Jingle All The Way, avagy A CineMániás top 10-es karácsonyi filmajánlója
Cikkek | 2020-12-22 | Vászláv
Valószínűleg kevés alulértékeltebb műfaj létezik a karácsonyi filmekénél. Persze gondoljunk bele, hogy ezeknek a moziknak végső soron miről is kellene szólniuk? A szeretet és a család fontossága, az utolsó pillanatokban beteljesülő szerelmek szépsége és persze maga a karácsony varázsa. Ráadásul mindezt a lehető leggiccsesebb formában bemutatva ömlik ránk a képernyőkről minden év decemberétől kezdve, egészen egy hónapon keresztül a megkérdőjelezhető minőségű családi tündibündik egész sora. Bár ezek hangulata, akárcsak szerethető volta nem is kérdés, azonban egy idő után hajlamos besokallni az ember. Nem nagyon fér oda emellé a tanulságcsokorhoz egy klasszikus értelembe vett cselekmény vagy történet, így pedig gyakran vállnak bárgyú, bugyuta vagy éppen félelmetesen unalmas művekké ezek a karácsonykor előbújó kis szörnyecskék. Mindannyiunk szerencséjére azonban a karácsony nem arról szól, hogy hátborzongató horrorok, csontig markoló thrillerek vagy éppen mindent elsöprő sci-fikről gondolkozzunk, miközben jólakottan haldoklunk a képernyő előtt. Így mi is megbocsátóbbak vagyunk az év ezen szakaszában és hajlamosak is vagyunk jobbnak találni bizonyos alkotásokat a valóságnál. Viszont, szerencsére van gyöngy az óceán mélyén, így időnként beleakad az ember jobb produkciókba is. Ezekből gyűjtöttünk csokorba, így az ünnepek felé közeledve a 10 legjobbat és habár nem ezen műfaj tagjai általában nem minőségükről híresek, azért jó pár remekmű akadt így is, melyek így sem férhettek fel listánkra. Élvezzétek hát a felsoroltakat legalább annyira, mint mi és kedves olvasóinknak KELLEMES ÜNNEPEKET kíván a CM teljes csapata!
+1 Karácsonyi lidércnyomás (1993)
Kis csalással ugyan, de nem maradhatott le listámról ez a félkarácsonyi-félhalloweeni remekmű. Bár már csak műfaji mixének köszönhetően sem könnyű beskatulyázni egyik kategóriába sem, ugyanakkor a Karácsonyi lidércnyomásnak egyértelműen helye van bármely hasonló jellegű felsorolásban. A történet főhőse Jack, Halloween város ura, akit világ és város szerte félnek s tisztelnek, hiszen legrettegettebb mestere szakmájának, a rémisztésnek.
Azonban, ahogy az már csak lenni szokott, idővel ő is elunja magát, hogy mindannyiunk szerencséjére megszokottságából a Karácsony városban tett gyors sétája rázza fel. Több se kell neki, elhatározza, hogy idén ő és bandája rendezi meg a szent ünnepet! Ehhez azonban az első lépés, egy bizonyos Mikulás elrablása…
Tim Burton zsenijének egyik legnagyszerűbb eredménye ez a csodálatos stop-motion technikával elkészített remekmű, amely tömve van jobbnál-jobb figurákkal, fülbemászó dallamokkal, zseniális rímekkel és persze rengeteg, felnőtteknek szóló poénnal. Ha nem is egy klasszikus karácsonyi alkotás, az ünnepek alatt egyértelműen kötelező csemege, melyet nem árt évről-évre elővenni.
10. Csoda a 34.utcában (1947, 1994)
Mind az 1947-es eredeti, mind pedig a ’94-es remake méltó helyet foglalhat el listám tizedik helyezettjeként. A történet egy áruházi mikulás körül bonyolódik, aki mintha valóban elhinné, hogy az, akinek mondja magát. Miután minden gyerek nagy kedvencévé válik, a rivális játéküzlet képviselői egy mondvacsinált bűneset miatt perbe fogják és ítélőszék elé citálják. Végül a bíróság előtt kell bizonyítania, hogy valóban ő a Télapó vagy csak egy nagyon kedves, ugyanakkor bolond öregúr, aki intézetbe való.
