1997-es katasztrófafilmek párharca; avagy Dante pokla a Tűzhányó ellen!

Cikkek | 2023-09-10 | Juhász Péter

Cikkünkben két olyan ikonikus filmet veszünk górcső alá a 90-es évekből, amelyek a vulkánok tüzes poklát varázsolják elénk a vásznon.

A vulkánkitörések legalább annyira ijesztő természeti jelenségek, mint a hurrikánok, tornádók és víznyelők, érthető módon sűrűn fordulnak elő a mozikban.
1997-ben kevesebb mint három hónap különbséggel két nagy stúdiófilmet is bemutattak, amelyekben központi szerepet kapnak vulkanikus kitörések. A Dante pokla február 7-én robbant be a mozikba, és egy a Szent Helen hegy katasztrófájához hasonló cselekményre összpontosít, míg a Tűzhányó április 25-én vette hatalmába a termeket, és a történet magját egy sokkal valószínűtlenebb helyre, Los Angeles belvárosába helyezte át. Mindkettő nagyszabású, effektek által vezérelt katasztrófafilm, feltűnően hasonló karakterdinamikával, mégis különböznek. Lássuk, melyik a jobb!

A sztori
A Dante poklában egy vulkanológust követünk nyomon, aki heves kitörés következtében vesztette el barátnőjét. A Csendes-óceán északnyugati részére hívják, hogy egy washingtoni kisváros közelében különös föld alatti robajokat vizsgáljon. Érkezése egybeesik a kisváros ünnepével, miszerint az Egyesült Államok második legkívánatosabb lakóhelyévé választották. A település fellendülőben van, senki sem kíváncsi a közelgő katasztrófáról szóló ostobaságokra. Harry figyelmeztetéseit sem a városlakók, de még saját főnöke sem hallgatja meg, és hamarosan hamu, szikla és forró víz emészt fel mindent és mindenkit, aki az útjába kerül.

A Tűzhányó Los Angeles nyüzsgő metropoliszában játszódik, amelynek lakossága egyáltalán nincs felkészülve a vulkáni tevékenységre. Földrengésekre talán, de forró lávára semmiképp. Miután hét közüzemi dolgozó életét veszti a föld alatt, a Los Angeles-i katasztrófavédelmi hivatal vezetője gyanítani kezdi, hogy valami komoly dolog van a láthatáron. Egy geológussal karöltve fedezik fel, hogy a bűnös egy vulkán, és bár kezdetben kétkedve fogadják a hírt, hamar bebizonyosodik, hogy igazuk van. Egy második rengés még jobban megrepeszti a földet, és hamarosan forró lávafolyam változtatja katasztrófa sújtotta területté L.A. belvárosát A Tűzhányó teljesen váratlan helyen ábrázolja a a vulkáni katasztrófát. Míg egy hatalmas, felrobbanó hegy izgalmas pusztítás lehetőségét kínálja, egy jól ismert várost látni, amint felemészti a láva, tagadhatatlanul izgalmasabb mozis szórakozást kínál. Ráadásul, míg a Tűzhányó szinte azonnal beindul, addig a Dante poklára majdnem egy órát kell várnunk. Ezt a kört a Tűzhányó nyeri.

Az alkotók
Roger Donaldson (A lény) rendezte a Dante poklát, és bár az elmúlt évtizedben kisebb léptékű alkotásokkal jelentkezett, itt a legjobb formáját hozta. Leslie Bohem forgatókönyvíró valamivel kevésbé kiemelkedő karriert tudhat maga mögött, de mivel korábban Stallone számára írta a Daylight című mozit, határozottan érdemes a feladatra. Az egészet az giga-producer Gale Anne Hurd tartja össze. Számos kedvencünket ő vitte moziba, többek között a Terminátort, az Aliens-t, a Tremors-t és még sok más finomságot, és az ő jelenléte mindig jót ígért.

A Tűzhányót az a Mick Jackson hozta össze, aki korábban két fantasztikus filmet (L.A. Story, Több mint testőr) készítette. Billy Ray író azóta olyan forgatókönyveken dolgozott, mint például a Phillips kapitány, de karrierje akkori csúcsa az Éj színe című thriller volt. Igen, ahol Bruce-Willis megmutatja, hogy mit tud. Andrew Z. Davis és Neal H. Moritz producerek szintén nagyszabású filmeket készítettek, de ezúttal a Dante pokla nyert. Donaldson egyszerűen többet tett le az asztalra, mint Jackson, és mivel Hurd vigyázott a fontosabb dolgokra, a produkció sokkal összeszedettebbnek tűnik. A forgatókönyv is okosabb, több időt biztosít a karaktereknek, több izgalmas, és egy önfeláldozó jelenetet rejt magában, amely valóban hat a nagyérdeműre.

