A CineMániás - Az Online filmmagazin - Cikkek - Egy kisérletező rendező pályája

Egy kisérletező rendező pályája - A Robert Zemeckis portré

Cikkek | 2017-05-14 | Turbók Krisztián

A kis Robert Rose és Alphonse Zemeckis gyermekeként született Chicagoban 1952. május 14-én. Édesapja litván származású, anyjának pedig olasz-amerikai vér csörgedezik ereiben. Gyermekkorában szülei távol tartották a színháztól, vagy a könyvektől, és zeneileg sem volt toppon. Inspirációjaként mindig a televíziót nevezi meg, mivel ebben látta meg a jövőjét.

Zemeckis az egyetemen ismerkedett meg későbbi jó barátjával Bob Gale-lel, akivel aztán számos produkciót hoztak létre. Osztálytársai között olyan nevek szerepeltek az egyetemen, mint George Lucas vagy John Milius.

Első komolyabb munkája a Tragacsparádé volt 1980-ban. A film főszereplői között találjuk Kurt Russellt, és Jack Wardent is. A film nem aratott túl nagy sikert, de arra elég volt, hogy gyártási költségeit visszatermelje és, hogy megismerjék nevét a filmes berkekben. A film forgatókönyvét Bob Gale-lel együtt írták.

Első nagyobb dobása ezután A smaragd románca lett 1984-ből, melyben már az akkor szupersztár Michael Douglast és Kathleen Turnert rendezhette. Költségvetése már 10 millió dollárt tett ki, és kasszasiker lett a maga 84 milliós világméretű bevételével.

Aztán következett a Sci-Fi filmtörténelem egyik legnagyobb durranása a rendezőnktől, hiszen az Vissza a jövőbe évéhez érkeztünk el. A Michael J. Fox és Christopher Lloyd nevével fémjelzett kalandfilmet minden idők legnagyobb klasszikusai között tartjuk számon. A film forgatókönyvét vagy 40 alkalommal utasították vissza, míg végül a Universal kötélnek állt. A film olyan hatással volt az nézőkre, hogy rajongók egy csoportja 1985. október 26-án összegyült abban a parkolóban, ahol az első időutazás jeleneteit felvették, és várták, hogy Marty megérkezzen a DeLoreannel.

A Roger nyúl a pácban egy aranyos próbálkozás volt a részéről. Egy film, melyben ötvözte a élőszereplős és a kézzel rajzolt mesefigurák világát. A Roger nyúl a pácban a mai napig egy remek darab, melyet késöbbiekben is sok esetben szerettek megidézni.

A Vissza a jövőbe második és harmadik részét már egyben forgatták le és egy év eltérésssel mutatták be a közönségnek, a trilógia így nyert egy egységes és komplex formát, mely rendkivül gondosan épitette fel a forgatókönyvét és amely máig a Sci-Fi- kalandfilmek egyik sarokkövének számít. Zemeckis egy tökéletes filmtrilógiával ajándékozta meg a nézőket.

Az 1992-es Jól áll neki a halál az egyik legjobb feketekomédia a műfajban, melyhez olyan neveket szerzett meg, mint az akkor már szupersztár Goldie Hawn, Meryl Streep és Bruce Willis. A film 90 milliós világméretű bevétellel zárta a mozis pályafutását.

1994-ben hatalmas sikert ért el a Forest Gump című filmjével, mely 6 Oscart kapott az 1995-ös gálán. Oscarig rendezte Tom Hanks-szet, és Ő maga is megkapta az aranyszobrot.

Következő nagy projektje az 1997-es Jodie Foster főszereplésével készült Kapcsolat című Sci-Fi volt, melyben egy Allie Arroway nevű tudós földönkívüliek után kutat addig, míg végül sikerül is neki a dolog. A Kapcsolat egy borzasztóan okos film lett a maga nemében, számtalan jó kérdést tett fel a témában, és nem utolsó sorban remek vizuális megoldásokkal operált. A rendező védjegyei itt kezdtek kialakulni, melyeket hossszú snittek formájában tökéletesített. Különleges kameramozgásai, és trükkfelvételei miatt kivételes helyen áll a rendező életművében.

Ezután Michelle Pfeiffert és Harrison Fordot dirigálta egy kísértetsztori keretein belül, a Temetetlen múlt képsoraiban. Ekkor már nem kevesebb, mint 100 millió dollárt kapott a filmjére, mely végül elképesztő sikeres lett. Világszerte 291 millió dollárral zárt a szellemes mozi.
Még ugyanebben az évben visszatért kabalaszínészéhez Tom Hankshez, és leforgatták a Számkivetett című kalandfilmet, mely még nagyobb sikernek örvendett világszerte 429 millió dolláros bevételével. A filmért Golden Globe díjban részesült Tom Hanks, amúgy meg két Oscarra is jelölték a mozit.

Zemeckis ezután egy kis kitérőt tartott pályafutásában, mert egymás után 3 animációs filmet is rendezett, melyekkel technikailag szeretett volna kisérletezgetni, nem mellesleg tökéletesíteni próbálta a mocap technológiát. A Polar Expressz, a Beowulf - Legendák lovagja és a Karácsonyi ének ezen vonalnak a képviseletében készültek.

2012-ben végül újra rendes mozgóképet alkotott, ezúttal Denzel Washingtonnal készítette a Kényszerleszállás című produkciót, mely egy drogokkal és piával küzdő pilótát tett meg központi karakternek. Zemeckis láthatólag szakít a látványelemekkel, és a kamerakezelésen kivül szinte minden technikai dolgot száműz a filmjéből, csak a karakterekre koncentrál.

A Kötéltáncban nem tudja megtagadni önmagát, és a karaktereken kívül, a történet második részében ismét elvarázsolja a nézőjét. Philippe Petit történetében sok fantáziát látott és az eredmény önmagáért beszél. A WTC tornyai között kifeszített drótkötélen sétáló művész produkciója Zemeckis-ért kiáltott, Ő pedig filmes varázslattal lepte meg nézőit.

A Kényszerleszállás óta Zemeckis ha nem is kiemelkedő, de korrekt hollywoodi filmesnek mondható, aki nagyon rossz filmet soha nem rendezett. Tavalyi filmje a Szövetségesek is ezt a tételt bizonyítja. Már látszik, hogy nem ugyanaz, aki régen volt, de ennek ellenére máig nívos darabokat társíthatunk nevéhez.