A film története egyetemes, mondanivalója gyönyörű, megvalósítása pedig nagyszerű. Helyezését mégis főként a játékidő tetemes hányadát kitevő tárgyalótermi dráma voltának köszönheti, amely nemcsak műfajidegen egy karácsonyi moziban, hanem brutálisan újszerű és izgalmas is. Ilyenkor van igazán elemében ez a történet, amely egy pillanatra sem ereszti el a nagyérdeműt és melynek befejezése is sokkalta inkább racionális irányba mozdul el, mint műfajtársaié. A főszerepekről még nem esett szó, a ’47-es eredetiben az az Edmund Gwenn parádézza végig Mikulás szerepét, aki később Oscar-díjat is kapott ezért az alakításáért, míg a remake-ben a szintén csodálatos Richard Attenborough ölti magára az amúgyis igencsak testhezálló szerepet. Már csak a szép alakítások és a zseniális félfilm terjedelmű tárgyalótermi szcéna miatt is érdemes bepótolni mindkét alkotást, melyek közül, ha nem is jobb egyik a másiknál, de tökéletesen kiegészítik egymást.
9. Tapló télapó (2003)
Billy Bob Thornton formabontó Mikulás inkarnációja egy igazi hangulatbomba, melynek minden pillanatát csak élvezni lehet. Kicsit tapló, kicsit trágár, de leginkább szórakoztató, melyet főként a létező legváratlanabb reakcióinak köszönhet. Bár a film tudatosan játszik rá Thorntonra, de ő érezhetően imádta a szerepét és lubickolt is benne. Ha valamihez hasonlítani kellene a Tapló télapót, akkor valószínűleg egy nagyon jó formában levő Charlie Sheen jutna eszembe, akit egyszerűen nem lehet megunni. Bár első blikkre a féldepressziós, félbunkó Thornton története csak azzal akar hódítani, hogy formabontóan más a jól megszokottól, ugyanakkor egy jó karácsonyi mozihoz illő módon, hatalmas szíve van a Tapló télapónak, melyet jó párszor megvillant a cselekmény során.
Bár, érezhetően nem a lista legkönnyebben befogadható darabja, azonban egy próbát mindenképpen érdemes tenni vele, hiszen ha az ember vevő erre a fajta humorra, akkor csak nyerhet.
8. Szörnyecskék (1984)
Ne érje nedvesség a testét! Tartsd távol az éles fénytől! De, ami a legfontosabb: hiába sír, hiába könyörög, soha, de soha ne etesd meg éjfél után!
A többek között Steven Spielberg nevével fémjelzett karácsonyi kultikus horrorklasszikus évről-évre egyre szórakoztatóbbá válik köszönhetően szenzációs hangulatáért, remek karaktereiért, de leginkább az egyszerre elképesztően cuki kis mogwaikért. A elképesztő módon elkészített figurák végig parádézzák a filmet, amely végül talán picit hosszabbra nyúlik a kelleténél, ugyanakkor az első pillanatától kezdve az utolsóig hatalmas szív dobog benne. Bár szenteste valószínűleg nem a Szörnyecskék az ideális befutó, ugyanakkor a háromnapos állandó tradícionális „hányásigzaba” műsorszám közepette kötelező bepótolni, minthogy manapság sajnos az ember már elvétve sem akad olyan alkotásba, amely ekkora szívvel merne egyszerre ijesztgetni és szórakoztatni…
7. Karácsonyi krónikák (2018)
Listám legfrisebb filmje a Netflix 2018-as egyik nagy dobása, a Karácsonyi krónikák. A cselekmény egy tragikus múltú család és a munkavégzése közben rajtakapott Mikulás körül bonyolódik, hogy aztán meg se álljunk egészen puttonya mélyéig.
