Scorsese filmjeinek legemlékezetesebb gengszterei

Cikkek | 2020-02-07 | Vászláv

Az elmúlt évben számos sztárrendező, így az élő legenda, Martin Scorsese is megörvendeztetett bennünket legújabb munkájával, Az írrel. Természetesen a nominációzuhatag ezúttal sem maradhatott el a mester legújabb gengsztereposza kapcsán, így pedig a 10 Oscar-jelölés között a véres maffiatörténet két szereplője is megtalálható. Nem is kellhet ennél jobb indok, lássuk 10 kedvenc Scorsese-gengszterünket, akiket a legendás direktor valaha is vászonra álmodott.

+1 Russell Bufalino (Az ír)

„Azt hittem övé a benzinkút, mert láttad rajta, hogy valami főnökféle. Kiderült, hogy az egész út az övé.”

A Scorsese veterán Joe Pesci-je újfent Oscar-jelölést kapott a direktorral való gyümölcsöző együttműködése nyomán. Bár be kell vallani, Russ karaktere a játékidő egésze alatt főként csak terelgeti hőseit az elkerülhetetlen végkifejlet felé, ugyanakkor mind fenyegető jelenléte, mind pedig nyugtalanítóan hétköznapi figurája nyomot hagy a vásznon. Russ a gengszterfilmek tipikus fő rosszfiúja, aki ugyan sohasem mocskolja be a saját kezét, ugyanakkor érezhetően bármikor kitörésre kész. Épp ezért Pesci ezúttal nem a tőle megszokott „nekiugrok-leütöm” karaktert, hanem egy sokkalta lírikusabb figurát kelt életre, aki a listán szereplők közül talán a legátlagosabb problémákkal küzdő figura, a legátlagosabb stílussal és végzettel. Talán, ha Az ír és Pesci jelölése nem lenne ennyire friss nem raktam volna fel a listámra Russell Bufalino karakterét, ugyanakkor jelenleg igazságtalanságnak éreztem volna lehagyni a szerepet, melyre Pesci ötvenszer mondott nemet és melyet hosszú kihagyása, ha úgy tetszik visszavonulása után egy évtizeddel formált meg… milyen jól tette.

10. Francia úr (A tégla)

„Én vagyok az, aki megmondja, hogy kit verhetsz és kit nem verhetsz. Ő pont nem olyan, akit nem verhetsz, de majdnem olyan.”

Scorsese egyik legfantasztikusabb alkotása a 2006-os A tégla, amely meg is hozta számára végre a hőn áhított aranyszobrocskát. Bár a film távol áll a rendező klasszikus maffiatörténeteitől, ugyanakkor a számtalan zseniális karakter között, akiket felvonultat, a gengszterek is jócskán képviseltetik magukat. Így például, a kegyetlen maffiavezér, Frank Costello első számú embere, Francia úr, aki messze az egyik legjobb figurája a direktor sötét világának. A Ray Vinstone játszotta bostoni bűnöző az egyik pillanatról a másikra, kérdés nélkül veri ki valakinek az állkapcsát, vagy töri össze a térdét, esetleg tesz meg úgy nagyjából bármit, amit főnöke megkövetel tőle. Így például azt is, hogy szárnyai alá vegye a feltörekvő Leonardo DiCaprio-t, akit hol ököllel, hol figyelemeltereléssel okít ki a szakma rejtelmeiről. No, persze, nem került volna fel listámra, ha mindössze egy nagydarab verőember lenne, ám a francia egyik pillanatról a másikra esik át pittbullból gondolkodóvá. A közte és Costello között lefolytatott párbeszédek rendre csúcspontokat jelentenek, melyekre még ennyi hatalmas pillanat között is szívesen emlékszik vissza az ember. Számára csak egy dolog fontos, a hűség, melyre felesége legnagyobb pechjére csak későn eszmél rá.

