Viharos évszázadok árnyékában, avagy a magyar filmgyártás 10 legjobb történelmi alkotása

Cikkek | 2018-10-11 | Vászláv

Kevés nép tekinthet vissza olyan gazdag és mély gyökerekkel rendelkező történelemre, mint a magyar. Őseinkről már az időszámításunk szerinti 4. századból is bőven találhatunk adatokat, melyek segítségével megfejthető azok életmódja, szellemisége és vándorlása. Filmet viszont nem igazán lehet a megszokott hétköznapokról csinálni. Hisz, akkor miről szólna? Min izgulhatnának a nézők? Sajnos históriánk tömve van vérrel, szenvedéssel és könyörtelenséggel, ezzel pedig lenyűgözően mély táptalajt szolgáltat írók és költők hosszú nemzedékeinek, illetve az elmúlt évszázad során, a filmkészítőknek is.
Az alábbiakban azt a 9+1 legjobb magyar történelmi filmet fogom felsorolni, amelyeket, ha nem is akármilyen hangulatban, ugyanakkor akármilyen társaságban elő lehet venni, hogy aztán közösen sírjunk vagy éppen nevessünk históriánk sokrétűségén.

+1. A napfény íze
Igen, muszáj volt belecsempésznem a kakukktojást is a listámba, ugyanis nemcsak hogy magyar, hanem nemzetközi szinten is egy igazi remekművel van dolgunk. Valószínűleg A napfény íze igencsak előkelő helyen szerepelne a listámon, ha nem lenne nagyon-nagyon erőteljesen koprodukció. Ez alatt azt értem, hogy valószínűleg a stáb tetemes hányada nem a mi anyanyelvünkön kommunikált a forgatás közben, ezzel pedig kissé oda is a hungarikum jellege. Ennek ellenére az Oscar-díjas rendezőzsenink, Szabó István egy ízig vérig magyar sztorit készített el, olyan világszínvonalú szereplőgárdával, amely még egynéhány blockbusternek is becsületére válna.
A történet egy három generációt felölelő családregény, amely egy zsidó család sorsát mutatja be Budapesten, a zavaros 20. században. A Habsburg-szimpatizáns Ignatz Sonnenschein, akinek mindene a Monarchia és elveti az új eszméket, fővárosunkba költözik, ahol próbál alkalmazkodni a számára új körülményekhez, ugyanakkor azzal nem számol, hogy egy csapásra körülötte minden megváltozik. Fia, Sors Ádám, aki hiába magyarosítja nevét és halmoz sikert sikerre az olimpián, mégis szembe kell nézzen a holokauszt borzalmaival. Végül pedig Ádám fia, Sors Iván, aki a kommunizmus hű alattvalójaként elkezdi megkérdőjelezni a titkosrendőrségen belül betöltött szerepét és a rendszer ideológiáját. Mindhárom főszerepet, a remekül alakító Ralph Fiennes ölti magára, aki mindegyik karaktert felvértezi önálló mimikával és hangjátékkal, ezzel pedig nagyszerűen eléri, hogy külön személyiségként kezeljük mindannyijukat. Nagyszerű korkép lett A napfény íze, amely minden idők egyik legmagyarabb filmje lett, ugyanakkor (és ez kevés alkotásunkról mondható el) mindenki számára élvezhető nemzetiségtől függetlenül. Kötelező darab mindenkinek aki szeret elmerengni az idők múlandóságán, vagy éppen belesüppedni a zűrzavaros 20.század történelmébe.

