A 2010-es évek legjobb sci-fijei

Cikkek | 2019-09-26 | Vászláv

Az évtized vége felé közeledve jogosan merülhet fel a kérdés, hogy milyen filmes műfajról, ha úgy tetszik, trendről marad emlékezetes a 2010-es évek filmtermése. Talán a futószalagon gyártott, ugyanakkor bántóan középszerű szuperhős mozikról, melyeket minden második hónapban megtalálhatunk az aktuális bevételi listák élén? Az újra menővé váló horror műfajról, amely egyre másra ontja ki magából a művészfilmes ijesztgetésektől kezdve, a komoly pszichothrillereken át, a jobbnál jobb alkotásokat? Vagy netalántán a remake-ek és folytatások végeláthatatlan garmadájától, melyeket az álomgyár jobb ötlete nem lévén dobál elénk évről évre, csakhogy egy újabb bőrt húzzon le híresebb címeiről? Nos, véleményem szerint a 2010-es évek a science-fiction feltámadása miatt lesznek a leginkább emlegetve, hiszen az ezt megelőző évtizedek lityi-lötyi felhozatala után, egy élmény volt az, amint a nagy stúdiók hirtelen belecsaptak a lecsóba és sorra szállították a kockázatosnál kockázatosabb, illetve minőségibb alkotásokat. Minthogy eme korszak szerintem egyértelműen a sci-fi műfajról szól, így a múlt héten mozikba kerülő, legújabb nagy durranásnak ígérkező Ad Astra – Út a csillagokba kapcsán összeszedtem, hogy miket is tartok a 10 legjobb alkotásnak az évtizedből.

10. Mentőexpedíció (2015)

Andy Weir, az unatkozó tanár, aki dolgozat javítgatás közben írogatta naplóbejegyzéseken alapuló könyvét a The Martian-t, azaz tükörfordításban A marsi-t hirtelen Hollywood egyik legígéretesebb novelláját alkotta meg, melynek megfilmesítéséért egymás torkát taposták a stúdiók. Végül a 20th Century Fox hozhatta tető alá a hamar kultikussá avanzsáló regény adaptációját, melyhez az álomgyár egyik legnagyobb öregét, a sci-fihez pofátlanul értő Ridley Scott-ot szerződtették a rendezői székbe. A főszerep végül Matt Damonnál landolt, aki mellett még olyan nagy színészek tűnnek fel, mint Jeff Daniels, Sean Bean, Jessica Chastain vagy éppen Chiwetel Ejiofor.

Amint az már az illusztris szereplőgárdáról is látszik, egy igazi szuperprodukcióval van dolgunk, melyet egy laza 100 millió dolláros büdzsével meg is támogattak.
A történet az egy baleset során, egyedül a Marson ragadt Mark Watney túlélésének lenyűgöző meséje, mely során nemcsak az ő éveket felölelő mindennapjait, hanem a volt csapatának kálváriáját, illetve a NASA mentőakciójának megtervezését is nyomon követhetjük. A Mentőexpedíció végül egy igazi lenyűgöző moziélmény lett, amely nem véletlenül kapott 7 Oscar jelölést is, annak ellenére, hogy egy igazi blockbusterről beszélünk. A veterán rendezők nagyja, Ridley Scott így vénségére is egy olyan energikus és nemegyszer pofátlanul fiatalos alkotást rakott össze, hogy azt abszolút nemtől és kortól függetlenül lehet élvezni. Sajnálatos, hogy az amúgy kiváló szinkront összehozó fordítócsapatunk az eredeti, nem mellékesen zseniális címet, egy átlagos b-film szintjére változtatta. Ez az aprócska üröm természetesen nem veszi el az örömöt, hiszen az évtized egyik legjobb alkotásáról van szó, amelyet bármikor elő lehet kapni, ugyanis mind stílusa, mind története, mind pedig mondanivalója megunhatatlan.

9. A zéró elmélet (2013)

Ha van az a címke, hogy furcsa rendező, akkor azt hiszem, hogy Terry Gilliamre azt teljes egészében rá lehet aggatni. A 12 majom, a Brazil vagy éppen A halászkirály legendája zseniális direktora a Monthy Phytonból nőtte ki magát, hogy aztán napjaink egyik legegyedibb látásmódú alkotójává érjen. Bár filmjei egyértelműen nem mindig a legszórakoztatóbbak vagy legkönnyebben befogadhatóak, ennek ellenére mindig eseményszámba megy, ha rendez. Nem volt ez másként utolsó előtti alkotásával sem, mely során visszatért sci-fis gyökereihez és a nagyérdemű elé rittyentette az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb történetét, A zéró elméletet.