9. Michael (Aljas utcák)

„Én itt a környéken már mindenkitől kértem kölcsönt, az összes ismerőstől és soha nem adtam vissza senkinek. Eztán már nem kérhetek senkitől kölcsönt igaz? Tehát ki maradt más, akitől kérhetek kölcsön, mint te? Azért tőled kértem kölcsön, mert te vagy az egyetlen hülye itt a környéken, akitől úgy kérhetek kölcsön, hogy nem adom meg.”

Michael talán listám legártalmatlanabb tagja, aki sokkal inkább szeret együtt lógni és bandázni lekötelezettjeivel, semmint fenyegetőzni és basáskodni fölöttük. Minden szempontból messze ő talán a legkorrektebb, legnormálisabb és legkiszámíthatóbb gengszter Scorsese filmográfiájában, így pedig emberközelibb is. Pechjére ezt néhányan nem is átallanak kihasználni, mint ahogy egyik lekötelezettje fentebbi szavaiból ez ki is hallatszik. Így pedig a történet végére Michaelnek bizonyítania kell, hogy a gengszter akkor is gengszter, ha nem feltétlenül rosszindulatú.

8. Paulie (Nagymenők)

„Paulie és a szervezet megvédte azokat, akik nem fordulhattak a rendőrséghez, így hát ez volt a gengszterek rendőrsége.”

Paulie karaktere testesíti meg talán leginkább a tipikus Scorsese-főnök fogalmát. Már egyetlen pillantása is elég ahhoz, hogy a frászt hozza rakoncátlankodó embereire, akiknek többségével ráadásul még csak szóba sem áll, ám keresetét így is mindnek lefölözi. Nem használ telefont, inkább üzeneteket küldözget, arról nem is beszélve, hogy csak 4-5 embernek ad ki közvetlenül utasításokat, mégis százak függenek döntéseitől. Paulie a Nagymenők közel 2 és fél órás játékideje alatt egyszer sem mocskolja be a kezét, mondhatni a legerőszakosabb tette egy atyai pofon, ennek ellenére le sem tagadhatja, hogy ő a negyed atyaúristene, akivel jobb ha nem packázik senki… pechjére végül valaki mégiscsak megteszi.

7. Tommy DeVito (Nagymenők)

„Mi az hogy jópofa?”

Joe Pesci Oscar-díjas alakítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Nagymenők lett Scorsese egyik legnagyobb kultfilmje. A nagydumás kicsi, aki bármelyik pillanatban rád vetheti magát, egy üdítően új figurája lett a gengszterfilmeknek, melyet Pesci már itt szenzációsan hozott. No, persze, agyatlan baromból sokat látunk, de Tommy-ról tudni kell, hogy nem rohan ész nélkül a szakadék felé, csak kicsit könnyen tud néha eldurranni az agya. Ahhoz például volt elég esze, hogy már a film elején kimondja cimborájáról, hogy bizony meg fogják még egyszer puhítani a zsaruk. Nos, ebben igaza lett, bár valószínűleg őt ez már akkor nem hatotta meg.
Bár sokakat talán meglephet hátsó helyezése, azonban ez nem a karakternek, sokkal inkább Pesci-nek köszönhető, ugyanis Tommy immáron tökéletesített figurájával fogunk még találkozni listámon, csak más névvel és más filmben, de szerencsére ugyanezen aktor megformálásában.

6. Úri Jimmy (Nagymenők)

„Megtanultad a két legfontosabb dolgot. Soha nem köpöd be a barátaidat és mindig tartod a pofádat.”

Listám ezen szakaszában tobzódnak az igazi nagymenők és nem is véletlen. Jimmy, aki igyekezett mindig úriemberként mutatkozni a lelke mélyén talán a legsötétebb alak volt az összes közül. Robert De Niro tűpontos alakítása és kiszámíthatatlan karaktere talán a legnagyobb feszültségfaktor az egész mozi alatt. No, persze, ahogy van különbség Tommy ösztönös brutalitása és Jimmy hideg számítósága mögött, úgy kettejük váratlan viselkedése között is. Fiatal gyerekeket vesz szárnyai alá, hogy idővel velük együtt hajthassa végre terveit, melyekre ritkán lehet mondani, hogy kispályás. Gyilkol, rabol, zsarol, mint mindenki, de tőle mégis jobban fáj. Hogy lehet ez a néha mosolygós, néha komoly, néha bőkezű, de sose nagyzoló férfi ilyen? Szegény Liotta is ettől készült ki.

