A CineMániás - Az Online filmmagazin - Cikkek - A diszfunckiós Jedi-tanács meg a többiek

A diszfunckiós Jedi-tanács meg a többiek - avagy a Sci-Fi útvesztőjében.

Cikkek | 2017-03-18 | Szabó Ferenc

Van az úgy, hogy készül egy rossz film, egy rossz sci-fi. A fantasztikus filmek kedvelőjeként nem ez okoz számomra csalódást igazán, hanem ha egy alapvetően nagyon is jó filmet tesznek tönkre nemtörődömséggel, butasággal vagy a koncepció hiányával. A „lehetett volna” számomra kellemetlenebb mint a „jót akartunk de nem sikerült”. A következőkben néhány olyan szériát, filmet idéznék fel, ami nekem, személyesen csalódás volt (bár az is lehet, hogy a hiba az én készülékemben van). Szubjektív vélemény következik, egyetérteni nem kötelező.

A midiklorián-incidens és a diszfunckiós Jedi-tanács

Amikor gyerekként moziban láttam a Star Wars IV. – Új reményt, a vége főcím után még negyed órát ültem a nézőtéren leesett állal. Pirx kapitányon szocializálódva ez a film valami elképesztően magával ragadó volt. Hazafelé menet nem próbáltam meg traktorokat emelgetni az erő segítségével, de lehetett azonosulni Luke karakterével. Míg el nem jött az előzmény-trilógia, és benne a „tudományos” magyarázat, hogy édes fiam, az erő az a vérben levő midikloriánoktól függ, tehát te sosem lehetsz semmi ebben a galaxisban. Te még csak képzeletben sem lehetsz része a Star Wars univerzumnak, kivéve, ha rabszolgafelvételt hirdet a tatuini Egyesült Palpatine MGTSZ. Köszi, George. Nem lehetett volna az erőt misztikumnak meghagyni? Egyesen a fajelméletet emlegetik ennek kapcsán, amit kicsit erősnek tartok, mások az erő, és a nácik által elképzelt Vril energia párhuzamát feszegetik. Mindenesetre tény ami tény, az azonosulhatóság vonalát Lucas frankón szétütötte a kis zöld erőgombócokkal. Anakin anyja, szegény, milyen szégyenkezve adta elő, hogy csemetéjének nem volt apja, hanem a midikloriánok nemzették. Emlékeim szerint ekkor felcsattant a moziban a nevetés. Akkor még nem sejtettük, hogy itt összefüggés van Palpatine mestere, Darth Plaqueis ténykedésével, akiről később azt hallottunk, hogy a midikloriánok segítségével életet tudott teremteni. Nos, ez a teremtmény lett volna Anakin Skywalker. Nektek ez nem új? Nekem az volt, egy videóban beszélt erről valaki. És tényleg. George, ezt, ha már fontos, mert fontos, nem lehetett volna kissé érthetőbben kifejteni? Jar-jar jobban kellett a filmbe? A cselekmény kibontása helyet inkább fullba kellett tolni a kretént?
És nem csak egyet… Hogy a túróba lehet az, hogy ott dzsesszel a teljes Jedi-tanács orra előtt a Sith nagyúr, és ez nem tűnik fel senkinek? Ja, hát álcázta magát. A többi Sithnek, akiket kiirtottak, biztos nem jutott eszébe ez. Puzsér felvetésével teljesen egyet tudok érteni: ha már midiklorián, a Jedi tanács miért nem csinált a Szenátusban egy szűrővizsgálatot? Hopp, ott szalad a Sith nagyúr… Ha a Jedik ennyire bénák, tényleg megérettek a pusztulásra… Hadd ne soroljam tovább a szörnyűséges momentumokat a sorozatból: mindig lőjünk szét valami nagyon nagyot. (Új remény, Jedi visszatér, Baljós árnyak, Ébredő erő – remélem több halálizé meg anyahajó nem lesz). A Halálbolygó leszívja a napot, Han Solo fénysebességgel berongyol a pajzs mögé (a fény 300.000 km-t tesz meg másodpercenként, a Millenium Falcon meg megáll a felszín felett… na persze). Ha igazi SW-t akarok, megnézem a IV-et, az V-t, és a VI. felét, plüssmackók nélkül. De leginkább a Zsivány Egyest. Nekem ez lett az Új reménnyel a megosztott első helyen.

