Filmek, amikről nem tudtad, hogy képregényből készültek

Cikkek | 2017-01-21 | Faragó Tamás

Napjainkban teljesen természetesek a Szuperhős filmek. Ha megnyitom a csapot abból is kriptonit folyik. Viszont a képregények nem merülnek ki, a maszkos igazságosztók történetiben. Ez a válogatás olyan filmeket gyűjt össze, amik hazánkban meg sem jelent így, kevésbé ismert grafikus alkotásokat dogoznak fel. A lista a teljesség igénye nélkül készült és mindenféle rangsorolást nélkülöz. Egyetlen kitételt állítottam fel saját magam számára, hogy mindegyik itt szereplő filmnek 2000 után kellett készülnie (a képregényeknél ez nem volt feltétel).

Wanted

Mark Millar és J.G. Jones képregénye, egyszerre, véres akció orgia, paródiája a szuperhős kultusznak és kőkemény társadalmi szatíra. A történet szerint egy olyan világban járunk, ahol a szuper gonoszok összefogtak, legyőzték a hősöket, elvették az erejüket vagy megölték őket. Ezek után kitörölték az egész világ emlékeit és titokban irányítanak mindent és mindenkit. A főhős Wesley Gibson minderre akkor jön rá, mikor soha nem látott apját (aki egy, a világot irányító rosszfiúk közül) megölik és a társai, a végrendelete szerint, őt képezik ki a helyére. Ezek után belekeveredik egy intrikus hatalmi harcba, kideríti mi történt az apjával és közben kioktatja az olvasót is.

Az alapötlet merész, érdekes és bevállalós. Természetes, hogy ezt így nem merték vászonra vinni, főleg úgy, hogy a filmadaptáció megelőzte a nagy „Szuperhősfilmbuum”-ot is. De amit Timur Bekmambetov és a körülbelül öt fős írógárda csinált, az így is minősíthetetlen. A film egy bugyuta katyvasz, amiben van kanyarlövés, meg jövőlátó szövőgép, egy csontsovány Angelina Jolie, egy unalmas Morgan Freeman és egy ígéretes James McAvoy. De se társadalom kritika, se logikus történetvezetés nincs. Az orosz rendező, (az Őrség sorozat után, de még a Ben Hur előtt) bebizonyította, hogy hiába van a kezében jó alapanyag, egyszerűen nem tud vele mit kezdeni.

A sötétség 30 napja (30 Days of Night)

Steve Niles és Ben Templesmith horror képregénye bombaként robbant be a geek szubkultúrába.
A története nem kíván bölcsész diplomát. Egy alaszkai kisvárosban leszáll az éj, ami 30 napig tart. Egy csapat vámpír pedig elhatározza, hogy nagy lakomát tart. Rém egyszerű alapötlet, ami önmagában kevés lett volna sikerhez. Őszintén Niles nem is túl erős író. A horror kliséken kívül nem is nagyon tud mást, de Templesmith szürreális képi világa elég volt ahhoz, hogy kult státuszba emelte a képregényt. Bizarr és nyomasztó rajzai az olvasóban is hagynak egy kellemetlen érzést, hogy szabadulna, de látni is akarja a következő kockát.

Egy ilyen alapanyagból nehéz filmet készíteni, hiszen a vizualitását elve nem tudják visszaadni, a történet meg önmagában kevés ahhoz, hogy emlékezetes maradjon. Tudta ezt nagyon jól David Slade is, ezért egy igazán véres és bevállalós filmet hozott össze. A vámpír alapon kicsit egyszerűsített, habár meghagyta őket olyanak mint a képregényben, mégis az egész olyan mint egy zombi film. Kis csoport próbál túlélni, az egyre növekvő számú szörnyek ostromában. A főszerepben a valaha szépreményű Josh Hartnettel.
A képregényhez készült később folytatás, amit szintén megfilmesítettek, de egyikre sem nem érdemes szót pazarolni. Eléggé rókabőr szagúak és nem is sikerültek túl jól.

Red

Warren Ellis igazi élő legenda a képregény rajongók körében. Amellett, hogy nagyon termékeny, igen változatos és mindig színvonalas írásokat tesz le az asztalra. Cully Hamnerrel közösen készített műve, inkább egy érdekes műfaji kísérlet. Az akció-thrillert próbálja meg filmes eszközökkel egy képregényben megjeleníteni. Olyan az egész, mint egy szépen és részletesen kidolgozott story board, hosszas változó szemszögű „beállításokkal”, több kockán át zajló akciójelentekkel.

