Michael Mann a Szemtől szemben című filmben összehozta Robert De Niro-t és Al Pacino-t, és ebből született a filmtörténet egyik legikonikusabb jelenete.
A színészlegenda Robert De Niro még 55 évvel azután is játszik, hogy 1968-ban Brian De Palma filmjében debütált. Persze csak néhány évvel később emelkedett a sztárságig, amikor az Aljas utcákban régi munkatársával, Martin Scorsese-vel társult, és ez volt az első a 10 projektjük közül (beleértve a közelgő Megfojtott virágokat is).
Akár régi mondásnak vagy axiómának nevezzük, a "vas élesíti a vasat" kifejezés soha nem volt még annyira igaz, mint a fentebb említett bűnügyi moziban. Különösen az éttermi jelenetben, ahol feltűnik generációjuk két legnagyobb színésze, DeNiro és Pacino. A filmvászon két sztárjának közös munkára bírása egyazon projektben nagy siker volt Mann számára, a rendező egy hatperces jelenetet hozott létre, amely lehetőséget biztosított a két színész számára, hogy egy olyan pillanatban feszüljenek egymásnak, amely mindkettőjükből a legjobbat hozza ki. Annak ellenére, hogy mindketten szerepeltek A Keresztapa második részében, ez volt az első alkalom, hogy a hollywoodi ikonok egy asztalhoz ülnek, és ez a jelenet minden téren remekül teljesített, mivel Mann felkészült a titánok hatalmas összecsapására.
Hogyan készítette elő Michael Mann az éttermi jelenetet?
Két fantasztikus színész párosítása nem mindig garantál emlékezetes jelenetet. Gondosan kell rákészülni, figyelve a karakterfejlődésre, a kémiára, az időzítésre, a helyszínre és az operatőri munkára. Al Pacino a Los Angeles-i rendőrség veteránját, Vincent Hanna hadnagyot alakítja, egy céltudatos, keménykezű zsarut, aki semmitől sem riad vissza, hogy elkapja az emberét. A másik oldalon Robert DeNiro bújik Neil McCauley bőrébe, ő a csúcs tolvajt, aki aprólékosan dolgozik, és hatalmas elszántsággal hajtja végre a bonyolult rablásokat.
A jófiú/rosszfiú képlet nagyjából annyira fekete-fehér, amennyire csak lehet, de ha egy fénykorában lévő A-listás rendező és a szakma két legjobb színésze adja elő, akkor a képlet saját életre kelhet. Mann a film alapját egy bizonyos Charlie Adamson nevű egykori chicagói nyomozó valós történetéből merítette, aki valóban üldözte, és le is terítette a De Niro által a filmben megformált karaktert. A kávé mellett folytatott beszélgetés is megtörtént, mivel a két férfi véletlenül összefutott, miután a tolvajt 1964-ben feltételesen szabadlábra helyezték egy illinois-i börtönből. A beszélgetés során megígérték egymásnak, hogy a végsőkig elmennek majd saját érdekükben.
Hogyan készült fel Michael Mann az éttermi jelenet forgatására?
Mann tudta, hogy aranyat érő pillanaton ül, és már a film első felében kidolgozta a karaktereket és a macska-egér játékot. Ha a jelenetet nem megfelelően vette volna fel, azzal kockáztatta volna, hogy egy olyan felvétel készül, amely nem segíti elő a történetet, és nem használja ki a két főszereplő képességeit. DeNiro a tőle már megszokott módszertani megközelítést alkalmazva tanulmányozta a valós bűnözőket, beszélgetett is velük. Pacino valódi elkövetőkkel folytatott kihallgatásokat tanulmányozott, hogy felkészüljön Hanna szerepére. Hogy minden gyümölcsöt kipréselhessen a jelenetből, Mann úgy döntött, hogy három kamerát használ. Egyet, hogy Pacino-t, egy másikat, hogy DeNiro-t, és egy harmadikat, hogy kettőjüket együtt rögzítse, amint egymással szemben ülnek az asztalnál egy csésze kávé mellett.
"Két kamerával akartam forgatni. És volt egy harmadik is, amely profilból vett fel, és amelyet soha nem vágtuk a filmbe. Tudtam, hogy az egyik felvételen lesz egy szerves egység, a másikon pedig egy másik... Amit látunk, az lényegében a "kevesebb több" megközelítés volt, amely biztosította, hogy a két színész egy mesteri szóváltás során egymásnak esnek."