A Karácsonyi Krónikák hosszú idő után az első nagyköltségvetésű klasszikus karácsonyi mozi, melyen ez meg is látszik. Minden pillanatáról süt a minőségi munka és a rengeteg befektetett energia. Elképesztő az a korszerű látványvilág, amelyet ebben a témában, valószínűleg, még sohasem láthattunk megelevenedni a vásznon, ugyanis a The Christmas Chronicles olyan dolgokat tud megmutatni 2018-ban, melyekre 20-30 éve senkinek még csak esélye sem volt.
Elképesztően látványos jelenetek váltogatják egymást, melyek egy pillanatra sem hatnak mesterkéltnek és aminek köszönhetően az ember újra gyereknek képzelheti magát. Érezhetően hagyták elszabadulni a fantáziájukat az alkotók, tudván, hogy a pénz nem lesz akadály, ez pedig a Karácsonyi Krónikák egyik legnagyobb ütőkártyája.
Lélegzetelállító pillanatoktól, remekbe szabott jelenetektől és rém egyedi lényektől hemzseg a Netflix alkotása, melynek legnagyobb sztárja mégsem a fentebb felsoroltak valamelyike…hanem a Mikulás szerepét elvállaló Kurt Russell, aki zseniálisan hozza a rá kiosztott szerepet. Baromira szórakoztatóan játssza el Mikulást és minden kacsintásán érződik a vérprofizmus és az a fajta életigenlés, amelyet ettől a minden fordulaton teliszájjal vigyorgó figurától elvár az ember.
Ez az a film, amely egyszerűen mindent tartalmaz, amit elvárhat az ember egy ilyen alkotástól, kellőképpen giccses, baromira szerethető, iszonyatosan kedves és jó párszor megnevettet. Minden pillanatából árad az a fajta „karácsonyiság”, amelyért annyira imádja mindenki az ilyen jellegű mozikat. Mindennek köszönhetően a Karácsonyi Krónikák megtette azt, amit közel 10 éve egyetlenegy hasonló műfajú alkotás sem tudott, állandó tagjává vált a 24-ei előkészületeimnek. Köszönöm Netflix, hogy ezt újra elhoztad.
6. Kelekótya karácsony (2004)
Bár elsőre egy tipikus bugyuta limonádékomédiának tűnhet, ugyanakkor a Kelekótya karácsony története sokkal többről szól, annál mint aminek elsőre látszik. A történet főhősei a Krank házaspár, akik hosszú idő után először töltik lányuk nélkül a karácsonyt, így kapásból úgyis döntenek, hogy ezúttal kihagyják az amúgy is túl költséges ünnepet és a spórolt pénzből egy karibi hajóútra mennek. Ennek azonban a szomszédok kifejezetten nem örülnek…
A Kelekótya karácsony egy zseniális tanmese, amely bemutatja, hogy nem szabad mindent kötelességként felfogni és igenis legalább annyira szól rólunk a karácsony, mint mindenki másról. Mindemellett nem rest tűéles kritikát megfogalmazni a fogyasztói társadalmunkról és a már-már dogmákká fagyott személyes kis hagyományainkról is. A főszereplők, azaz Tim Allen és Jamie Lee Curtis szenzációsan hozzák a rájuk kiszabott karaktereket, melyek így egyszer sem válnak idegesítővé, éppen ellenkezőleg csak egyre szerethetőbbé. A film szinte már az első pillanattól kezdve maximális fordulatszámon pörög, így pedig nem is nagyon ereszt el, hogy aztán a végkifejlet elől felkelve konstatálhassuk, hogy mik is az igazi értékek ilyenkor, ha alkalom adódik rá, hogy együtt ünnepelhessen a család.
5. Három király tesó (2015)
A korhatáros karácsonyi film bizony kemény műfaj. Nehéz elkapni a jó arányt a polgárpukkasztónak szánt poénok, a durva beszólások és az ünnepi hangulat között, így ezek a próbálkozások általában hamar el is tűnnek a filmtörténet hatalmas süllyesztőjében.
Seth Rogenék agyament alkotása karácsonyi köntösbe öltözteti az Ananász expresszt és egy kifejezetten szép, tanulságos, de legfőbbképpen eszméletlenül szórakoztató történetet tár a nézők elé. A Három király tesó egy hiánypótló alkotás, amely nagyon jól adja vissza annak a delíriumnak a fokozatait, melyet az ember a karácsonyi sürgölődés és kötelező hagyománytisztelet közepette érez egy-egy elszívott spangli után.