5. Frank Sheeran (Az ír)

„Az van, ami van.”

És ha már hideg és számító, De Nirot megint csak megtalálta Scorsese egy hasonló szereppel. Az ír címszereplője a tökéletes katona. Háborúból hazatért veteránként szépen lassan egyre feljebb kúszik a ranglétrán, melyet főként annak köszönhet, hogy teszi, amit mondanak neki. Hol van ő ahhoz, hogy megkérdőjelezze bármely felettesének parancsát? A közel 6 évtizeden átívelő Scorsese eposz talán leghátborzongatóbb pozitívuma, hogy az idők változása ellenére, főszereplője statikus marad. Persze szövődnek új barátságok és jönnek új szerelmek, ennek ellenére Frank szenvtelenül változatlan magatartással viseltetik a világ felé. Talán a film végkifejlete az oka annak, hogy az ír ilyen előkelő helyen szerepelhet listámon, ugyanis a Scorsese-féle romantikus gengszterképet itt először éri csorba, ami után mi is hajlamosabbak vagyunk elgondolkozni jóról és rosszról. És hát vajon mi a rossz, ha nem a közöny?

4. Henry Hill (Nagymenők)

„Mindig is gengszter akartam lenni.”

A Scorsese életmű talán legesendőbb figurája a gyermekkora óta az igazi nagymenők életéről álmodozó Henry Hill, aki ír létére egy pillanat alatt lesz Paulie bandájának egyik legfontosabb láncszeme. Bár Henry nem sokban különbözik a többi gengsztertől, azért mégis a cselekmény folyamán egyfajta erkölcsi iránytűként szolgál a néző számára, ugyanis mind kiszámíthatatlanság, mind erőszakosság és kezelhetetlenség terén jóval elmarad Jimmy és Tommy mögött. Ray Liotta tökéletes alakításának köszönhetően Henry nagyszerű karakteríve végigvezeti a nagyérdeműt a romantikus gengszterkép összes állomásán. Akárcsak mi, úgy a hősünk is egyre inkább változtatja meg véleményét ezekről a mesebeli hősökről, akikért kiskölyök kora óta rajong.

3. Hentes Bill (New York bandái)

„Ez a halál! Ez a halál! Főütőér, ez a halál.”

Atyaúristen! Hol is kezdjem? A New York bandái egy közel háromórás filmeposz, melyből Scorsese mellőzi szinte az összes őt sikeressé tevő elemet, így az intelligens történetvezetést, a remek narrálást, a gyors vágásokat vagy éppen a dinamikus zenehasználatot. Ennek köszönhetően könnyen rá is sütném a filmre, hogy egyszer nézős tömény unalom egy raklapnyi jó színésszel, de nem. Van az a bizonyos Daniel Day-Lewis, akiről simán beszélhetünk úgy, mint korunk egyik legnagyszerűbb színésze és aki élete egyik legizgalmasabb alakításával rukkol elő. A fickó csak azért, hogy hitelesen eljátssza Hentes Billt a „bennszülöttek” kegyetlen, pszichopata gengszterfőnökét, aki nem csak hónapokig szerepben maradt (akcentus, stílus…) hanem megtanulta a mészárszéki vágás minden csínyját-bínyját, melynek köszönhetően minden egyes mozdulatáról süt a természetesség. No, de ha továbbmegyünk és elvonatkoztatunk Lewis eszméletlen test-arc-hangjátékától, akkor is megláthatjuk Scorsese egyik legnagyszerűbb karakterét, aki megérdemelt volna egy sokkalta jobb mozit ennél. A végletekig hazafi, becsvágyó és persze rasszista Billt a listán szinte egyedülálló módon nem a pénz vagy a fux izgatja. Nem is a hírnév és csillogás. Ő az elvek embere, aki a végsőkig kitart ideái mellett. Minden pillanatban mikor feltűnik (márpedig szerencsére ez jó párszor megtörténik) az ember nem is tud másra figyelni, csak ennek a hihetetlenül karizmatikus figurának a jelenlétére és ennek a csodálatos színésznek a (sajnos csak) Oscar-jelöléssel jutalmazott játékára.