A jelenetet hajnali 1 körül vették fel egy gyakran használt étteremben, a Kate Mantilini's-ben Beverly Hillsben. A pontosan hat perc és tizenhét másodperc hosszúságú jelenet a két karaktert veszi, amint egymással szemben ülnek, és levetik álarcaikat, ami a film ezen pontjáig érezhetően rajtuk volt. A két kiváló színész látható minden formalitást levetve egy olyan párbeszéd során, amely kiemeli Pacino és DeNiro évtizedek alatt kialakult stílusát. A rezzenéstelen, érces hangú Pacino részletesen beszámol munkája követelményeiről, zaklatott magánéletéről és arról, hogy nem szívesen ejti foglyul az olyanokat, mint Neil McCauley. De Niro leszegett fejjel, és a jól ismert arckifejezésével Hannára pillant, és a zsaru brutális őszinteségét a sajátjával viszonozza. A két legenda szerves ritmust teremt, amely érdekes mód nyugodt, és mégis áthatja a film során felgyülemlett feszültség. Egyszerre érezzük a kölcsönös tiszteletet és a megvetést, amit a szereplők egymás iránt éreznek, miközben nyugodtan ülnek, és megbeszélik szorult helyzetüket, és azt, hogy melyikük mire hajlandó annak érdekében, hogy elintézze a másikat.
Robert DeNiro és Al Pacino karrierje során több olyan ikonikus idézet is született, amelyek a popkultúra mainstream részévé váltak
De Niro "Hozzám beszélsz?" mondata a szociopata Travis Bickle-ből a Taxisofőrben transzcendens. És "...soha ne köpd be a barátaidat, és mindig tartsd a szádat". A maffiózó, Jimmy Conway a Nagymenőkben egy másik. Pacino "Hoo-ahh!!!" kiáltása Frank Slade egykori tengerészgyalogos alezredes szerepében az Egy asszony illata című filmben időtlen, és a "Tudom, hogy te voltál Fredo... összetörted a szívem." A Keresztapa második részében vitathatatlanul a filmtörténet leghíresebb mondata.
Mann tehát, aki a film forgatókönyvét is írta, nem akarta elszalasztani a tökéletes lehetőséget, hogy a két mesterszínészt rávegyen néhány felejthetetlen mondatra, ha már egyszer így összejöttek. Amikor eljön az ideje, hogy McCauley-val a végére járjon a dolognak, Pacino brutálisan egyenes, amikor azt mondja: "Egy biztos, ha választanom kell maga és egy szerencsétlen ördög között, akinek a feleségét maga özveggyé akarja tenni, akkor testvér, meghúzom majd a ravaszt." DeNiro McCauley-jának válaszára DeNiro sem rebben szemet: "Ennek az éremnek két oldala van. Mi van, ha sarokba szorít engem és én célzom meg magát? ... Szemtől szemben ülünk, igen, de én nem fogok habozni. Egy pillanatig sem." Ezek az emlékezetes idézetek talán nem emelkedtek olyan magasságba, mint néhány másik nagyszerű mondatuk, de a film rajongói sosem fogják elfelejteni a két ikon között vibráló feszültséget, amit ebben a jelenetben éreztetnek egymással.
A Szemtől szemben és az éttermi jelenet öröksége
Bár a filmet jól fogadta a közönség (világszerte több mint 187 millió dolláros bevételt hozott), és Michael Mann egyik legjobbjaként tartják számon, igazán emlékezetessé mégis az tette, hogy a két sztárfigurát rávette, hogy együtt szerepeljenek egy jelenetben. Mindkét színész több mint húsz éve volt már a pályán, és közös szereplésük már régóta esedékes volt. Egy fantasztikus forgatókönyv és egy olyan mesteri filmrendező, mint Mann, valamint a remek mellékszereplőgárda, köztük Val Kilmer, Tom Sizemore és Jon Voight kellett ahhoz, hogy ez végre megvalósuljon. És bár még egyszer együtt láthattuk őket A törvény gyilkosa című filmben, a Szemtől szemben egyedülállóan ötvözte mindazt, ami egy nagyszerű zsaru- és rablófilmhez kell, és egyetlen olyan jelenet tette teljessé, amely örökre összeköti a két legendát.
_25592960.jpg)