A sztori főhőse Q, a nem is olyan távoli jövőben tengeti szürke mindennapjait, folyamatosan egy bizonyos hívásra várva. Még orwelli munkakörnyezetében is különcként lézeng, amikor is új feladatot kap főnökétől. Be kell bizonyítania a nulláról, hogy az bizony egy, ezáltal pedig hogy az univerzumnak nincs az égadta világon semmi értelme. Érdekes mi? Hát, még ami eközben történik …

Bátran állíthatom, hogy listám legelvontabb darabjával állunk szemben, amelynek minden pillanata egy szinte tökéletes utazás egy számunkra végletekig elvarázsolt, ha úgy tetszik „gilliamizált” világban. Terry Gilliam megalkotta az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb sci-fijét, miközben egyedi stílusjegyeit is képes volt megtartani. No persze A zéró elmélet sem mentes a mély mögöttes tartalomtól, amely jellemzi ennek a minden ízében egyedi direktornak a munkásságát. Rengeteg szimbólum és kirakós darabka hever szanaszéjjel, melyet főhősünk hiába igyekszik összeilleszteni, nem nagyon sikerül, hiszen nem mehet mindig minden a legegyszerűbb úton. A direktortól megszokott zseniális látványvilágot, a remekbe szabott karaktereket és teljesen random események egész sorozatát élheti át Q mind külső, mind pedig belső utazása során, melynek végén kérdéses, hogy a megváltás mely formája várja.

A főszerepben a szokás szerint brillírozó Christoph Waltzot láthatjuk, míg olyan színészek, mint David Thewlis, Mélanie Thierry, Tilda Swinton vagy éppen Matt Damon szintén bőven kihasználják a rendelkezésükre álló szűkösebb játékidőt. Bár tény, hogy A zéró elmélet elsőre talán nem az a közönségcsalogató film, ennek ellenére bőven helye van a listámon, ugyanis messze kiemelkedik az évtized átlagszínvonalából.

8. Valerian és az ezer bolygó városa (2017)

Luc Bessonra szeretnek úgy hivatkozni, mint Európa Hollywoodi sarokkövére. Ezt valószínűleg annak is köszönheti a francia direktor, hogy szinte már nullidőponttól kezdve képes volt a létező legszórakoztatóbb, legközönségfilmesebb módon elmesélni történeteit, legyen szó egy bérgyilkos kálváriájáról, egy búvár belső viaskodásáról vagy éppen egy francia történelmi drámáról. Ennek ellenére élete főműve vitán felül Az ötödik elem, amely nemcsak hogy minden idők egyik legjobb sci-fije, de a világ egyik legjobb filmje is. Ennek ellenére ezt követően nem igazán próbálkozott meg újra a zsánerrel, bár filmjeibe igyekezett mindig belecsempészni egy kis futurizmust. Végül 2017-ig kellett várni az újabb műfaji próbálkozásra, mikor is úgy döntött, hogy nagyvászonra adaptálja a híres francia képregénysorozat, a Valerian és Laureline egy kissé összemixelt változatát.

Az eredmény egyszerűen fenomenális lett. Egy igazi űroperát tárnak szemünk elé, amely minden pillanata maga a szórakoztatás. Mind látvány, forgatókönyv vagy éppen akciók terén a Valerian és az ezer bolygó városa ott van a legjobb sci-fik között, amely sikeresen felépített, sőt ki is tágított egy konkrét univerzumot. A főszerepekre is meglepőt húzó Besson (Dane DeHaan, Cara Delevingne) ezúttal is csúcsformában pörgött, legyen szó a kacifántos karakterekről, a dinamikus cselekményről vagy éppen a stílusos vágásról.

Lehengerlő színek, hangos csitt-csatt és persze hatalmas szív jellemzi a francia direktor alkotását, amely ennek köszönhetően egy könnyen emészthető, ugyanakkor nem egyszer komoly témákat boncolgató mozi lett. Sajnos mindennek ellenére nem valószínű, hogy megvalósulna egy folytatás, minthogy a kritikusokat megosztotta, míg a mozipénztáraknál csúnyán elhasalt a Valerian. Mindennek ellenére mindenkinek iszonyatosan ajánlom ezt a filmet, ugyanis messze az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb és legminőségibb blocbusteréről beszélünk.

