Az Amerikai pszichó fináléjának magyarázata
Mary Harron 2000-es adaptációja, mely Bret Easton Ellis legendás regényből készült, már a forgatás befejezése előtt is viták kereszttüzében állt. Ellis regénye olyan grafikusan erőszakos és tele van nőgyűlölettel, hogy sokan úgy gondolták, a filmváltozat közel áll majd egy snuff-mozihoz. Harron és társ-forgatókönyvírója, Guinevere Turner azonban valami egészen mást hozott össze - egy sötét humorú, erőszakos filmet, amely Ellis könyvének lényegét átdolgozta valami olyasmivé, ami egyesek szerint még a könyvnél is jobb.
Az Amerikai pszichó című filmet sokan tanulmányozták és elemezték, és mégis, vannak, akik még mindig nem teljesen értik a befejezését. Ez szándékos: a befejezés ugyanis eléggé kétértelmű ahhoz, hogy többféleképpen lehessen értelmezni. Ha még mindig vannak kérdéseid, megpróbálunk cikkükben válaszolni rá.
Mi történik a film végén?
Patrick Bateman (Christian Bale) befektetési bankár a nyolcvanas évek New Yorkjában. Nappal egy vonzó fickó, éjszaka pedig egy kegyetlen sorozatgyilkos. Hajléktalanokat, prostikat gyilkol. A filmben tanúi lehetünk sivár, vérrel és mocsokkal teli életének. A karakter egyetlen humánus villanása abban mutatkozik meg, ahogyan titkárnőjére, Jeanra (Chloë Sevigny) reagál. Jean egyértelműen szerelmes Patrickbe, és bár a férfi képtelen a szerelemre, végül megkíméli a lány életét, miután nagyon közel állt ahhoz, hogy kivégezze egy szögbelövővel.

Bateman számos áldozata közül az egyik Paul Allen (Jared Leto), a munkatárs, akit Bateman gyűlöl. Bateman egy baltával gyilkolja meg Allent, és a holttestet a lakásban hagyja. Több emberrel végez, és a holttesteket mind otthagyja. A film előrehaladtával egyre jobban kiborul, végül felhívja az ügyvédjét, és bevallja az összes bűntettét. Bateman rájön, hogy hibázott, és úgy dönt, hogy visszatér Allen lakásába, és eltakarítja a tetthelyet, mielőtt túl késő lenne. Ám különös dolog történik: a lakásban nem az a véres rendetlenség fogadja, amit otthagyott. Ehelyett kitakarították, és eladóvá vált. Egy ingatlanügynökkel is összefut, és úgy tűnik, vagy fél, vagy dühös Batemanre (a film szándékosan kétségek közt hagy; a lényeg: nem kedveli Batemant, és úgy tűnik, többet tud, mint amennyit elárul). Bateman összezavarodik, és azon tűnődik, hogy mi a fene történt a lakásban hagyott holttestekkel.
Nem sokkal ezután összefut az ügyvéddel, akinek telefonon keresztül vallomást tett. Megpróbál magyarázkodni, de mint kiderül, az ügyvéd fel sem ismeri őt. Ez a filmben és a könyvben is (a könyvben még inkább) végigvonuló téma: senki nem ismer fel senkit. Mindenki annyira be van kokózva, hogy az önfeledtség állandó állapotában élnek. Mindezek mellett az ügyvéd azt hiszi, hogy a telefonhívás csak tréfa volt, és hozzáteszi, hogy Paul Allen nem lehet halott, mert épp most ebédelt vele Londonban. Bateman érthetően zavarba jön. Eközben irodájában Jean rábukkan a naplójára, amely tele van az áldozatokról készült hátborzongató rajzokkal.
Mit gondolunk a befejezésről? Kétféle értelmezés létezik, és bár szerintem egyik sem "rossz", én személy szerint az egyiket pontosabbnak tartom a másiknál. Az első értelmezés szerint - és ezt hallottam a legtöbbet - szinte minden, ami a filmben láttunk, Bateman fejében történt csak. Ez egy érthető következtetés, mivel még ha nem is gyilkos, egyértelműen mentálisan instabil, így nem túlzás azt gondolni, hogy mindent, ami történt, csupán elképzelte. Az, hogy Paul Allen lakását kitakarították, és nem esik szó az állítólag hátrahagyott holttestekről, valamint a rajzok inkább arra engednek következtetni, hogy a film egyetlen hosszú hallucináció. Bateman valójában nem ölt meg senkit, egyszerűen csak fantáziált róla, és a rajzokkal keltette életre ezeket a fantáziákat. Egy másik fontos elem, amivel ezt az elméletet alátámasztják, az a jelenet, amikor rálő egy rendőrautóra, az felrobban, Bateman pedig zavartan néz a fegyverrre. Az autók ugyanis nem robbannak fel, amikor lövöldözünk rájuk, ez csak a filmekben történik, Bateman ezért mered értetlenül maga elé.
Ha így értelmezed a befejezést, rendben! Mint mondtam, nem hiszem, hogy van rossz válasz. Az én értelmezésem azonban egy kicsit más.

Vagy tényleg ölt?
Ahogy én látom, Bateman tényleg megölte azokat az embereket. Ezek a tettek nem csak a fejében játszódtak le, hanem tényleg megtörténtek. "De mi van Paul Allen lakásával?!" - kérdezhetitek. Erre is van magyarázat, és ez még nyugtalanítóbbá teszi a történetet. Igen, valóban holttesteket hagyott a lakásban. Az épület tulajdonosa azonban elhallgatta az esetet, megszabadult a holttestektől, és úgy próbálja kiadni, hogy senki sem tud róla.
A filmkészítők pedig alá is támasztják ezt az ötletet. Mondhatni. Amikor Mary Harront arról faggatták, hogy az egész film csupán Bateman fejében játszódik-e, ő azt válaszolta:
"Erre nem válaszolnék. Ahogy Quentin Tarantino mondja: 'Ha megmondom, elveszem tőled a filmet'. Azt mondom, hogy van egy pillanat, amikor kevésbé lesz realisztikus, és ez az a pillanat, amikor az automata azt mondja, etess meg egy kóbor macskával"."
Ugyanakkor hozzátette:
"Amit én személyes kudarcnak tartok, hogy az emberek folyton azt gondolják a filmről, hogy az egész csak egy álom, pedig én nem akartam ezt. Csak azt, hogy kétértelmű legyen, ahogy a könyv is az. Szerintem az utolsó jelenet az én hibám, mert egyszerűen rosszul helyeztem el a hangsúlyt. Nyitottabbnak kellett volna hagynom a lezárást. Úgy tűnik, mintha az egész csak a fejében történt volna, és ami engem illet, ez nem így van".
A lényeg: bár egyértelmű, hogy néhány dolog, ami a filmben történik, csak Bateman fejében játszódik le, a gyilkosságok valóban megtörténtek. Én személy szerint jobban szeretem ezt az értelmezést, mert úgy érzem, ha ráfogjuk, hogy az egész csak Bateman képzeletének szüleménye, azzal megússza a felelősségvállalást.
Forrás: slashfilm.com
Címkék: amerikai pszichó