Rogenék ezúttal is tökéletesen nyúltak bele a tutiba és hoztak el az ünnepek legmélyebb szellemiségét szem előtt tartva egy nem mindennapi vígjátékot. Nem is kérdés, hogy listám jobbik felén foglalhatja el jól megérdemelt helyét, hiszen nemcsak a jobbnál-jobb poénok, a szenzációs életérzés vagy éppen a zseniális alkotógárda, hanem a karácsony szellemisége is parádésan átjön a Három király tesóból.
Mindenkinek kötelező darab, melyet egyszerűen nem lehet megunni és mely után az ember fogná magát és legszívesebben el…Áh, hagyjuk! Inkább menjen tovább a lista.
4. Reszkessetek betörők 1-2 (1990, 1992)
Hogy is maradhatott volna le listám jobbik feléről minden idők egyik legnagyobb klasszikusa, a kereskedelmi tévék és a marketingszakemberek imádott bálványa, a Reszkessetek, betörők?
A merő figyelmetlenségből otthonfelejtett Kevin története immár 3 évtizede nyújt felhőtlen szórakozást nézőinek, miközben egyszerre tud szólni a karácsonyi filmek alapvető belső értékeiről és az enyveskezű bűnözők létező legszórakoztatóbb módon történő legyőzéséről.
Chris Columbus filmje szinte már megjelenése pillanatától kezdve kultstátusznak örvendhetett, melyet híven tükröznek mind a mozik, mind pedig a marchandising iszonyatos bevételei. Nem is volt kérdés a folytatás, amely 2 év múlva már megérkezett és ha lehet még inkább a karácsonyra, a szeretetre, no meg persze a csihi-puhira helyezte a hangsúlyt.
A Culkin-Pesci-Stern trió idén is és minden évben szórakoztattak minket és bár az újdonság élménye kissé mára kiveszett, az unalomig ismételt jelenetekből és betéve tudott csapdákból, de a karácsony varázsa nem tudott…és soha nem is fog ezekből a korszakos remekművekből.
3. Karácsonyi ének (2009)
Robert Zemeckis mindig is szerette feszegetni a mozi határait, legyen akár szó csak a Vissza a jövőbe-trilógiáról, a Forrest Gumpról vagy éppen a Számkivetettről.
Az amerikai direktor soha sem a sokat látott vagy éppen megszokott oldaláról közelítette meg produkcióit. A 2000-es évek közepe felé őt is lenyűgözte az újkori CGI adta lehetőségek végtelen tárháza, ám Zemeckis továbbment és ahelyett, hogy leforgatott volna egy filmet úgy, hogy utólag animálnak bele különböző effekteket, inkább fogta a színészeit, díszleteit és kelléktárgyait, leforgatott velük egy komplett filmet, majd az egészet „átanimáltatta”. Bizony Zemeckis lehengerlő CGI trilógiája nem holmi rajzolók vagy animátorok végterméke, hanem húsvér embereké és ez minden pillanatán meg is látszik. Az utolsó ilyen technikával leforgatott Zemeckis csoda, a trilógia záródarabja, Charles Dickens klasszikusa, a színház és filmtörténet egyik leggyakrabban megidézett műve, A karácsonyi ének.
A történetbe valószínűleg kár lenne részletesebben belemenni, legyen elég annyi, hogy a karácsonyban nem hívő, mogorva vén bankárt meglátogatja 4 szellem, akik izgalmas és hátborzongató utazásra viszik el őt téren és időn át. Mindezt a lehető legújszerűbb köntösben, a lehető legdinamikusabb kivitelezésben és a létező legcsodálatosabb látvány közepette élvezhetjük végig Zemeckis újabb korszakalkotó remekművében.
