Ilyen volt Nicolas Cage filmes éve 2018-ban

Cikkek | 2020-04-11 | Vászláv

Kevés szereplő van a filmvilágban, akiről mindenkinek végletes véleménye van. Ezeket a figurákat általánosságban vagy a nézők felhőtlen rajongása, vagy pedig a fanyalgók egyöntetű utálata övezi, mellyel nem is igazán tud mihez kezdeni egyik frakció sem, hiszen mindkét pólust meg lehet érteni. Esetünkben itt van a ’90-es és 2000-es évek egyik legnagyobb sztárja, akivel kapcsolatosan nincs ember, akinek ne lenne véleménye. Sokak szerint zseniális aktor, míg mások csak egy tehetségtelen ripacsot látnak benne. És, hogy ki ő? Hát az utánozhatatlan Nicolas Cage! Az alábbi cikkben Cage 2018-as filmévét fogom összefoglalni, mely során 4 különböző alkotásban is szerepet vállalt. Láthatjátok összefoglaló véleményem kedvenc színészem aktuális alkotásáról, illetve a filmben nyújtott „legérdekesebb” pillanatait is felelevenítem. Kezdjük hát! 

Hősünk első 2018-as alkotása, a Mandy, hosszú idő után először hozott újra pozitív elismerést Cage számára mind nézői, mind pedig kritikusi oldalról. Panos Cosmatos formabontó filmje egy brutális 2 órás LSD-trip, amely hol állatias vérengzéssel, hol érdekes mítoszteremtéssel, hol pedig gyönyörű ripacskodással ejti ámulatba nézőjét. A Mandy minden pillanatában tocsog az önimádattól és fuldoklik az önajnározástól, melynek köszönhetően hamar eljön a néző számára az a pont, ahol eldönti, tetszik-e, amit lát, avagy sem.

A cselekmény dióhéjban annyi, hogy Nic Cage feleségét egy szekta brutálisan meggyilkolja, melyet hősünk, hogy megtorolhasson elmegy egészen az emberi elme végletéig és vissza. Az egész film egy apró kis lökésre van az őrület határától, azonban képes végig egyensúlyozni azon a bizonyos vékony vörös vonalon. Szenzációs látványvilág, gótikus horror hangulat, remek zene és fantasztikus rendezés teszi a Mandy-t azzá, ami. Nyers, erőteljes és megalkuvást hírből sem ismerő szerzői filmmé, amely a megnézést követően jó ideig a hatása alatt tart.

Az alakítások pedig mintha csak Cosmatos mozijával együtt szabadultak volna el. Cage teljesen kiengedhette a benne lakozó zseniális ripacsot, amelyet ő érezhetően örömmel meg is lovagolt. De a negatív figurát életre keltő Linus Roach is hasonló instrukciók szerint járt el, amely egyáltalán nem vált alakítása hátrányára. Igazság szerint az egész filmről elmondható, hogy mind képi világával, mind vágásával, mind pedig atmoszférájával elengedte a formai szabályokat és csak arra koncentrál, hogy önmaga lehessen. Éppen ezért aki már az első negyedóra után rohanna el a Mandy elől az jobban is teszi, ha otthagyja az egészet. Annál csak, hogy is mondjam…Mandy-sabb lesz. A filmről kritikánkban itt olvashattok bővebben.

Sztárpár: A filmben feltűnik Cage feleségeként Andrea Riseborough, aki jó pár nagyobb hollywoodi produkcióban feltűnt már, ám a legemlékezetesebb a Feledésből lehet, ahol Tom Cruise társát keltette életre. Az ördögi szektavezér szerepében pedig az a Linus Roachet láthatjuk, aki Thomas Wayne-t játsszotta A Batman: Kezdődikben.

Cage-o-meter: Bár az egész film egy elképesztő bomba Cage-től is, mégis a legkomolyabb pörgést abban a bizonyos mosdójelenetben mutatja be, mikor egyszerre gyászolja nejét és tisztítja ki sebeit…hangokat letekerni, srácok!