9. A martfűi rém
Egy viszonylag frissebb alkotás került fel listám utolsó helyére, a 2016-ban bemutatott, A martfűi rém. A cselekmény során a bűntetteket elkövető pszichopata, illetve az őt üldöző rendőrök hajszáját követhetjük nyomon. Ez persze még nem szolgáltatna indokot a helyezésre a listán, az viszont már annál inkább, hogy Sopsits Árpád mozija kíméletlenül bemutatja az ’50-es évek végi Magyarországát, ahol a felszínen ugyan már rekonszolidálódott a diktatúra, ugyanakkor mindenkiben nagyon fájóan él még a szabadságharc emléke. Belemutatnak itt nekünk a pozíciókért menő belharcokba, az állandóan boldogságot és elégedettséget sugározni vágyó rendszerbe, illetve egy kimondottan izgalmas és intelligens nyomozásba. Mindezt pedig értelmes és cseppet sem erőltetett szövegkönyvbe csomagolva, elképesztően jó alakításokkal tűzdelve (Anger Zsolt te jó ég!!!) nyújtják át a nagyérdeműnek. Mind a díszletek, mind pedig az atmoszféra rendkívül jó, a rendezés pedig félelmetesen profi. Nem is lehet kérdés, hogy az A martfűi rémnek helye van a listán.

8. Mephisto
Hazánk első Oscar-díjas alkotása kíméletlen őszinteséggel mutatja be a becsvágytól fűtött színész, Hendrik Höfgen figuráját, aki az 1920-as években hajlandó bárkit és bármit kiszolgálni csakhogy karrierje feljebb íveljen. Simulékonyságának hála hamarosan megkapja élete szerepét, a Mephistot, mellyel meghódítja mind Bécs, mind pedig Berlin deszkáit. Azonban az addig elnyomottak közül sokan nem nézik jó szemmel a színész ténykedését és mikor hirtelen fordulnak a szelek, bizony Höfgen élete is örökre megváltozik. Át kell értékelnie magában a jó és a rossz fogalmát, illetve visszanézni és rájönni, hogy kiket is tiport el eddig.
Habár a film alapvetően német nyelvterületen játszódik, mégis a Monarchia romjai, illetve a Weimari köztársaság bukása is egy az egyben ráhúzható hazánk akkori politikai világára. Mindezt pedig Szabó István rendező (nem először és nem is utoljára a listán) magyarként meg is teszi és állandóan érzékelteti, hogy ez bizony nálunk is megtörténhetne, sőt meg is történt mind a személy, mind pedig a társadalom szintjén ugyanez. Habár a Mephisto immár lassan 40 esztendős, máig ugyanannyira befogadható, nézhető és sajnos aktuális, mint ’81-ben. A főszerepet eljátszó Klaus Maria Brandauer pedig lubickol a szerepben, akárcsak a riválisát alakító Cserhalmi György. Nem csoda, hogy Oscar-díjat nyert 1981-ben Magyarország, ezzel a komoly lélektani drámával, így pedig meg is kaptuk első aranyszobrocskánkat, amelyet aztán közel két évtizedig mégcsak megközelíteni sem tudtunk.

7. 1945
A lista legújabb darabja a tavalyi évben bemutatott 1945 című film, amelyről nem lenne túlzás azt állítani, hogy felér egy erős és igazán fájdalmas tökönrúgással. A cselekmény a világháború végét követően játszódik egy kis, határközeli falucskában, amelyet az orosz erők már „felszabadítottak”. Egy nap ide érkezik meg két zsidó férfi, mire hirtelen az egész közösség felbojdul. Kik ők? Miért vannak itt? És vajon mit követelhetnek maguknak? Az elképesztő anarchián az újgazdag jegyző (de még mennyire új), Szentes István próbál úrrá lenni, aki éppen fia lakodalmára készül. Viszont minden igyekezete ellenére sem tudja megállítani azt a lavinát, amely hamarosan magával söpri nemcsak családját, hanem az egész közösséget.
Az 1945 egy klasszikus bűn és bűnhődés történet, melyet mintha csak Jókai vetett volna papírra. Egészen kivételes bravúrral mutatja be szereplői világát és az annak hatására a főhősökben kialakult morális döntéseket és dilemmákat. A cselekmény során végül mindenkiről feltárul a mocskos igazság, illetve hogy ezzel hogy is volt képes elszámolni vagy éppen együtt élni.
Rudolf Péter a főszerepben minden idők egyik legnagyszerűbb hazai alakítását adja elő, amely során teljesen magáévá teszi a pöffeszkedő jegyző figuráját. A kiváló történet és alakítások mellett a film elképesztően autentikus lett, köszönhetően a remek operatőri munkának, a korhű díszleteknek és az iszonyat jól eltalált fekete-fehér színvilágának. Nem félek kimondani, hogy az amúgy minőségi ingadozásokra hajlamos Török Ferenc egy modernkori klasszikust alkotott meg, amelyet az utókor sokkal inkább fel fog értékelni mint napjaink átlagembere. Elképesztő alkotás lett az 1945, amely után mindenki picit magába nézhet és eldöntheti, hogy vajon ő a szükség pillanatában hogy is cselekedett volna. Kötelező darab!

