Z, mint Zakariás (2015) - Egy kritika kritikája

Cikkek | 2017-02-28 | Jung István

Magam részéről nem kívánok kritikát írni a filmről. Miután megnéztem, a vége hagyott bennem némi „tüskét”, ezért elolvastam körülbelül hat kritikát róla, hátha okosabb leszek. Új gondolat nem volt fellelhető ezekben, csak amik bennem is megfogalmazódtak, viszont az összes kritikában volt egy visszatérő elem, ami negatívumként volt megemlítve.

A film C. Robert O'Brian Z, for Zachariah írásából készült, tehát adaptáció. Nagyjából annyiról szól, hogy valamilyen katasztrófa vagy vírus hatalmas pusztítást végzett a Földön, és kapunk egy túlélőt Ann (Margot Robbie) személyében. Ő idilli helyen, takaros kis házában éli életét, míg egy nap nem találkozik egy másik túlélővel, John-nal (Chiwetel Ejiofor), akit befogad. Éldegélnek, és az egyetlen konfliktusnak nevezhető dolog közöttük az, hogy az Ann lelkész apja által épített templomot lebontsák-e, hogy az áramellátás biztosításához vízimalmot építsenek. Aztán a film felénél belép egy harmadik szereplő, Caleb (Chris Pine). Ann-hez hasonlóan vallásos, és hamar megtalálják a közös hangot. Életszagúbb köztük a kémia, mint Ann és John között. A féltékenység John részéről „elkerülhetetlen”, és innentől valódi problémával kell szembenézniük.

Az olvasott kritikák mindegyike kiemeli, hogy vannak unalmas részek, amiket a festői táj fényképezése valamelyest feledtet, illetve, ami tagadhatatlan: a színészi játékok nagyszerűsége. 
Sőt, a párbeszédek, és a ki nem mondott szavak, mondatok is nagyon helyükön vannak (a kimondatlanok esetében nincsenek). Egy felesleges betűt sem hagyja el a szereplők száját.

És ami közös „haveri” negatívum volt, az az, hogy: „Úristen, hát nem tudtuk meg mi okozta a katasztrófát!”
Valóban olyan fontos ez, pláne egy adaptációnál, hogy nem szabad szikrát kapnunk tőle? Ez a legfontosabb kérdés a filmet illetően? Egy olyan filmet illetően, aminél Napnál is világosabb, hogy az emberi lélek, alapvető természet, ösztön, lelkiismereti és morális vívódás a fő mozgatórugó.
Értem én, hogy vannak nézői elvárások, és természetellenes lenne, ha nem lenne. Azt viszont nem hiszem, hogy egy történet szempontjából teljesen lényegtelen mozzanat hiányán ki kell akadni. Az, hogy a film „in medias res” indul, tehát eleve azt a helyzetet kapjuk meg, mikor már bekövetkezett a katasztrófa- el kell fogadni és kész. Ha könyvet olvas az ember nem kérdőjelezi meg az irodalmi alkotás valóságtartalmát, mert tudja, hogy az irodalmi fikció. Nem a logikára meg a racionalitásra épül (legtöbb esetben). Ebben az esetben sem, ezért nem érzem jogosnak a számonkérést a rendező felé, aki ugye nem maga találta ki a történetet. Hogy egy banális példával éljek: a John Wick-ben nem mutatják meg, hogy hogyan tanult meg John Wick úgy bánni a fegyverekkel, ahogy. Akadjunk ki, és legyen ez a film legnagyobb buktatója? Persze elmesélik, hogy milyen kemény fazon, de az más. 

A Z, mint Zakariásban is tesznek említést, hogy valami olyan történt, aminek lehet fertőzés és halál az eredménye, és arra is vázolnak egy teóriát, hogy az a hely, ahol Ann él, miért maradt érintetlen ettől a katasztrófától. De, mint mondtam: totálisan lényegtelen minden szempontból azon lógni, hogy mi okozta a gebaszt. Aki ilyen szőrszálat akar hasogatni, az lehet, hogy nem hallott még a szelekció szóról. Tudni kell a lényegest meg a lényegtelent elválasztani, és máris megszűnnek a gordiuszi csomók.

 

Címkék:   z   mint zakariás   margot robbie   chiwetel ejiofor   chris pine