2. Frank Costello (A tégla)

„Nem akarom, hogy a körülmények irányítsanak engem. Én magam, akarom irányítani a körülményeket.”

Mikor Scorsese De Niroval akart forgatni, de be kellett érnie Jack Nicholsonnal (szegény). Nicholson az ösztönös színészzseni, aki bár már játszott jó néhány negatív figurát, ugyanakkor ennyire komolyan vehető, szenzációs antagonistát valószínűleg még soha. A bostoni maffia lírikus vezetőjének minden mozzanatában benne van a zabolátlan erőszakosság és a feszült várakozás. Vajon mit fog tenni legközelebb? A történet előrehaladtával persze ő is egyre több hibát vét, de valljuk be egy önelégült Jack Nicholsonnál, csak egy kétségbeesett Jack Nicholsont szórakoztatóbb nézni. Zseniális dumák, remek gondolatok és frenetikus tettek egész sora jellemzi Costello karakterét, aki valószínűleg a legrandomabb arca a Scorsese életműnek. A figura nem mellékesen kifejezetten áthallásos, hiszen az alkotók Whitey Bulgerről mintázták Costello alakját. Bár Nicholson itt is hajlamos túlzó reakciókra, ám ettől válik igazán félelmetessé és egyben szerethetővé a színész figurája.

1. Nicky Santoro (Casino)

„Elmondom pontosan mit fogok csinálni. Például holnap reggel korán felkelek, besétálok a bankba, lemegyek magához és ha nincs magánál a pénzem, akkor meglékelem a kibaszott fejét mindenki szeme láttára és kb mire kijövök a sittről, addigra felépül a kómájából… és akkor megint szétütöm a kurva fejét. Mert én sík hülye vagyok, mert én szarok a börtönre. Ebből élek, ez a munkám.”

Nicky Santoro Scorsese valaha volt talán legnagyszerűbb karaktere, melyet Joe Pesci filmtörténelmi jelentőségű, tökéletes alakítással hálált meg a mesternek. A fenti mondatoknál talán nem is lehet jobban bemutatni az állandóan maximális fordulatszámon pörgő, velejéig agresszív, becsvágyó és könyörtelen Nicky-t. Las Vegas királya lesz nem sokkal barátja, Ász érkezése után, mellyel alaposan felkavarja az állóvizet. Nemcsak a kaszinótulajok, az államiak, a helyi zsaruk és a rivális bandák akarják őt a sivatag egyik eltemetett problémájaként letudni, hanem egy idő után már saját főnökei is. Nicky elképesztő utat jár be Scorsese talán legjobb mozijának tetemes időtartama alatt. Végigkísérhetjük fokozatos leépülésétől kezdve válogatott kínzásain keresztül, egészen konfliktusáig régi barátaival. Joe Pesci alakításával képes volt zárójelbe tenni a Nagymenők Oscar-díjas Tommy megformálását. Bár az alapvető recept első ránézésre talán ugyanaz volt, ám egy percig sem tűnik plágiumnak vagy önismétlésnek, amit Pesci a Casinoban művel. Ezért is sajnálom hihetetlenül, hogy pont ezt az alakítását nem tartotta méltónak még csak jelölésre sem az akadémia… sebaj, hiszen ahogy tudjuk Nicky úgyis szarik mindenre.