6. Saul fia
A modernkori magyar filmkészítés, (eddigi) csúcspontja egyértelműen az volt, ahogy 1981 után 2015-ben újra hazai alkotás nyerte el a legjobb idegen filmnek járó Oscar-díjat. Mégpedig milyen alkotás! Az első nagyjátékfilmjét elkészítő Nemes Jeles László elképesztően komoly és ritkán elmesélt témába nyúlt bele, melyen keresztül bemutatja egyrészről a Sonderkommando mindennapjait, illetve az önmagukban őrlődő lelkeket, akiknek már nincs semmiféle menekvés a koncentrációstábor poklából. A Saul fia egy férfi önmaga fölé emelkedésének története, aki már olyan mélyen van, hogy talán már az ember jelzőt sem érdemli meg.
Brutálisan hangulatos, lenyűgözően fényképezett és kíméletlenül megírt mozi lett Nemes Jeles alkotása, amely 100%-ig megérdemelten nyerte meg sorra a legmagasabb rendű filmes elismeréseket. Brutális és nagyon nehezen emészthető mű lett a Saul fia, amely bizonyítja, hogy még nincs minden bőr lerágva korunk egyik legkegyetlenebb témájában és amely visszatette Magyarországot a filmkészítők számára a térképre. Viszont épp amiatt lett igazán emlékezetes, hogy egyáltalán nem lehet bármiféle hangulatban megnézni. Még a borzalmakhoz edzett gyomrú nézőket is elképesztően le fogja hangolni, köszönhetően bravúros operatőri munkájának, melynek köszönhetően még mi (a nézők) is úgy érezzük, hogy Saul után koslatunk ebben a horrorisztikus világban.

5. Redl ezredes
Alfred Redl szegény, sokgyerekes galíciai család sarja, aki tehetségének és szorgalmának köszönhetően bekerül az Osztrák-Magyar Monarchia katonaiskolájába, ahol tiszti képzésben részesül. Itt a sok gazdag báró és nemesi sarj között beleszeret a dekadens és jómódú életmódba és célul tűzi ki maga elé, hogy egy nap ő is az urak közé vagy éppen fölé fog tartozni. Mindezt csak megerősíti barátsága Kubinyi báróval és szerelme a báró húga irányába. Redl mindent megtesz, hogy közéjük tartozzon, ugyanakkor mégsem fog sosem. Mindeközben lenyűgöző katonai pályát jár be, melynek végén reményei szerint az álmai várják. Azonban hiába hajszolja vágyait mikor nem veszi észre, hogy már rég elérte azokat.
Szabó István filmje 1985-ben óriási díjesőt hozott maga után. Oscaron is jelölték, ahol az egyik legfőbb esélyesként tartották számon, ám végül a szobrocskát nem vihette haza. A főszerepet, csakúgy, mint a Mephisto esetében Klaus Maria Brandauer-re osztotta, aki lehengerlő alakításával újfent meghálálta rendezője bizalmát. A Redl ezredes egy nagyszerű korkép lett a bécsi udvarról, a dekadens felsőosztályról és a bukásra ítélt Monarchiáról. A film témáját tekintve nem olyan komoly (és komor), mint a Mephisto, épp ezért sokkal könnyebben befogadható annál. Egy életpályán átívelő történelmi tabló ez, amely ráadásul igaz történeten alapul. A Redl ezredes egy végig figyelemfelkető, szórakoztató és izgalmas dráma, amelyben a címszereplő kálváriáját követhetjük végig a felemelkedésen és tündöklésen keresztül, egészen a tragikus bukásig. Ez az a film a listán, amelyben valószínűleg senki sem fog csalódni.

