A Zsivány Egyes és a Godzilla után Gareth Edwards Az alkotóval szeretné forradalmasítani a stúdiófilmek készítésének módját

Cikkek | 2023-09-23 | Turbók Krisztián

Amikor Gareth Edwards megrendezte első filmjét, a 2010-es Monsters című indie filmet, kevesebb mint 500 000 dollár állt rendelkezésére, hogy elmeséljen egy bensőséges történetet két amerikairól, akik Mexikóban harcolnak óriási lényekkel. Ennek okán a stábja csak a színészekből (Scoot McNairy és Whitney Able), egy hangtechnikusból, egy line-producerből, egy tolmácsból és egy sofőrből állt. Edwards kezelte a kamerát, és gerilla stílusban készítette a felvételeket, amikor Közép-Amerikában utazva egy-egy érdekes helyszínre bukkantak. Ezután a fiatal rendező egyedül készítette el a film mind a 250 vizuális effektusát a lakásában.

Tizenhárom évvel később Edwards legújabb filmje, Az alkotó sok szempontból a Monsters ellentéte. A költségvetés 80 millió dollár volt és a 20th Century Studios forgalmazza világszerte. Több tucat színész - köztük John David Washington, Allison Janney és Ken Watanabe - Nepálban, Thaiföldön, Vietnamban, Kambodzsában, Indonéziában és Japánban forgatott, hogy bemutassa az emberiség és a mesterséges intelligencia közötti átfogó, egzisztenciális konfliktust, miközben az Industrial Light & Magic több ezer VFX-felvételt készített hozzá.

És mégis, ha Az alkotó forgatására tévedtél volna, nagy valószínűséggel úgy nézett volna ki, mint egy szedett-vedett, „csináld magad” indie film: csak a színészek, egy rendezőasszisztens, egy mikrofonos, egy világítástechnikus és Edwards volt jelen, aki ismét a kamerát kezelte.

"Volt ott egy sereg ember, de teljesen láthatatlanul kellett maradniuk" - mondja Edwards. "Ha ott álltál, ahol a színészek voltak, és körülnéztél, egyáltalán nem láthattad a stábot".

Az alkotó egy gigantikus élmény, tele erőszakkal, intenzitással és olyan drámai, bonyolultan részletes világépítéssel, amit a közönség elvár az ilyen méretű filmektől. Ugyanakkor töredékébe került az idei év szinte összes többi hasonló óriási stúdiófilmjének, amelyek közül több is 300 millió dollár feletti összegekbe került. A Monsters-t követően két hasonlóan hatalmas, jóval nagyobb költségvetésű stúdiófilmet rendezett - a 2014-es Godzillát és a 2016-os Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történetet – Edwards-nak meggyőződése volt, hogy kell lennie egy jobb, jóval olcsóbb módszernek a blockbuster méretű stúdiófilmek készítésére.

"Teljesen logikus volt, hogy 300 ember vegyen körül, amikor tankok és több tucat katona rohan át a Golden Gate hídon, miközben szörnyek támadnak" - mondja Edwards. "Annak már nem volt annyi értelme, hogy 300 ember vegyen körül, amikor egy szobában forgatsz két színésszel, akik egymással beszélgetnek. Ez az a rész, amit másképp akartam csinálni."

Greig Fraser (Zsivány Egyes, Dűne) és Oren Soffer (Action Royale) operatőrökkel együttműködve - és a megfizethető, könnyű filmkészítési technológia új hullámára támaszkodva - Edwards mindent lecsupaszított, hogy több spontaneitást és kreatív szabadságot adjon egy szükségtelenül merevnek érzett folyamatnak.

"A Zsivány Egyes során folyamatosan az álomprojektjéről beszéltünk - mondja Fraser.

"Alapvetően az ő tökéletes világában csak ő maga lenne, néhány színész, és ennyi".

Edwards ezzel szemben úgy jellemzi a stúdiófilmkészítést, mint "egy megállíthatatlan gépezetet", amely könyörtelenül száguld a premierdátuma felé.

"Abban a tempóban kell dolgoznod, ahogy a gépezet dolgozik. Vannak pillanatok, amikor azt kívánod, bárcsak leállíthatnál mindent, és egy pillanatra ki tudnál találni valamit. De nem lehet." Grimaszol. "Nehéz úgy beszélni erről, hogy ne úgy hangozzon, mintha nem lennék hálás, amiért megkaptam a lehetőséget."

Edwards reflexszerű önmegtartóztatása a rendezéshez vezető, különösen nehezen kivívott útból ered. Miután a kilencvenes évek közepén elvégezte a filmes iskolát, vizuális effektek készítőjeként helyezkedett el, főként a BBC dokumentumfilmjeihez, és a stúdiólakásában dolgozott, eleinte kalózszoftvereket használt, mert "nem engedhette meg magának az igaziakat".

"Én voltam a legolcsóbb ember, akit a BBC a vizuális effektek készítéséhez igénybe vehetett - ötször olcsóbb voltam, mint a legközelebbi ember" - mondja. "Szóval rengeteg telefonhívást kaptam folyamatosan."

A munka annyira folyamatos volt, hogy a következő 10 évben Edwards egyre csak halogatta a rendezői terveit. Mire azonban 33 éves lett, "a kudarctól való félelem kisebb volt, mint a félelem attól, hogy soha nem próbálta meg" - mondja.