Cage következő filmje egy kisköltségvetésű moteles horror, a Ne nézz a tükörbe! A történet egy a gyermekét gyászoló házaspárról szól, akik megvesznek egy sivatagi motelt, azzal a reménnyel, hogy egyszer és mindenkorra maguk mögött hagyhatják szomorú múltjukat. A beköltözést követően azonban egyre több rejtélyes esemény történik hőseinkkel, így hamarosan nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék milyen borzalmak is történhettek egykoron új lakhelyükön…

Amint az látható, a forgatókönyv már adva is volt egy jó kis B-horror elkészítéséhez, melyet az utóbbi években főleg csak sorozatepizódokat jegyző Tim Hunter többé-kevésbé meg is tudott valósítani. A probléma azzal a kevésbével van. A Ne nézz a tükörbe egy kifejezetten izgalmasan, szép lassan építkező thriller játékideje nagy részében. Egyre-másra történnek az események, közben megismerjük a karaktereket és kibontakozik előttünk a cselekmény is. Azonban, ez akármennyire is leköti a nézőt, egyszer csak azon kapja magát az ember, hogy már csak fél óra van hátra a filmből és ezen a folyamatos alapozáson kívül, még nem igazán történt semmi, hogy aztán a végén persze megtörténjen minden. Igazság szerint ez a legfőbb probléma Cage filmjével. Nincsenek benne jól eltalálva az arányok. Hiába érdekes, amit látunk, ha nem érezzük azt, hogy érdemben halad előre a cselekmény. Így pedig a befejezés is sokkal inkább érződik random események és karakterek kavalkádjának semmint egy jól átgondolt finisnek. 
Ennek ellenére a Ne nézz a tükörbe! úgy ahogy, de működik. Mindez nem utolsó sorban Nic Cage érdeme, aki kifejezetten fantasztikus alakítással játssza el a továbblépni vágyó, de nem tudó gyászoló apát, aki minden viszontagság közepette mégis megpróbálja valahogy egybentartani családja maradékát.
Amilyen zabolátlanul alakított a Mandy-ben, olyan visszafogottan szerepel itt. Épp ezért mindenkinek ajánlani tudom a Ne nézz a tükörbe! című filmet, amelyet egyszer bőven végig lehet nézni és végig is lehet szórakozni.

Sztárpár: Bár Cagenek nincsen híresebb társa, de a végeredményt látva nem is feltétlenül kellett.

Cage-o-meter: A végső leleplezés során azért láthatunk érdekes mozdulatokat Nictől, ám ezek is jól passzolnak remek alakításába.

A következő ’18-as mozi Cage filmévéből a 211, amely Amerika történetének egyik legvéresebb bankrablását igyekszik feltárni.
A Közel-Keletről visszatérő négy fős zsoldoscsapat, illetve a rendőrök elkeseredett küzdelme egy remek filmet sejtet, amelyen azonban már az első pillanattól kezdve látszik, hogy nem valósult meg. Gyenge rendezés, low-budget díszletek és rettenetesen gyenge színészi alakítások követik egymást a 211 alig másfél órás játékideje során. Cage-nek persze jól áll a tapasztalt zsaruszerep, jól állt mindig, ám ezzel nagyjából el is fogyott minden dicsérhető eleme ennek az állítólagos akciófilmnek. 
A bankrablókról nem tudunk meg semmit, nem is látjuk őket szinte, így pedig elég nehéz beleképzelnünk magunkat a helyzetükbe, pláne hogy motivációikról sem nagyon derül ki semmi. A rendőröknél sem jobb a helyzet. Olyan elképesztően közhelyesek és unalmasak, hogy ha valóban így viselkedtek, akkor kár volt róluk filmet csinálni. Persze egy ilyen, félelmetesen ötlettelen forgatókönyvtől nem is igazán várhattunk többet. Annak ellenére, hogy valós a sztori, az eléggé erősen hajaz egy középszar B-filmre, annak minden fordulatával együtt. Ez pedig erősen meg is kérdőjelezi a 211 hitelességét. 