4. Szabadság szerelem
Ha valakit néhány éve megkértek volna, hogy mondja ki az első címet, ami a „magyar történelmi film” kategóriára beugrik, az holtbiztos, hogy az illető Goda Krisztina kultfilmjét, a Szabadság szerelem-et vágja rá. Az alkotás az 1956-os szabadságharc és forradalom 50.évfordulója alkalmából készült el és mint az sejthető nem spóroltak semmivel a jeles alkalomra. Elképesztő díszletek, epikus zene, nagyszerű vágások és vérprofi rendezés jellemzi a Szabadság szerelem-et, amelyben mindemellett (és ez a legfontosabb) hatalmas szív dobog. A történet egy élsportó szemszögéből mutatja be nemzetünk e dicső, ám tragikus fejezetét. Karcsi, aki a rendszer kegyeltéből a forradalom harcosa lesz, végigjárja a forradalom ikonikus helyszíneit és végigéli annak leghíresebb pillanatait. Egy olyan dinamikus, elképesztően szórakoztató alkotásról beszélhetünk, amely minden értelemben felnő, sőt sok esetben túl is nő a rengeteg hollywoodi blockbusteren és méltó emléket állít az ’56-os hősöknek. Goda nagyon ügyesen egyensúlyozik végig a pátoszosság a heroizálás mentén, ám még akkor sem esik soha túlzásba amikor, hánynunk kellene a giccstől. Remek mellékszereplők keltik életre azt a rengeteg karaktert, akikkel teletűzdelték a filmet és ügyelnek arra, hogy végignézhessünk mindannyiuknál azt a jellemfejlődést, amely indokolja későbbi döntéseiket és magyarázza a filmben betöltött szerepüket. Igazi modernkori klasszikus, egyszersmind minden idők egyik legjobb hazai filmje lett a Szabadság szerelem, amit bárhol bármikor elő lehet venni, ha minőségi történetmesélésre vágyik az ember.

3. A kőszívű ember fiai
Jókai örök klasszikusából Várkonyi készített örök klasszikust. Az 1965-ben bemutatott az A kőszívű ember fiai egy óriási szuperprodukció volt a maga idejében, amely egy konzervatív, osztrákszimpatizáns, Baradlay főispán három fiának történetét mutatja be a ’48-as forradalom előtt, között, illetve után. A legidősebb fiú, Edmund a magyar nagykövet Szentpéterváron, a középső gyermek Richárd a magyar huszárezred parancsnoka, amely a császári erőket segíti külhonban (kuk része) és végül a legkisebb testvér Eugén, hivatalnok a bécsi udvarban. A bécsi forradalom híre mindannyijukban más érzéseket szül, hogy aztán mikor hazánkban is kirobban a szabadságharc hazatérjenek, hogy ki-ki saját belátása szerint cselekedjen. A kőszívű ember fiai egy igazi epikus mega-giga alkotás, amely több mint 50 esztendő távlatából is feltörli nézőjével a padlót. A mű nem véletlenül 158 perces, bemutatnak itt nekünk rengeteg mellékkaraktert, akik ilyen-olyan megfontolásból keresztezik a fiúk útját, megnézhetjük a jellemek fejlődését, illetve azok torzulását és nem utolsó sorban végigizgulhatjuk a még mai mércével nézve is látványos harcjeleneteket.
Azt el kell ismerni egyértelműen, hogy bizony az első negyed órában még nagyon érződik a filmen kora, viszont ahogy fokozatosan haladunk a cselekménnyel és kezdünk izgulni Baradlayék sorsáért, úgy válik egyre feszültebbé és szomorúbbá a cselekmény, amely bizony egészen a bresciai hiéna vérengzéséig vezet el. Ha az ember hajlandó túllépni az alkotás korán, akkor egy kivételesen szórakoztató, izgalmas és szomorú történetet nézhet végig, amely bemutatja egy emblematikus időszak, rengeteg fájdalmát és cselszövését, hogy aztán szomorú elégedettséggel nyugtázzuk a történelem önismétlődését. Tényleg mindenkinek nagyon ajánlott A kőszívű ember fiai megnézése, ha másért nem is legalább a lehengerlő látvány és a minden ízében autentikus közeg átélése miatt.