A Karácsonyi ének minden pillanatáról süt, hogy szeretettel és gondos odafigyeléssel készítették el, hogy emberek millióinak mutathassák meg víziójukat Dickens klasszikusáról. Talán ez a film az, amely leginkább szól az ünnepek egyetemes üzenetéről és amely leginkább segít átérezni a csodák fontosságát. Minden szempontból tökéletes ingerbomba lett, mely után az ember szívesen nézelődik és gondolkozik a karácsonyfa villódzó fényei előtt.
2. Polar Express (2004)
Talán ezúttal kellene hangsúlyozzam leginkább listám szubjektív voltát, ugyanakkor mikor legyen az ember elfogult, ha nem egy ilyen felsorolás berkein belül? Igen, megint csak Zemeckis csodálatos trilógiájának egy darabja és igen, ami igaz volt Karácsonyi énekre, az itt hatványozottan teljesül. A Polar Expressz egy néhol kissé giccses, néhol kissé bárgyú, ugyanakkor csupaszív történet az emberekről, akik szépen lassan egyre inkább veszítik el a hitüket nem csak a karácsonyban, hanem úgyszintén az egyetemes értékekben. A varázsvonat elképesztő utat jár be hőseivel, melynek végén a megváltás több foka is várja a gyerekeket. A Polar Expressz persze nem csak a mögöttes mondanivalója miatt csodálatos. Lélegzetelállító látvány és Pazar soundtrack jellemzi Zemeckis animált mesterművét, amelynek egyetlen pillanatában is több a karácsonyi életérzés, mint más alkotások egész játékidejében.
Bár valószínűleg az idősebb generáció számára a Karácsonyi ének első ránézésre talán többet tud nyújtani, ugyanakkor mindenképpen érdemes a Polar Expressznek megadni a maga esélyét ugyanis kevés film van, amely bárhova ünnepi hangulatot tud varázsolni egy pillanat alatt.
1. Télapu (1994)
Ratatataaaa!!! Farfán és miegymás! Listám első helyezettje nem más, mint a 90’-es évek megkerülhetetlen komédiája, a karácsonyi vígjátékok alfája és omegája, a Télapu!
A film egy marketingszakember, Scott Kelvin (igen SK, az kinek is a monogrammja még???) története, aki véletlenül megöli a Télapót, hogy aztán ruháit felvéve átvegye helyét, majd később szerepét is. No persze azt túlzás lenne állítani, hogy mindezt önként és dalolva csinálná végig, mindannyiunk szerencséjére azonban fia erőteljes unszolására végül beadja a derekát…csakhogy az a derék szépen lassan kezd egyre teltebbé válni.
A Télapu a mai napig, ezredik megnézése után is képes ugyanolyan szórakoztató lenni, mint elsőre. Jobbnál jobb gegek és térdcsapkodós poénok egész sora követi egymást, miközben a cselekmény nem felejt el karácsonyi filmként sem funkcionálni. Kelvin nagyszerű karaktere messze ennek a műfajnak az egyik legkidolgozottabb és persze legszórakoztatóbb figurája, mindehhez pedig Tim Allen pazar színészi játéka párosul. Allen messze élete legjobb és legszerethetőbb formájában parádézza végig a Mikulás szerepét, minden egyes jelenetében teljesen uralja a vásznat.
Bár a Télapuhoz készített két folytatás sem kifejezetten rossz, ám azokat inkább csak erőteljes bejgli és cukortúladagolással lehet elviselni.
Szumma szummárum, Scott Kelvin kalandja egy szenzációs mese, melyet nem vagyok rest karácsonyról-karácsonyra mindig újra végigélvezni és biztos vagyok benne, hogy ezzel senki sincs másképp. Kevés karácsonyi film van, melyet karácsony nélkül is bármikor végig tud élvezni az ember, na ez az.
Címkék: télapu karácsonyi krónikát ajánló polar expressz karácsonyi ének három király tesó kelekótya karácsony szörnyecskék tapló télapó csoda a 34. utcában karácsonyi lidárcnyomás reszkessetek betörők!
© 2021 | A CineMániás - Az Online filmmagazin - acinemanias@gmail.com | Minden jog fenntartva | Design by Frisnyicz Roland és W3layouts