A Függetlenség Vírusa

Roland Emmerich szerintem nem tartozik a túlságosan szofisztikált rendezők közé. Végül is nekem nincs gondom a látványfilmekkel, azoknak is megvan a maguk funkciója (bár az I. e. 10.000-et úgy eltolni határozottan súrolta a bűncselekmény fogalmát). Az 1996-os Függetlenség napja nem vállalt filozófiai mélységeket, de, mint mondtam, nem baj. A maga korában nagy durranás volt az alkotás, és azon, hogy a hazafias szólamok miatt vödörbe kellett gyűjteni a nyálat a vetítővászon alatt, még túl lehetett lépni. No de amitől legszívesebben letéptem volna az arcomat, az az volt, hogy hőseink berepülnek egy 50 éves(!!! ismétlem 50 éves!!!) idegen űrhajóval az anyahajóba. Senki meg nem kérdezi, hogy XZ34RTQ, hol a túróban voltál az elmúlt évtizedekben? De ez még hagyján. Ott megfertőzik az idegenek (!!!44!4!!) számítógépes rendszerét egy – kapaszkodjunk – vírussal. Vírussal. Aha. Mert a két rendszer biztosan tökéletesen kompatibilis egymással. A gépi kód nyilvánvalóan ugyanolyanra fejlődött ki itt, mint ki tudja hány ezer fényévre innen. Sok mindent hajlandó vagyok elnézni egy filmnek, de ezt a kapitális baromságot már nem. Ennél még az is jobb lett volna, ha a múzeumból kihozzák Wyatt Earp sörétesét, és azzal kapják le az anyahajót, mivel az az egyetlen fegyver a Földön, ami átüti a pajzsot.
A legszebb, hogy jóval később kiderült, hogy leforgattak egy jelenetet még a filmhez, ami arról szólt, hogy a teljes földi számítástechnikát abból az 50 éves hajóból lopták ki és fejlesztették tovább. Ez a részt kivágták a filmből. Nem tudom, ki nyerte el ezzel az „Egy vágással hülyeséget csináltunk az alkotásból” díjat, de csak gratulálni tudok neki.