Történetet itt sem sokat kapunk. Paul Moses a CIA nyugdíjazott bérgyilkosa, aki csak szeretné békében eltölteni idős végnapjait. Viszont a Cég frissen kinevezett új igazgatója szembesülve Moses módszereivel, szeretné holtan látni. Persze az ex-ügynök, a menekülés helyett, szeretne inkább visszavágni. Elindul, a volt munkáltatóihoz hullahegyeket hagyva maga után. A végére kapunk egy csavart, egy kis társadalom kritikával fűszerezve, de itt is inkább a képi világ és a realista akciók amik érdekessé teszik az egészet.
A film ezzel szemben teljesen más irányt vesz. Bruce Willis tökéletes választásnak tűnik, hisz még hasonlít is az eredeti karakterre, habár a filmben Frank keresztséget kapja. De az alkotók ahelyett, hogy a képregényhez jobban illő Taken-szerű hangulatot választottak volna, kapunk egy akció-vígjátékot. Hiába teszi egy tucatnyi nagy sztár tiszteletét a filmben, de akkor is csak egy 'nyugdíjas-klub akcióban' szerű blődséggé degradálják az alapanyagot. Nem rossz film a Red, de ennél sokkal több is lehetett volna.

A kárhozat útja (Road to Perdition)

Max Allan Collins és Richard Piers Rayner képregénye, egy gyönyörű vezeklés történet a Világháború utáni gengszter korszakban.
A sztori szerint a veterán Michael Sullivan, titokban bérgyilkosként dolgozik. Egyik éjjel a fia követi és szemtanúja lesz az egyik gyilkosságnak. Mike főnöke, Rooney, úgy dönt jobb ha eltünteti az egész családot az útból. Hősünk kisebbik fia és felesége oda is veszik a kivégzésben. A gyászoló főszereplő megfogadja, hogy a másik fiát, ha kell az élete árán is megvédi. Sullivan tudja, hogy számára nincs menekvés, ő maga már elkárhozott, de szeretné ha a fia békében, tisztességben nőne fel és ha ehhez az kell, hogy szembe menjen az egész maffiával, akkor megteszi.
Csodálatos történet, ahol a főszereplő nem egy jó ember, mégis átérezzük a tetteit, tudunk neki szurkolni. Viszont ez igaz a többi figurára is. Kidolgozott jól motivált szereplőket kapunk, akik mind egytől egyik hús vér figurának tűnnek. Collins mesterien ír, párbeszédei életszerűek és mégis adnak valamit, egy kis pluszt amitől érzi az olvasó, hogy emberségre is tanít a sok erőszak mellet. Ehhez hozzájárulnak Rayner nagyszerű fekete-fehér rajzai melyeken minden szereplő egyedi és jól felismerhető.

A filmet Sam Mendes rendezte, aki egyedi látásmódjával, autentikusan ragadja meg a lényeget. Beállítása, igazi klasszikusokat idéznek. Felismerhetőek az Aranypolgár vagy akár a Keresztapát idéző rendezői megoldások és ezekkel az apróságokkal, nagyon sokat ad hozzá a filmhez.
A főszerepben Tom Hanks, ami igazán meglepő, hiszen tőle nagyon szokatlan ez a szerep, mégis mintha a képregény lapajiról sétált volna le. Akiket még kiemelnék azok Jude Law, aki zseniális az őrűlt bérgyilkos szerepében, és Paul Newman a maffia vezér Rooneyként. Igazi jutalom szerep ez mindkettőjüknek és öröm nézni a játékukat.
Az egyik legjobban sikerült adaptáció a listáról, amiben az alkotók ismerték és értették az alapanyagot. A képregénynek készült még két folytatása, amelyekben Sullivan fiának majd unokájának a felnőtt korát ismerhetjük meg. Időként szóba kerül, ezeknek a megfilmesítése is, de általában a tervezésnél nem jutnak tovább Hollywoodban.

Tétova Tinédzserek (Ghost World)

Daniel Clowes író-rajzoló alkotása egy nehezen emészthető szürreális képregény.
Története sem nagyon van, csak karakterei. A főszereplők Enid és Rebecca, akik nemrég fejezték be a gimnáziumot és nem igazán akarnak még felnőtté válni. Az ő szemükön keresztül láthatjuk az egész kiüresedett társadalmat, ahol minden csak az elvárásokról szól. A kétségbeesést és a felnőtt lét borzalmait mutatja be a mű, a két lány életén keresztül. A képregény egyszerre drámai és humoros, mégis nagyon is ijesztő, amire rátesz egy lapáttal Clowes minimalista halvány zöld alapon fekete-fehér képivilága.

A filmet a Tapló Télapót is jegyző Terry Zwigoff rendezte. A forgatókönyvet pedig közösen írták Clowessal. A mozi sokkal oldottabb az alapanyagnál, de mégis van egy kemény és szimbolista elemeket sem nélkülöző, drámai oldala. A főszereplőket életre keltő Thora Birch és Scarlett Johansson mellé csatlakozik még Steve Buscemi karaktere is, aki a képregényben nem szerepel, mégis az egyik legfontosabb eleme lesz a filmnek.
Az adaptáció nagyon sokban eltér az eredetitől, mégis többet megőriz a hangulatból és az üzenetből, mint az elsőre látszik.