7. Zsivány egyes: Egy Star Wars-történet (2016)

Valószínűleg ezúttal jött el listám legszubjektívabb tagja. A Zsivány egyes jó film lett, ezt senki sem tagadja. Ugyanakkor, hogy van-e helye az évtized legnagyobbjai között? Az már kérdéses.

Kezdjük azzal, hogy a Disney által felvásárolt franchise valószínűleg minden idők legismertebb filmes univerzuma (bocsi Tolkien & Rowling klub), melynek minden epizódja megosztja rajongóit. Az új éra 2015-ben indult meg és azóta minden évben 1-1 filmet termelt ki magából ilyen vagy olyan formában. Nem mellékesen egy olyan szériáról beszélünk, amelynek az eredetileg elkészített 6 része 28, azaz huszonnyolc esztendő leforgása alatt került a mozikba. Bár a Disney tömeggyártási módszerét gazdasági szempontól könnyű megérteni, ám mégis kissé fájó, ha kedvenc filmjeink ünnepi hangulatú megjelenéseit egy egyszerű tömegtermékké silányítják le. A legelső SW filmjük, Az ébredő erő jó volt, annak ellenére, hogy elég erősen kopizta le Lucas ’77-es eredetijét. Az annak folytatásának szánt, Az utolsó Jedik viszont messze az eddigi legmegosztóbb (szerintem egyébként felháborítóan szar) epizód lett, melyet követően elég sokan kezdtek bele az új legendák bojkottálásába. Ezek között azonban csináltak 1-1 önálló mozit is, amelyek a fősodor mellett vidáman elvannak. Az egyik a nagyon pozitív meglepetést hozó Solo, míg a másik, listám 7. helyezettje a Zsivány egyes. Ez a komor hangulatú, kissé depresszív mozi a legjobb dolog, amely történt az univerzummal a megjelenését megelőző 11 évben és amely minden rajongó DVD-s polcának kötelező kelléke. Jó figurák, karakteres főgonosz, remek zenék, izgalmas cselekmény és temérdek új helyszín kapott benne fontos szerepet, hogy aztán a széria talán legjobb űrcsatáját is itt élhessük át. A fan szerviz nem pofátlanul túltolt, inkább csak könnyfakasztóan retró, míg a a Star Wars cím újra a jól megérdemelt helyén ragyog, a csillagoknál.

6. Ex Machina (2014)

Minden valószínűség szerint ez az alkotás okozta a legnagyobb meglepetést mindenkinek, hiszen egy gyakorlatilag minimális marketingkampánnyal és még egy annál is kisebb hírveréssel érkezett meg a hazai mozikb.. A cselekmény egy Turing-teszt lebonyolítása körül zajlik, nevezetesen, hogy főhősünknek (Domhnall Gleeson) kell megvizsgálnia a milliárdos IT zseni (Oscar Isaac) legújabb fejlesztését és kell döntenie róla, hogy valóban mesterséges intelligencia-e? Már az első teszt döbbenetes eredményekkel jár, melyet csak egyre durvább események követnek.

Alex Garland debütáló rendezése nagyon súlyos morális kérdéseket fogalmaz meg, hogy aztán benne hagyja nézőjében a kérdőjeleket egészen a lehengerlő fináléig.
Mind a kritikusok, mind pedig a közönség egyöntetűen imádta az Ex Machina-t, melyet két Oscar-jelöléssel is díjaztak, s melyből a legjobb látvány díját haza is vihette. Mind történet. mind pedig technikai oldalról szenzációsan sikerült Garland alkotása, mellyel abszolút megérdemelten került fel Hollywood legígéretesebb direktorainak listájára. Az újszerű cselekmény és az izgalmas karakterek végig tökéletes és elgondolkodtató szórakoztatást nyújtanak, így pedig az Ex Machina listám egyik legfeszültebb tagja lett.
Nem mellesleg pedig ez volt az a film, mely után az álomgyár felfedezte magának Alicia Vikandert…nem véletlenül.