"Úgy éreztem, mintha 10 évet elpazaroltam volna az életemből" - teszi hozzá mély sóhajjal. "De ha most visszatekintek, azt hiszem, azt nem gondoltam volna, hogy ha megkapom a lehetőséget, hogy nagy, blockbustereket csináljak, akkor a folyamat nagy része a vizuális effektekkel fog foglalkozni. És ez végül nagyon hasznosnak bizonyult."

Alig egy évvel azután, hogy a Monsters 2010-ben debütált az SXSW-n, Edwards megkapta a Godzilla rendezését. De az átállás legalább olyan ijesztőnek bizonyult, mint egy 350 láb magas, tűzokádó kaiju-val szembenézni. A forgatás első napján, ahogyan mondja, "sorra mentem el a teherautók mellett… Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy 100 teherautóra volt szükségünk ahhoz, hogy ezeket a jeleneteket leforgassuk"."

Amikor Edwards megkapta második nagy munkáját, a Zsivány Egyes rendezését, már kereste honfitársait, hogy kitalálja, hogyan lehetne a stúdiófilmkészítést kevésbé nehézkessé tenni. Amikor megbeszélést folytatott Fraserrel, hogy legyen az operatőre, kiderült, hogy Fraser rajongó volt.

"Ha láttad a Monsters-t, és megérted, hogyan készült - mint olyan filmes, aki mindig is szerette egyszerűen, kevesebb erőforrással csinálni a dolgokat, meg akartam ismerni ezt a fickót" - mondja.

Hogy teszteljék elméleteiket, Edwards és Fraser minden forgatási nap végén bevezette az "indie hour"-t, amikor minden osztályvezetőnek el kellett hagynia a forgatási helyszínt, hogy a filmet úgy forgathassák, "mintha egy független film lenne".

Fraser és Edwards boldogan szegült szembe minden filmkészítési konvencióval, ha az jobb eredményhez vezetett.

"Csak azt próbáltuk kitalálni, hogyan lehetne ezt jobban csinálni" - mondja a rendező. "Az, ahogyan egy filmet elkészítesz, legalább olyan fontos, mint a forgatókönyve. Inkább vállalnám a folyamat feletti teljes irányítást és egy közepes forgatókönyvet, mint egy igazán jó forgatókönyvet, de a folyamat feletti zéró felügyeletet."

Ez egy utalás Edwards részéről azokra a hírekre, melyek szerint a Lucasfilm gyakorlatilag elvette tőle a Zsivány Egyes-t, hogy Tony Gilroy (aki később az Andor-t csinálta a Disney+-ra) felügyelete alatt átfogó újraforgatásokat végezzen. Amikor Edwards-ot ezekről a történetekről kérdezték, ismét grimaszol.

„Nézze, az egyetlen dolog, amit mondhatok, hogy hihetetlenül szerencsés voltam" - mondja. "Csinálhattam egy 'Star Wars' filmet. Ilyen értelemben megnyertem a lottót…„

Edwards ezután visszatereli a beszélgetést arra, hogy mit is akart csinálni Az alkotóval. Hogy pénzt spóroljon, a díszletek építését is elkerülte, és inkább a helyszínen forgatott, a vizuális effektek segítségével pedig hatalmas sci-fi környezetet varázsolt a tájból. A robotokat vagy mesterséges intelligencia "szimulánsokat" játszó színészek egyike sem volt túlzottan megterhelve a digitális karakterek miatt:

„Nincsenek motion-capture ruhák, szinte semmi pötty az arcukon, csak a színészek a jelmezeikben. Az ILM elérte, hogy ez működjön" - mondja Edwards. „Szerintem őket is meglepte, hogy ez mennyire hatékony volt.”

A film számos jelenete erős technikai támogatást igényelt, de Edwards és munkatársai szigorúan ügyeltek arra, hogy a produkció költségeit a lehető legkisebbre csökkentsék.

"Megpróbáltam összemosni ezeket a folyamatokat - néha vannak a nagy jelenetek, ahol az egész stábra szükség van, néha pedig csak két ember van egy szobában, én és a hangmérnök" - mondja Edwards. "A hollywoodi gépezet viszont annyira nem akarja ezt csinálni. Ha nem harcolsz ellene folyamatosan, akkor a végén pontosan úgy fogod csinálni a filmet, ahogyan mindenki mindig is csinálta. Számomra ez volt az ideális; ha nem akartuk másképp csinálni ezt a folyamatot, akkor nem is akartam megcsinálni."

Az alkotó sorsa nyitott kérdés - egy eredeti film bemutatása a színészek sztrájkja alatt, amely megakadályozza a szereplők promócióját, bizonyára nem hasznos -, de Edwards tudja, hogy az alacsonyabb büdzsé a kockázatokat is csökkenti. A legjelentősebb szinten azonban a film már most is átütő siker - lenyűgöző vizuális élmény, amely sokkal nagyobbnak tűnik, mint amit a költségvetése sugallna, ráadásul egy olyan nyár után érkezik, amikor az elszabadult pénzek számos stúdiófilmet megbuktattak.

"A legizgalmasabb dolog az, hogy tényleg nem kell sok pénz ahhoz, hogy olyan filmet készítsünk, ami úgy néz ki, mintha sok pénzünk lett volna" - mondja Edward vállat vonva. "Nem számít, mi történik, újra tudok olyat csinálni, mint a Monsters. Az volt életem egyik legboldogabb élménye. Szóval még a legrosszabb forgatókönyv is elég jó."

Forrás: Variety

 

Címkék:   gareth edwards   az alkotó