2. A tanú
Najó, van ember hazánkban, aki ne ismerné Pelikán elvtárs tökéletes tanúvá képzésének történetét? Ez a film elképesztően kemény. Pláne elképesztően kemény volt 1969-ben, be is tiltották. De mindeközben elképesztően vicces is. Pláne elképesztően vicces volt 1969-ben, hadd ne ismételjem magam. A lényeg, hogy ennél kevés kultuszabb filmünk van. Rengeteg (akkori) aktuálpolitikai kikacsintás, megsemmisítően jó poénba csavart éles kritika és kivételes alakítás jellemzi ezt a remekművet.
A cselekmény során az egyszerű gátőrt, Pelikán Józsefet akarják egy koncepciós per legfőbb tanújává megtenni. Azám, de a végtelenül jóhiszemű Pelikán bizony rá-rá csodálkozik a rendszer visszásságaira, miközben próbál megfelelni a követelményeknek és élni családjával boldog és gondtalan életét. A kommunista vezetőt lehengerlően eljátszó Őze Lajos örökbecsű idézetei mind a mai napig használt szófordulatok, akárcsak az elnyomó rendszerből poént csináló Bacsó Péter mozijának, szinte minden képkockája. Nem is mondok mást, aki még nem látta, az dobjon el mindent és ugorjon a tv elé, de gyorsan, még mielőtt a nemzetközi helyzet egyre fokozódna…

1.Az ötödik pecsét
Őszintén szólva, egy pillanatot sem gondolkoztam azon, hogy melyik filmet is tegyem listám első helyére. Az ötödik pecsét messze az egyik legmegrázóbb alkotás, amelyet valaha láttam. A történet a náci megszállás alatt, 1944-ben játszódik, amikoris egy kocsmába, statárium idején iszogat együtt egy asztalos, egy órásmester, egy könyvkereskedő és a tulajdonos. Nem sokkal később csatlakozik hozzájuk egy idegen is, az iszogatás folytatódik és hamarosan a politika lesz a téma, amelyről mindenkinek megvan a véleménye. Viszont arra nem számítanak, hogy valaki elárulja őket és másnap a nyilasok kínzókamrájába kerülnek. De vajon ki? És mi az ára a szabadulásuknak?
Ennél többet kár is lenne elárulnom az alkotásról, ugyanis a forgatókönyv lehengerlő és fordulatos, amely megteremti ezeket az egymástól teljesen eltérő figurákat, hogy aztán megmutassa mi is a különbség a szájalás és az igazi cselekvés között. Az ötödik pecsét az első perctől az utolsóig görcsbe rántja az ember gyomrát és el sem engedi a borzalmas végkifejletig. Habár a film 1976-ban készült, mégsem érződik rajta egy pillanatig sem a kor. Az alakítások lehengerlőek, külön kiemelendő Latinovits Zoltán, akinél kevés félelmetesebb „főgonoszt” tudott eddig kiadni magából a filmtörténelem. Habár az expozíció (kocsmában beszélgetnek) a mű közel felét teszi ki, mégis olyan karaktereket alkotnak itt, amelyek élnek, lélegeznek és szinte leugranak a képernyőről. Végig izgulhatunk mindannyiukért, hogy aztán szótlanul nézzük végig a stáblistát és teljes depresszióba esve gondoljunk vissza erre a korra és ma is fájdalmasan aktuális kérdéseire. Ha ezt a remekművet valaki még nem látta, akkor nem mondhatja ki, hogy igazán látott volna már mindent, amit film adhat. Lehengerlő és örök klasszikus, nem csak nekünk magyaroknak, hanem mindenkinek a Világon.