5. Gravitáció (2013)

Bátran mondhatjuk, hogy a Gravitáció lett talán az évtized legjelentősebb sci-fije, amely után a műfaj már sohasem lesz ugyanaz, mint eddig. Ez volt az a film, amely után mindenki végleg megjegyezte, hogy igen az űrben nincs hang, nincs kapaszkodó, nincs segítség, csak a végtelen és sivár sötétség. A két hajótörött asztronauta magányos kálváriájának köszönhetően megszületett a modernkori Robinson Crusoe, akiknek nemcsak fizikai, hanem lelki erejét és épelméjűségét is latba kell vetni, hogy legalább megpróbálkozhasson a túléléssel. Alfons Cuarón hipperrealista és látványos filmje, melynek forgatókönyvén hosszú éveken át dolgozott 7 Oscar-díjat is hazavihetett 10 jelöléséből, mellyel a műfaj egyik legjobban értékelt darabjává vált. Az elképesztő látványvilág, a hihetetlenül jó alakítások és az elsöprő erejű atmoszféra egy tökéletes kotyvaléka lett a Gravitáció, amely akaratlanul lett műfajának alakítója. Hosszú idő után ez volt az első alkotás, amely valóban ki tudta használni a 3D nyújtotta végtelen lehetőségeket és amely hiába tűnt elsőre rétegfilmnek, mégis több mint 720 millós bevétellel zárt. Sandra Bullock és George Clooney hihetetlen játéka és az a bizonyos csönd, az a sötét, fojtogató, elkeserítő semmi emelte azzá a Gravitációt ami. Korunk egyik legmeghatározóbb filmjévé.

4. Szárnyas fejvadász 2049 (2017)

Ridley Scott kultikus filmjének folytatására 35 évet kellett várnia a nagyérdeműnek, ugyanakkor a kész eredményt elnézve ki lehet mondani, hogy megérte. A rendkívül hosszú előkészületi fázis, a rendre napirendre kerülő folytatás létjogosultsága, illetve a hosszas casting szüleménye lett végül az, hogy a rendezői széket végül az a Denis Villeneuve foglalhatta el, aki nem mellesleg a széria egyik legnagyobb rajongója és aki, kvázi mint holmi szent tárgyhoz, nyúlt hozzá a Szárnyas fejvadász eredetijéhez.

Az eredmény az elmúlt évtized, de talán inkább évezred legkarakteresebb, legkülönlegesebb és leglélegzetelállítóbb sci-fije lett. Egy olyan elképesztő hullámvasút a Szárnyas fejvadász 2049, amelyet minden rajongó, sőt minden nem rajongó is meg akart nézni. Egy igazi blockbusterbe oltott szerzői alkotás, mellyel Villenevue nem a stúdióknak, nem a fan szervíznek, hanem a rajongóknak akart megfelelni.
Ezúttal is egy hihetetlen látványvilággal, egy fantasztikus operatőri munkával és egy csodálatos zenei aláfestéssel alkották meg a sötét jövőt. És igen, ezúttal is van lelke a gépnek, nem is akármilyen.
A második epizód nemcsak, mint tökéletes folytatás, hanem mint a Szárnyas fejvadász univerzum kitágítójaként is remekül funkcionál, köszönhetően Villeneuve maximalizmusának és féktelen rajongásának. Egy igazi csoda ez a film, amelynek folytatására, ha újabb 35 esztendőt kellene várjak, de cserébe egy hasonló minőségű valamit kapnék, azt mondanám, kivárom.

3. Looper - A jövő gyilkosa (2012)

Az ember azt hinné, hogy már nem lehet újat mondani az időutazás témájáról a 2010-es évekre, hiszen egy Vissza a jövőbe trilógia, egy Az időutazó felesége vagy éppen az Idétlen időkig bőven kimaxolta már azt, melyet ebben a zsánerműfajban lehet. Ehhez képest jött a függetlenfilmes rendező, Rian Johnson és a műfaj egyik legjobb, legegyedibb és legkreatívabb alkotását tárta elénk.
A történet egy a közeli jövőben tevékenykedő bérgyilkosról (Joseph Gordon-Lewitt élete egyik legjobbja) szól, akinek az a dolga, hogy a távolabbi jövőből visszaküldött személyeket likvidálja, ezzel pedig még születésük előtt eltüntesse őket. Egy nap azonban az idősebb kori önmagát (Bruce Willis) küldik hozzá vissza, hogy ezzel el is szabaduljon a pokol.