A szereplők
Pierce Brosnan és Linda Hamilton a Dante pokla főszereplői, mindketten az akciófilmek veteránjai. Brosnan még egy James Bond-filmet is bemutatott ugyanebben az évben. Mindketten remekül teljesítenek a dráma és a katasztrófafilmek elegyében A mellékszereplők pedig John Carpenter kedvencei, Peter Jason és Charles Hallahan.

A Tűzhányó csúcssztárjai 1997-ben nem ragyogtak ilyen fényesen (és egyikük azóta csak halványodott), de akkoriban elég meggyőző és atipikus párost alkottak. Tommy Lee Jones hozza a szokásos mogorva karakterét, és bár úgy tűnik, ez nem az ő asztala, egyértelmű, hogy kellő energiával és humorérzékkel fogadja az akcióhősös szerepet. Lávával harcol, és minden percét élvezi. Anne Heche '97-ben karrierje csúcspontja felé tartott, és bár nem tartott sokáig, bebizonyítja, hogy sokkal többre hivatott, mint egy karizmatikus és rátermett főszerep. A mellékszereplők között szintén megbízható nevek; Don Cheadle, Gaby Hoffman, John Carroll Lynch, John Corbett, Keith David, Richard Schiff, Michael Rispoli és a fantasztikus Jacqueline Kim. A győztes a Tűzhányó, simán.

Kritikai fogadtatás
Sem a kritikusok, sem a közönség nem rajongott annyira a Dante pokláért. Sok kritikus élvezte ugyan a gigantikus katasztrófa-jeleneteket, de a forgatókönyvet és a karaktereket egyszerűen katasztrofálisnak találták. Ahogy fentebb említettük, a lényeg csak körülbelül egy óra elteltével robban, így a túl sok forró levegő elálmosítja az nézőket.

A Tűzhányónak pont az ellenkezője volt a problémája, a kritikusoknak jobban bejött, mint a közönségnek. A kritikusok fele nagyon bírja a morcos Tommy Lee Jonest, a számok nem hazudnak. A Tűzhányó nyeri ezt a kört.

Költségvetés és jegybevétel
A Dante pokla költségvetése 116 millió dollár volt, ami manapság egy állítólagos kasszasiker esetében furcsa, de 97-ben nem volt kis összeg. Mindez (többnyire) digitális effekttel, valamint nagy adag kaszkadőrrel, és romboló akcióval jelent meg a vásznon. Sajnos a kasszasikerek általában 178 millió dolláron tetőztek, ami azt jelenti, hogy a marketingköltségek figyelembevétele után a film épphogy nullszaldós lett. 90 millió dollárral (körülbelül) kevesebbe került a Tűzhányó, bár ez még mindig soknak tűnik ahhoz képest, amit a vásznon kapunk, nyilvánvalóan ez sem volt elég. A filmben nem kevés, rendkívül durva VFX-felvételt láthatunk, főleg a film második felében, amikor a város a pokolba merül. Egy jelenet, amelyben egy toronyház leomlik, különösen rosszul fest. A film világszerte 122 millió dollárt termelt, de ez a költségvetéssel plusz a marketingköltségekkel együtt ez azt jelenti, hogy egyértelműen pénzügyi bukta volt. Szigorúan a kasszasikerek világát nézve, most a Dante pokla nyert.

Konklúzió

Mindkét forgatókönyvben elég sok butaság található, de a Dante pokla jobban összerakott mozi. Egyszerűen sokkal profibbnak tűnik és érződik. Nos? A Tűzhányó szórakoztatóbb néznivaló. Tommy Lee Jones tekintete megfizethetetlen, a film pontot érdemel azért is, mert ügyetlenül, de szívből próbálja kommentálni a Los Angeles-i faji megosztottságot egy kislány okos megjegyzésével, miszerint mindannyian ugyanúgy nézünk ki, ha hamu borít minket.

Egyik film sem több laza szórakozásnál, de ha csak egy vulkán-központú filmet nézhetsz meg... legyen a... Tűzhányó. Vagy a Dante pokla? Szerintetek?

Forrás; slashfilm.com