A Ghibli 10 legjobb filmje, amit nem érdemes kihagyni

Cikkek | 2020-05-01 | Sós Áron Árpád

A Ghibli Stúdió idén ünnepli 35. születésnapját, ennek apropóján, no meg, hogy a Netflixen elérhető az összes alkotásuk (kivétel a Szentjánosbogarak sírja), úgy gondoltam, összeszedem nektek a 10 legjobb filmjüket.

A stúdiót 1985-ben alapították és az elmúlt három évtizedben meghatározó tényezőivé váltak az alkotásaikkal az animációs filmgyártás, és úgy az egész filmgyártás történetében. Köszönhetően annak, hogy a filmjeik lebilincselő világokkal és történetekkel rendelkeznek, arról nem is beszélve, hogy mindegyik alkotásuk fontos és mély mondanivalóval rendelkezik. Ezen tényezők miatt pedig nem egy kultikus alkotást tettek le az asztalra, mint például a Szentjánosbogarak sírja vagy a Chihiro Szellemországban. Noha a stúdió maga egybeforrt Hayao Miyazaki rendező nevével - mivel a legtöbb híres alkotásukat ő készítette -, attól még számtalan olyan alkotásuk van, amelyek kiemelkedőek, ugyanakkor nem a mester nevéhez köthetők. 35 év alatt összesen 40 filmjük készült, ezek között vannak egészestések, TV-filmek és rövidfilmek is. A Netflixnek hála pedig az összes alkotásuk elérhető, így aki nosztalgiázni szeretne, esetleg belemerülne újoncként a Ghibli világába, az most megteheti, főként a kialakult járványhelyzet miatt is. Mivel azonban rengeteg alkotásról van szó, így az újonc nézőknek egy kis segítséget szeretnék adni azzal, hogy összeállítottam a számomra legkedveltebb 10 Ghibli Stúdió készítette alkotást.

10. Totoro – A varázserdő titka

Hayao Miyazaki második filmje a Ghibli Stúdió számára, melynek a középpontjában egy professzor és annak a két lánya áll. Mei, az apja és a nővére, Satsuki, egy régi házba költöznek, hogy közelebb lakjanak az édesanyjukhoz, aki már régóta kórházban van. Röviddel a beköltözés után rájönnek, hogy a szomszéd erdőben lakik valaki, és csakhamar kapcsolatba kerülnek az erdő szellemével, a mindig mosolygós macska kinézetű Totoróval.

A film még 30 év után is ugyanúgy képes elvarázsolni a felnőtteket és a gyerekeket, mint egykoron, a valós félelmek, tragédiák és az emberközeli szituációk nagyon szépen összhangban vannak az álomszerű és meseszerű varázserdő jeleneteivel. Miyazaki már itt megmutatta, hogy mennyire képes kiegészíteni egymással a két világot. Érdekesség, hogy a film a mozikban megbukott, de a TV-nek és a DVD megjelenésnek köszönhetően kultstátuszba került később.

9. Pom Poko – A tanukik birodalma

A rendezői székben Isao Takahata ült, aki mint mindig, most is súlyos és fontos témákról mesélt a filmjében. A produkció középpontjában a tanukik állnak, akik kis mosómedve-kutya szerű lények, az ő földjük kerül veszélybe a helyi erdőírtás miatt és rá kell döbbenniük, hogy ha meg akarják óvni az otthonukat, akkor bizony össze kell fogniuk és félre kell tenniük a személyes nézeteltéréseiket.

A Pom Poko egy izgalmas alkotás, amely tradicionális és a modern japán kultúra különféle aspektusait ismerteti, és nem egy emlékezetes jelenettel rendelkezik. Takahata mindig is szeretett a természet védelméről filmet készíteni, így nem meglepő, hogy itt is a fő szál ezen téma körül forog. Az erdőírtás témája és a köré írt társadalomkritika elég komoly, ám a tanukik aranyos kinézete és néhol vicces jelenetei jól ellensúlyozzák a komolyságot és komorságot. Bizonyos részek miatt nem ajánlott a gyerekeknek egyedül nézni a filmet.

8. Yesterday - Vissza a gyerekkorba

Isao egy újabb alkotása, mely részben Okamoto Hotaru és Tone Júko „Omoide poroporo” című mangáján alapul. Okadzsima Taeko, a film főszereplője, a nagyváros zaját otthagyva vidékre utazik, s ezalatt visszaemlékszik tízéves önmagára.

A történet középpontjában a múlt és a jelen kapcsolata áll, emellett a vidéki és a városi élet szembeállítása is fontos elemét képezi a történéseknek. Múltunk megértése és az abból való tanulás fontos ahhoz, hogy a jövőnket meglássuk és építhessük, ezt a gondolatmenetet pedig a film csodálatosan körbejárja.