Érkezés – a pizzaírás rejtélye

Nagyon vártam, hogy érkezzen az Érkezés. A kritikák ájuldoztak, hogy milyen intelligens sci-fi, meg mély, meg nagyszerű. Egyébként tetszett is. De a vége… Az addig 10/9-es filmet számomra úgy hazavágta, hogy most már 10/2-nél többet nem adnék rá. A fantasztikum bejön, meg az elképzelhetetlen elképzelése, de ezek között, és a „komplett ostobaság” között azért jelentős különbség van. Ha valaki még nem látta a filmet, ne olvasson tovább. Én szóltam…
A megfejtés az, hogy az idegenek olyan nyelvet használnak, aminek a megtanulásával (úgy, mint az idegenek) az emberek is másként érzékelik az időt – az adott pillanatban átlátják az egészet – értve ez alatt az egész saját életüket (a nem saját jövőbe úgy tűnik, nem lehet látni ezzel). Az élienek azért jöttek, hogy ezt megtanítsák nekünk, mert majd ezer év múlva szükségük lesz a segítségünkre. Így kiderül, hogy a nyelvésznőt elhagyó férj, akinek hiányában (és a lánya halála után) el tudta vállalni ezt a munkát, valójában az a pasas, akivel együtt dolgozik most, aki (Agymenősen) elhagyandotta őt vala, mert sikerrel jártak később abban a munkában, amit most elkezdtek (vala), és a lánya is csak ezután fog megszülettendeni vala.
Most hagyjuk is Amy Adams (nem kívánom felidézni a filmbeli nevét) karakterének magánéletét. Az első, és kisebb problémám az, hogy ha az idegenek tudják, hogy ezer év múlva kell az emberi faj segítsége, akkor látják a problémát magát, és annak a megoldását is! Jó, most ne ragadjunk meg az időparadoxonnál, és mondjuk azt, hogy ahhoz, hogy majd akkor meglegyen a megoldás – amit most is leírhatnának egy sajtpapírra – most ezt meg kell tenniük velünk. Oké. (Nem oké, mert mi a túrónak kellünk mi, ha ŐK építettek csillaghajókat, meg annyira intelligensek, szóval nem oké, de oké.)
But, ahogy az orosz is mondja, ha tud angolul… Mi ez a marhaság – és ennél enyhébb szót nem tudok erre mondani – hogy a nyelv megváltoztatásának hatására az időérzékelésünk is megváltozik? Ezt most hogyan? Tegyük fel, hogy egy idegen lény képes erre, bár szerintem ez bárki számára a komplett őrület lenne, de hagyjuk. Az ember azonban nem ilyen, felépítésileg. Mi az időt lineárisan érzékeljük. A nyelv, a kommunikáció a létből fakad, azt fejezi ki. A nyelv megváltoztatása egészen egyszerűen nem képes olyan strukturális változást létrehozni az ember felépítésében, hogy az teljesen másként működjön. Nincs és nem is lehet ilyen visszacsatolás. Ez olyan, mint ha azt mondanánk, hogy ha holnaptól delfinül kommunikálunk, akkor holnap után megalapítjuk Atlantiszt, és a víz alatt élünk majd. Hát nem fogunk. És ez még mindig könnyebb lenne, mint a filmbeli felvetés megvalósítása.

