Mundruczó Kornél filmje, a Pieces of a Woman a tegnapi napon a Netflixen debütál. Hazánk immáron világszerte ismertté váló direktorának legújabb alkotása egy sokkoló jelenettel indul. Ennek megvalósítása külön cikket érdemel, ezt olvassátok épp.
A Pieces of a Woman egy lélegzetelállító 22 perces felvétellel nyit, amelyben Vanessa Kirby karaktere valós időben szül. Elképesztő pillanat, amely nemcsak technikai ötletességével tűnik ki, hanem azzal is, hogyan meríti el nézőjét ebben a súlyos érzelmekkel teli helyzetben.
Mundruczó Kornél és operatőre, Benjamin Loeb a székhez szögeznek a szülés fájdalmas, ám magasztos élményét bemutató jelenettel, ami vágatlanul pereg le szemeink előtt.
„Egy vágás alternatívát jelentene a nézőknek, hogy kiszálljanak a pillanatból" - magyarázza Loeb. – Azzal viszont, hogy erre nincs lehetőség, az ember elakad egy adott érzésében, és onnan nincs többé kiút. Az én személyes véleményem az, hogy azért vágsz meg egy jelenetet, mert nem elég feszült, és azt szeretnéd, ha jobban működne.”
A szülés teljes egészében történő megmutatásával tanúi lehetünk annak, ahogyan férj és feleség, Sean (Shia LeBeouf) és Martha (Kirby) egymást segíti, ami későbbiekben a film egyik fő témájává válik. Martha akkor borul ki, amikor az otthoni szüléshez kért szülésznőt az utolsó pillanatban Eva (Molly Parker) váltja. Sean ostoba poénokkal nyugtatja, és a szülés legfájdalmasabb pillanataiban fizikailag is vigaszt nyújt neki.
Mundruczó azon döntése, hogy egyetlen snittben forgatja le a jelenetet, abból a színdarabból ered, amelyet még 2018-ban Lengyelországban rendezett, és felesége, Wéber Kata (aki a forgatókönyvet írta) gyermeke elvesztésének tapasztalatai ihlették.
„Megmutatta nekem a darabot, mielőtt a színészek még látták volna.” - idézi fel Loeb. „Azonnal tudtam, hogy ennek legalább 20–30 percig kell tartania. Ez a film abban az értelemben is színpadias, hogy nincs benne vágás, és a nézőt is aláveti ennek a metódusnak.”
Loeb a Pieces of a Woman-t Mundruczó részéről „mély félelemként” írja le, mivel egy nagyon személyes projekt.
„Úgy akartuk megvalósítani, a kamera mozgását illetően, mintha nem állna mögötte senki.”
Loeb ezt a légies mozgást egy kézi stabilizátor használatával érte el, amely digitális érzékelőkkel érzékeli és javítja a kép nem kívánt remegését. Ez lehetővé tette, hogy szabadon mozoghassanak térben, így a felvétel „kíváncsi és érdeklődő lett.”
A felvétel elkészítéséhez erős hitre volt szükség, mivel nem volt elegendő idejük egy esetleges második körhöz. Végül még a kitűzött három nap sem kellett hozzá.
„Az első napon négy felvételt készítettünk, a második napon kettőt. Rögtön első nap elkészült az, ami végül a filmbe került. Az első nap energiáját képtelenség volt felülmúlni, így annak ellenére, hogy technikailag tökéletes felvételt csináltunk a második napon, végül elvetettük saját érdekében.”
„A legnehezebb - mondta Loeb -, hogy Kornél azt akarta, hogy minden helyszín 360 fokos szögben belátható legyen. Azt akarta, úgy közelítsük meg a dolgot, mint egy dokumentumfilmet, ahol bármi megtörténhet, és a színészek oda mehetnek, ahova csak akarnak.”
Ez nagy kihívást jelentett a világítók számára is.
"Ha lett volna egy apró kis sarok, ahová el tudtam volna rejteni egy lámpát, akkor úgy tettem volna, de minden egy vezérlőhöz volt drótozva."
Az elkészült jelenetben nincs CGI, kivéve a mennyezeten lévő lámpa eltávolítását és a Kirby pocakján kialakuló horpadásokat kellett digitális eltűntetni, ami a hosszú felvétel során megsérült.
A kamera majdnem azonos ideig marad Martha, Sean és Eva arcán, egyensúlyba hozva ezzel a szülés három perspektíváját. Azokban a pillanatokban, amikor nem volt biztos, hogy melyik karakterre kell összpontosítani, Loeb Mundruczóra hagyatkozott, aki arra utasította, hogy Sean arcán maradjon a fókusz.
Természetesen a jelenet Kirbynek is elsőrangú fontossággal bír, Martha fájdalmának csúcsán a kamera végig rajta marad.
„Martha minden egyes összehúzódásakor a kamera majdnem az arcába hullt, ezzel is jobb összhangot teremtve, mintha eggyé válnának. Az arc mindent kifejez, amit látni kell, a fájdalom átérzéséhez nem kell a fájdalom fizikai helyét látni. Amit a közönség nem lát, zsigerivé válik, hiszen mindent elképzelünk, amit nem látunk. ”
A jelenet tragikus befejezése során Mundruczó végül megvágja a képet, magára hagyja Martha-t, hogy lássuk, amint Sean pánikszerűen rohan lefelé, ki az utcára, leinteni egy mentőt.
„Két befejezést forgattunk" - árulja el Loeb. „Az elsőszámú befejezésben Marthánál maradunk, de visszanézve úgy éreztük, senki sem akarna mellette maradni abban a pillanatban. Rossz érzés volt a közönségre nézve. Egy alternatív befejezést akartunk hát, ahol követtük Sean-t. Végül egy kicsit mindkettőből felhasználtunk, így olyan, mintha továbbra is ott lennél mindkét karakterrel.”
A szülés emléke beárnyékolja a Pieces of a Woman többi részét. Mundruczó és Loeb játszik az idővel: a szülés gyorsan lemegy, a kamera mozgásának üteme fokozatosan gyorsul, mintha a szülést mi is úgy élnénk meg, ahogy Martha és Sean később visszaemlékszik rá, másképp, mint ahogy valójában történt.
Loeb szerint:
„Az idő érzékelése másképp történik, ha egy olyan feszült pillanatba kerülsz, mint a születés. 17 órát ülhetsz egy szobában, és másnap csak öt percre emlékszel belőle, vagy öt percnek tűnik az egész. Ez volt a szándékunk, hogy megmutassuk, az idő egyre ingatagabbá válik, ahogy közelebb kerülsz a szüléshez.
A Pieces of a Woman január 7-től elérhető a Netflix-en.