7. A könyvek hercege

A filmet Yoshifumi Kondô rendezte, a forgatókönyvért pedig Hayao Miyazaki felelt. A film alapjául Hiiragi Aoi 1989-es, azonos címet viselő mangája szolgált. Shizuku egy álmodozó kamaszlány, aki, hogy kiszakadjon a mindennapok szürkeségéből, szabadidejét a könyvtárban tölti. Ám egy idő után egy nagyon különös dologra lesz figyelmes, az általa kikért könyveket egy Amasawa Seiji nevű fiú már kivette. Shizuku kíváncsi lesz, hogy ki lehet a titokzatos olvasó, eközben pedig belebotlik a Báróba.

A film végtelenül egyszerű, ám mégis magával ragadó alkotás, köszönhetően annak, hogy egy nagyon szép történettel rendelkezik a kamaszokról, az önmegvalósításról, és persze az első szerelemről.

A Báró nevezetű mellékszereplő egyébként a 2002-ben megjelent Macskák királysága főszereplője. Ez volt az első olyan Ghibli-film, amelyet nem Takahata vagy Miyazaki rendezett, sajnálatos módon ez lett Kondô egyetlen Ghibli munkája, mivel a film elkészülése után röviddel meghalt.

6. Laputa – Az égi palota

Miyazaki mester első munkája a Ghibli égisze alatt, a filmet 1986-ban mutatták be és a rendező újradefiniálta vele az anime készítését.

A film középpontjában két gyermek, Sheeta és Pazu áll mindketten egy hajdani repülővárost, Laputát keresik. Azonban nem csak ők, hanem a hadsereg és a kalózok is Laputa nyomában vannak.

A film egyik vezértémája a technológia rossz hatása az emberiségre. Miyazaki szkepticizmusa a tudomány és a technológia felé gyakran megjelenik filmjeiben. Bár ő maga nem ítéli el a fejlődő technológiát, ám fél attól, hogy az emberiség rosszra használja majd és csak remélni tudja, hogy végül nem így lesz. Ez a mentalitás végig érezhető az alkotáson, de pont ennek a felfogásnak köszönhető egyrészt az, hogy a mű időtálló lett. Emellett a zenéje és a látványa fantasztikusra sikeredett, a karakterek megalkotásánál pedig Miyazaki emlékezteti a nézőt arra, hogy ne a külsőségek alapján ítéljen meg valakit.

5. A vándorló palota

A vándorló palota egy 2004-ben bemutatott, Oscarra is jelölt Miyazaki rendezte film, a mester elmondása szerint ez a kedvenc alkotása. A film alapja Diana Wynne Jones azonos című könyve, a történet középpontjába pedig Sophie áll, akit egy boszorkány elátkoz bosszúból, mert félreérti a kapcsolatát Howl-lal, a sármos varázslóval. Az átok hatására Sophie 90 éves öregasszony lesz, teljesen összetörve a pusztákba menekül, mígnem véletlenül Howl vándorló palotájára bukkan. Kilétét eltitkolva felveteti magát takarítónőnek a palotába, innentől kezdve elkezdődik egy fantasztikus kaland.

A film látványa vegyíti a steampunk stílust a tradicionális japán stílussal, ezáltal egy nagyon egyedi képi világot teremtve. A vándorló palota steampunkos stílusa még ma is csodálatos és lélegzetelállító. Emellett a film képes összemosni a gyermeki csodálkozást a kifinomult érzelmekkel és motivációkkal. Sophie személyében pedig a filmtörténelem egyik legjobban megírt női főszereplőjét láthatjuk, aki az átok és a kalandok hatására megtanulja átélni az aggódást, a félelem és a gátlások alóli felszabadulást.

Egy gyönyörű és mély tartalommal bíró alkotás lett A vándorló palota.

4. Kiki – A boszorkányfutár

A filmet 1989-ben mutatták be és az első olyan Ghibli-film volt, amelyet a stúdió a Walt Disney-vel közösen adott ki. Az alkotás Kadono Eiko „Madzso no takkjúbin” című regényén alapul, de több jelentős változást is tartalmaz ahhoz képest, a filmet amúgy Mijazaki rendezte és írta.

Kiki, a kis boszorkány 13 éves lett, amikor a hagyomány szerint önálló életet kell kezdenie, így hát felül az anyjától kapott seprűjére és útnak ered a kis fekete macskájával, hogy találjon egy olyan várost, ahol még nem él boszorkány. Mivel a repülésen kívül nem ért semmihez, így futárnak állnak.

A film központi témája a felnőtté válás, a japán kamasz lányokra jellemző önállóság és másokra történő támaszkodás szükségessége közötti szakadékot mutatja be kendőzetlenül. Ennek köszönhetően pedig egy nagyon komoly mondanivalója van a filmnek. A kalandos történet az élet nagy kérdéseit, a felnőttek életének folyamatos küzdelmeit boncolgatja, de elég mozgalmassággal fűszerezi, hogy a gyerekek számára is szórakoztató legyen.

