezés részleteit, csak annyit erősített meg, hogy a féreglyuk összeomlott volna, miután Cooper átküldte rajta az adatokat, küldetésének sikere teljesen a spekulációkra van bízva. Az egyik lehetőség, hogy az adatokat egyáltalán nem küldik vissza Murph-nek, ami a küldetés teljes kudarcát eredményezte volna. Az információ nélkül az emberiség soha nem fejlesztené ki a Föld elhagyásának képességét, ami Murph-öt és a lakosság többi részét a kihalásra ítélné.

De ez a befejezés annyira kilátástalannak és a történet üzenetével ellentétesnek érződik, hogy nem valószínű, hogy ez lenne a megfelelő zárás.

Egy másik lehetőség szerint a féregjárat összeomlása csak egy fontos áldozatot hozott volna: Cooperét. Jonathan Nolan valószínűleg azt tervezte, hogy Cooper adatai átjutnak a féreglyukon, és visszakerülnek Murph-hőz, bár ő maga nem tudta volna követni. Cooper hősként halna meg, életét feláldozva a küldetésért. Az emberiség és, ami számára a legfontosabb: a lánya is megmenekülne. Ez a befejezés kielégítő lezárása a filmet mozgató témáknak és motivációknak, de az a tény, hogy Cooper soha nem találkozik újra Murph-fel, tragikus végkifejletet eredményezett volna.

A Nolan testvérek végül helyesen döntöttek az optimista befejezést illetően, amely lehetővé tette, hogy művészi kifejezésmódjuk korlátok nélkül legyen látható a vásznon. Az az elképzelés, hogy a szerelem képes túllépni az időn, a téren, sőt a fizikai valóságon is, szívmelengető gondolat, amely bár tudományosan nem pontos, mégis sokkal hatásosabb és emberibb történetet teremt.

Forrás: Collider