Westworld – dióda te idióda…

Amikor elkezdődött a Westword, lelkes voltam, és úgy éreztem, hogy íme, itt a világ legjobb sorozata. Androidok, mesterséges intelligencia – olyan témák, aminek nagy hagyománya van, viszont eléggé változatos színvonalon próbálkoznak az alkotók. Tény, hogy eléggé beszippantott a sorozat. A látványvilág hihetetlenül profi, Anthony Hopkins zseniális (mi is lehetne más), a felvetések, kérdések izgalmasak, a sztori, bár kissé lassú, de fordulatos. Nolanék nyilván hozzák a színvonalat, ez bizony 10/10 lesz… Néha már azon kaptam magam, hogy csodálom, milyen jól megcsinálták ezeket az androidokat, mennyire emberiek – nyilván azok, persze…
A hihetetlenül profi látványvilág mellé komoly a felvetéseket, filozófiai kérdéseket is kaptunk: mi teszi emberré az embert, mi (lesz) a helye a világunkban a mesterséges intelligenciának, mit kezdene ezzel az ember - hogyan válik emberré a robot, és mivé válik az ember? Istenné, vagy valami emberalattivá, azzal szemben, akit maga teremtett? Vagy mivé válik az ember az emberrel szemben? Ha ennyire aljas és kegyetlen az emberi faj, nem lenne-e jobb, ha egy új, tiszta faj, az intelligens robotoké venné át a helyünket, mint az evolúció következő lépcsőfoka?
Volt egy-két szimpatikus karakter: Dolores, Barnard - az öreg Ford kevésbé. Hopkins nagyon jól hozta a panoptikum helyi istenségét, a visszafogott játéka iszonyat félelmetes tudott lenni mindenféle olcsó vásári ijesztgetés nélkül. Az alapfelállás egyszerűnek tűnt: a park fenntartói a rosszak, a szenvedő androidok a jók, no és persze az ifjú William is az… volt egy darabig. A sorozat egyfajta érdekes és egyben félelmetes hangulatot hozott. Aztán volt egy rakás csavar - ezt már nem tudom, hogy a pozitívumokhoz, vagy a negatívumokhoz soroljam. Nagyjából minden lényegesebb dologról az derült ki, hogy az ellenkezője igaz – ha egyáltalán kiderült. Az, hogy annyi csavar volt az évadban, mint egy kisebb szerelvénygyár éves termelése, még nem lett volna okvetlenül baj. Várható volt, hogy az emberek között is lesznek gépek, számomra pozitívan értékelhető csavar volt Barnard kiléte. Ám William "pálfordulása", és hogy megöli a társát, az már értelmezhetetlen volt - lehet, hogy csak én nem érem föl ésszel, hogy mitől fekszik le valaki este idealistaként, és ébred reggel (tömeg)gyilkosként. Este még beleszeret egy androidba, és meg akarja menteni, reggel pedig a többi gépet felhenteli, később pedig szabadidős tevékenységként a „szerelmét” számtalanszor megveri és megerőszakolja. Öhmmm… Rendben, lehet ilyen, bár szerintem még Adolf Hitlernek is kellett pár év a felkészüléshez - de még ha történhet is így, ahhoz, úgy vélem, kellene valami igencsak meggyőző motiváció. Miért, hogyan történt ez a változás? Ezt mintha nem láttam volna, vagy csak nekem nem jött át. A végén pedig Ford, aki abszolút zsarnoknak és machinátornak volt bemutatva, egyszerre csak előlép a legfőbb MI-pártolóvá - ez nekem nagyon követhetetlen volt, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ez Ford (addigi) karakteréből bármilyen módon következne. Amikor kiderült, hogy idősíkok vannak a történetben, és a főgenya Fekete Kalapos valójában az öreg William, ezt nem éreztem tisztességesnek a forgatókönyvíróktól. A két technikus bénázása olyan szinten volt számomra felháborító, hogy... szóval nagyon. Tényleg csorgó nyállal, bambán követni kell egy android szeszélyeit? Nincs itt valami biztonsági rendszer legalább? Jó, persze, Ford machinált mindent, de a technikusok akkor is védhetetlenek. Amikor pedig a robotok menekülnek, a kommandósok nem találják el egyiküket sem, bezzeg ők… Ne már...
No és kaptunk-e választ? Hát, nem mondanám. Miért lett öngyilkos Arnold? Mit akar valójában Ford és miért? Mi van az öreg Abernathy-val, és főleg mi van Doloressel? Most akkor Mae öntudatra ébredt, vagy sem? Dolores valójában Wyatt? Nagyon úgy tűnt. De az meg hogy lehet? Mi a csuda az a labirintus – mert úgy tűnt, hogy nem más mint az androidok öntudatra ébredése, tehát William egy délibábot kerget? És miért kellene hogy érdekeljen William sorsa egyáltalán azok után, amit művelt? Ha Dolores még egyszer vizionál, és ellovagol a naplementébe, esküszöm lefejelem az ajtófélfát…
Negatívum számomra a válaszok hiányán túl, hogy egyetlen szerethető karaktert sem kaptunk a sorozatban. Lehet, hogy mást ez nem zavar, engem igen. Legalább nem szokványos, de kérdés, hogy meddig fog érdekelni egy rakás negatív szereplő egymás közötti csetepatéja? William pozitívból negatív lett, Ford negatívból pozitív, de nem dőlök be, szóval negatív, Mae a maga ribancos erőszakos önzésével negatív, Dolores, ha Wyatt, negatív, és ha még néhányszor elnéz a messzeségbe, nem állok jót magamért, s lehetne még folytatni… Mindezekkel együtt úgy érzem, hogy túlságosan elnyújtott a sorozat, sok kérdést felvet, de igazán mintha semmiről sem beszélne, vagy nem sokról. Megy a csavarok csavarjának a csavarja, de egy idő után számomra ez inkább idegesítő, mint hogy inspirálna a megfejtésekre. 10/10-zel indultam, most 10/5-öt adnék rá, és várom a második évadot. És a válaszokat. Terítsük le a lapokat, és ha legalább két pár van, akkor nem volt blöff, eddig nagyon olyan szaga van. Reménykedjünk.