3. A vadon hercegnője

Az 1997-ben bemutatott A vadon hercegnője című film Miyazaki egyik legérettebb munkája, emellett a nyugati országokban annyira jól fogyott a VHS és DVD eladások tekintetében, hogy a Ghibli innentől kezdett komolyabban foglalkozni a nyugati piaccal.

Miután segített megmenteni egy falut a tomboló démontól, Ashitaka fiatal hercegnek meg kell lelnie az erdei szellemek otthonát, hogy gyógymódot találjon az átokra, amely a kezébe költözött be a démonnal való harc során.

Csodálatos látványvilággal rendelkezik a mű, arról nem beszélve, hogy a japán mitológiát nagyon jól összemossa a modern világ vívmányaival.

A filmnek több központi témája is van egyrészt a természetvédelem, másrészt a fogyatékosok helyzete a társadalomba és végezetül a nők szerepe a társadalomban. A film egyértelműen kijelenti, hogy a természeti katasztrófákért az ember felelős, és ő maga idézi elő ezzel a saját vesztét. A nők és a fogyatékosok szerepe a filmben pedig reflektálás és görbe tükör a modern szociális rendszerek működésére, és az iparosodás következtében bekövetkezett társadalmi változásokra.

A film főszereplői kívülállók, akik mentesek minden sztereotípiától és politikai hovatartozástól. Ezeknek az elemeknek köszönhetően pedig A vadon hercegnője egy nagyon komor és mély alkotás, amely olyan érzést kelt az emberben, hogy a gyermekeink egy romlott világba születnek bele, ahol már nincs remény. Minden tekintetben a legérettebb munkája lett ez a rendezőnek.

2. Chihiro Szellemországban

A Ghibli Oscar díjat nyert filmje, amely az egyik legsikeresebb alkotásuk lett.

Ogino Csihiro, aki egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, habár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved, és egy szellemvilágba csöppennek, egészen pontosan az istenek fürdője mellé. Csihiro szülei óvatlanságból disznóvá válnak, és a kislányukon múlik az, hogy visszaváltozzanak.

A Chihiro Szellemországban egy gyönyörű, érzelmes, félelmetes, és varázslatos mese gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ahogy az összes Miyazaki rendezte filmben, a karakterek itt sem egyoldalúan jók vagy gonoszok, minden szereplőnek megvan a maga pozitív és negatív tulajdonsága, melyek attól függően mutatkoznak meg, hogy milyen szituációban kell helytállnia karakternek.

A film több mindenről is szól, egyrészt itt is megjelenik a természettel való tudatos bánás és óvás, ám ahogy már a Kiki - A boszorkányfutárnál is írtam, itt is belekerül a történetbe a felnőtté válás témája. A film felhívja a figyelmet arra, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat, illetve kritikát fogalmaz meg az elkényeztetett fiatal japán lányokról, akik a modern környezetben felnőve teljesen életképtelenek lesznek.

Témáiból adódóan nem egy könnyű darabról van szó, de mindenképpen megéri megtekinteni, már csak a fantasztikus és ötletes látványvilága miatt is.

1. Szentjánosbogarak sírja

Itt egy kicsit csalok, mivel ez az alkotás nem került fel a Netflix kínálatába forgalmazási jogok miatt, de máshol elérhető, ugyanakkor vétek lett volna kihagyni a listáról.

A filmet 1988-ban mutatták be, a rendezői székbe pedig Isao Takahata ült, maga a történet amúgy Noszaka Akijuki 1967-ben megjelent regényén alapul. Az író saját élete alapján írta meg a történetet. A film egy fiatal testvérpár sorsát követi végig a második világháború sújtotta Japánban. Szeita és a négyéves kishúga, csakhamar elvesztik az anyjukat egy bombázás miatt, édesapjuk eközben egy csatahajón teljesít szolgálatot. A két árva egyik nagynénjükhez kerül, azonban hamarosan kiderül számukra, hogy a háborúban elszegényedett, bizalmatlanná vált társadalomban csak magukra számíthatnak.

A filmet az egyik legerőteljesebb háborúellenes alkotásként tartják számon, emellett az animációs filmek Schindler-listájának szokták nevezni. Nem véletlenül ezek a jelzők, a film ugyanis kendőzetlenül mutatja be a háború poklát, nem csak a fronton szenvednek az emberek, hanem a háttérországokban is, és a háború egyre nagyobb poklába az otthon maradtak is elvesztik emberi mivoltukat.

A filmben nincsenek fantasztikus dolgok, nincsenek hősök, csak két gyermek tragédiáját láthatjuk végig, és a társadalom kudarcát. A stúdió legérettebb, legmélyebb alkotása, amely nagyon megviseli az emberi lelket, ezért nem olyan darabról van szó, amelyet egy unatkozó délutáni napon csak úgy meg lehet nézni. Kell hozzá egy bizonyos állapot.