Az említett kisköltségvetés sem vált az alkotás javára, ugyanis egy ilyen cselekmény mellett ez rendre látványosan lejön a filmről. Ennek ellenére mégis meg lehetett nézni a 211-et, mert sztorijából és rövid játékidejéből adódóan egy kifejezetten dinamikus alkotást kapunk az időnkért. Bár az nagyon erős szó lenne, hogy nézeti magát a film, mégis érdekli az embert, hogy mi lesz a történet végkimenetele, még az unalomig ismételt sablonáradat ellenére is. Viszont még így sem tudom ajánlani a hozzám hasonlóan elvetemült Nic Cage rajongókon kívül senkinek a 211-t, mert mind történetként, mind pedig filmként rettenetesen kevés lett. Kár érte, nagy ziccer volt, nagyon mellément.

Sztárpár: Ezúttal sem volt híresebb társa Cagenek, ám ez most rettenetesen meglátszott. Eszméletlenül rossz mellékszereplői alakításokat nézhetünk végig, melyek hamar nevetségesek lesznek a várt drámaiság helyett.

Cage-o-meter: A SWAT számonkérése és leüvöltése vitathatatlanul Cage legtúljátszotabb pillanata a filmből.

Nicolas Cage utolsó filmje a Between Worlds egy misztikus thriller, melyben hősünk barátnőjének kómába esett lánya ébred fel motorbalesete után, hogy aztán hamar kiderüljön, hogy igazából Cage halott felesége tért vissza a kiscsaj helyett. Kifejezetten ígéretes alapszituáció, hogy aztán az ember tátott szájjal nézze végig Nic egyik legelcseszetebb filmjét, amúgysem makulátlan életművéből.

A Between Worlds rettenetesen sikerült. Minden megmozdulásában borzasztó, legyen az a szörnyű rendezés, az értelmezhetetlen forgatókönyv, a követhetetlen karakterek vagy éppen a misztikus katyvasz. Az néző nem azért nem bír felállni, mert a film nézetné magát, hanem mert végig az jár a fejében, hogy MI??? Mi történik, miért és miként ér véget? De leginkább, hogyan meg miért?

Még ezen sorok írása közben is le vagyok döbbenve azon, hogy mit néztem végig pedig javíthatatlan Cage fanatikusként láttam már tőle egysmást. Félreértés ne essék, játszott ő már rosszabb filmekben, azonban itt érezhetően valami újat tapasztaltam meg, nem mondanám, hogy jó értelemben. És ha már itt tartunk, az az alakítás! Nicolas Cage egész konkrétan rettenetes színészkedés közepette ripacskodja végig a filmet, melynek színvonalán így ő is tol egyet, csak éppen azt is rossz irányba. 

A Between Worlds abból a szempontból mégis különleges, hogy érzi az ember azt, hogy itt és most valami nem mindennapi alkotást láthat. Bár ez a film is „csak” olyan rossz, hogy az már rossz, ám mégis fenn tudja tartani az ember figyelmét, bár nem a célból, amiért az alkotók elkészítették (legyen az bármi is).
Senkinek, így hősünk rajongóinak sem ajánlom, hogy tegyenek vele egy próbát, inkább tegyenek maguknak egy szívességet és nézzék meg századszorra a Ghost-ot vagy a Beetlejuice-t, higgyétek el, jobban jártok.

Sztárpár: Fontosabb szerepet kap Cage szeretőjeként és a kómába esett (aztán visszatért) lány anyjaként Franka Potente, akit a Bourne-filmek Marie-jaként ismerhetünk.

Cage-o-meter: Cage elképesztő módon végigripacskodja a másfél órányi játékidőt, ám a film végi „megőrülése” egészen lélegzetelállítóra sikeredett…

Összességében mégis elmondható, hogy Nicolas Cage 2018-as éve egészen vállalhatóra sikeredett. Két emlékezetesebb alkotásban is láthattuk nagyot alakítani, melyre sajnos ebben az évtizedben nem sűrűn volt példa. Egyébként a négy film mellett feltűnt még két animációs film mellékszerepében is, igaz csak a hangjával, így ismét box office sikerekben is részt vállalhatott. Reméljük hamarosan ezt már nem csak szinkronszínészként teszi.

A cikk előző részét, melyben a 2019-es évét összegeztem, itt érhetitek el.

Címkék:   nicolas cage   between worls   mandy   looking glass   211