A történetről egyelőre ennyit, ugyanakkor már első olvasatra látszik, hogy finoman fogalmazva sem egy mindennapi alkotáshoz van szerencsénk. A cselekmény az elejétől fogva magába szippantja nézőjét és nem is engedi egészen a stáblista végéig. Teszi mindezt úgy, hogy nem esik bele az időutazós mozik már unalomig ismert sablonjaiba és logikai bakijaiba sem. A sokszor lassan folydogáló cselekmény egy rendkívüli sztorit tár elénk, mely során többször átértékeljük, hogy valójában kinek az oldalán is állunk. Johnson egy függetlenfilmes hangulattal és egy rendkívül karakteres stílussal dirigálta végig alkotását, amely talán kisebb büdzséjének köszönhetően sohasem kapta meg azt a fajta rajongást, melyet megérdemelt volna.

2. Csillagok között (2014)

Christopher Nolan modernkori kultrendező, amihez csak nyúl arannyá változik a kezei alatt. Megalkotta minden idők legjobb képregény trilógiáját, gondolkodós filmjét és bűvészes moziját is, melynek köszönhetően a 2010-es évekre, már eljutott arra szintre, hogy azt csinál, amit csak akar. Minden alkotásban önmagán viseli azokat a nagyon erős és karakteres kézjegyeket, melyektől egy direktor filmje kapásból beazonosítható lesz. Mikor bejelentették, hogy egy közel 3 órás sci-fi lesz következő műve, melynek sztorijáról nem mellékesen egy szót sem hajlandóak elárulni rögtön megszólaltak az örökké kétkedő hangok, hogy bezony érik az amerikai rendezőzseni első nagy buktája. Végül a kész film a multiplexekbe került és ezek a hangok kapásból el is némultak.

A Csillagok között ugyanis több lett, mint egy egyszerű blockbuster sci-fi. Egy olyan elementáris erejű és mindent elsöprő moziélmény, amely megtesteíti a tökéletes film fogalmát. Egy végletekig intelligens, látványos és szórakoztató alkotás, ha úgy tetszik mestermű, melynek köszönhetően új értelmet nyert a science fiction szó. A Csillagok között egyszerre tudományos és fantasztikus, egyszerre látványos és elgondolkodtató, egyszerre szórakoztató és leterhelő és nem utolsó sorban egy mérföldkő a műfaj modernkori alakulásában. Ha nem lennék félelmetesen elfogult listám első helyezésével, valószínűleg Nolan mesterműve futna be az élre. Hihetetlenül jó alakítások, remek karakterek, Hans Zimmer mesteribbnél mesteri zenéje és még napestig sorolhatnám. Legyen elég annyi, hogy a Csillagok között egy tökéletes film. Ennél nagyobb elismerés nem hinném, hogy érhet egy filmet.

1. Prometheus (2012)

És ezzel el is jutottunk listám legelső helyezettjéhez, amely talán a legmegosztóbb alkotás lett a feljebb felsorolt filmek közül. Ridley Scott visszatérése az Alien-univerzumba talán minden idők egyik legtökéletesebb újrázása volt, melyet láthattam. A Prometheus nevű űrhajó, melynek mitologikus jelentése is van, azt a kérdésre keresi a választ, amely már létezése hajnala óta foglalkoztatja a halandókat, nevezetesen hogy honnan származunk? Van-e Isten vagy csak random biológiai folyamatok meglepő végtermékei vagyunk-e? És nekünk, akik azt se tudják mi végből teremtettek, vajon van-e jogunk a teremtéshez?

Elképesztő kérdések és elképesztő válaszok egész sorozata sorjázik végig egy hihetetlenül feszült és izgalmas cselekmény során. Lehengerlő karakterek és nagyszerű alakítások tökéletes kombinációja ez a film, amely nemegyszer vált műfajt az intelligens és futurisztikus filmből, a sötét thrilleren át, a véres horrorig. Merthogy van itt az is bőven. Scott élete egyik legjobb, legátgondoltabb és legnagyszerűbb munkája sajnos soha sem kapta azt őt megillető csillogást, révén hogy mind a nézőket, mind pedig a kritikusokat megosztotta a mozija. Véleményem szerint egy időtlen klasszikus született képében, amelyre méltán lehetne tekinteni, mint hivatkozási alapra, mind sci-fi, mind thriller, mind pedig dráma szempontjából. Nem mellékesen pedig az sem egy utolsó szempont, hogy a Prometheusnak köszönhetjük minden idők talán legjobb szintetikus karakterét. Aki még nem látta azonnal kapcsoljon ki mindent és irány a kanapé, ugyanis garantáltan élete egyik legelgondolkodtatóbb filmélményével fog gyarapodni.