Stephen King színháza, avagy Tortúra a Karinthy Színházban

Cikkek | 2017-06-12 | Juhász Péter

Merész dolog egy sikeres könyvet színpadra adaptálni. Ha sikerül, óriási az érdem. Ha bukik, nincs visszaút. Ha történetesen egy olyan darabról van szó, mely már bizonyított mozivásznon, még izgalmasabb az egész.

Stephen King egyik klasszikusa a Tortúra, az író azon kevés művéhez tartozik, melyben sokkal inkább az emberé a főszerep semmint a misztikumé. Nincsenek indián temetkező helyek, démonok vagy gyilkos bohócok. Van két ember. Egy ártatlan író és az őrült rajongója, akiket egy helyre sodor a sors, és ott kell megtapasztalniuk a földi poklot.

Rob Reiner anno a szerepért oscar- díjat kiérdemlő Kathy Bates-el és a nagy öreg, James Caan főszereplésével vitte filmre a könyvet. A Tortúra a 90-es évek egyik nagy klasszikusa. Itthon az izgalmas film kiváló szinkronja miatt is közkedvelt. Molnár Piroska és Tordi Géza hangjával a magyar szinkron egyik ékköve.

A Karinty Színház nagy fába vágta fejszéjét mikor úgy döntött színpadra adaptálják King művét. A darab Iványi Árpád rendezésében, Balázs Andrea és Árpa Attila főszereplésével fut. A legfontosabb előjáróban, hogy a színpadon sokkal inkább visszaköszön Reiner mozija, mint az író regénye. Az összes dialógus, cselekmény mind a filmváltozatot követi, ami talán a legnagyobb kihívása is egyben.

Aki ismeri, netalán szereti a filmes változatot tudja miről beszélek. Rob Reiner klasszikusa a két eszméletlen erős főszereplővel aratott egyöntetű sikert mind a nézők, mind a kritikusok előtt. Kathy Bates Annie Wilkes-e a filmtörténelem egyik legjobb gonosza. Olyan antikarakter, aki esendőségéből fakadó őrületének áldozata, és ez megalomán rajongásban teljesedik ki.

A Tortúra ereje a két színészben rejlik. Minden pillanat rájuk fókuszál és a beteges macska-egér harc végkimenetele felé haladva a nézővel együtt haladva szűkül az út, fogy el a levegő. Roppant fontos tehát, hogy maximálisan kidolgozott karakterekkel találkozzunk a színpadon. A szerep tökéletes átlényegülést kíván, hiszen minden apró rezzenés emel a hangulaton. Hatalmas kihívás, amihez nagyon ott kell lenni. Ha nem, bukásra ítéltetik a dolog.

Bevallom, kétkedve indultam el a szinházba. Árpa Attila neve enyhe bizonytalansággal töltött el, és Kathy Batesre gondolva sem jutottam közelebb az elképzeléshez, vajon mit látok majd?!

A színdarab felépítése hűen követi a filmet. A zene is onnan ollóz, habár Elliott Goldentahl Alien 3 muzsikájának egyes részei is belopóztak. A színpadkép kiváló, a díszlet tökéletesen visszaadja a cselekmény helyszínét.

A két színész pedig -emelem kalapom-, mindent megtesz a sikerért. Amit csak lehet. Természetesen avatottként a nézőtéren ülve akadt pár alkalom mikor erősen kapartam a karfát Annie Wilkes és Paul Sheldon számomra örök etalon megtestesítésének utánérzés szagú felidézése láttán. Árpa Attila egyszerűen kevés. Aranyos meg minden, de nem hiszem el neki, amit csinál. James Caan minden szemvillanásában ott lüktetett ugyanis a színtiszta borzongás. Árpa Attila pedig, ügyesen visszamondja a szöveget rendben, akad azért pár pillanat, amikor nagyon jól teszi dolgát. De, sajnos ennyi. Teszi és nem benne él, így számomra ez kevésnek tűn.

Balázs Andrea ellenben kiváló! Kathy Bates után ugyanis egyszerűen nem tudtam elképzelni, mit lehet kihozni ebből? Elemi átéléssel, kissé manírosan ugyan és kevésbé bátran merészkedik az őrületbe. Igazából az emberi oldala túl steril. Bates esetében elhittem, az első perctől jó kezekben lennék hasonló helyzetben. Balázs Andrea viszont már az rögtön elején kattant, és nem is akarja nagyon titkolni. Akad pár jelenet, amit természetesen nem lehet színházban megoldani (Misery a coca) ott kitűnően pótolja azt az adott pillanatban, Libabőr!

A dramaturg pár hibáját leszámítva (második felvonás lassúsága, indokolatlan jelenetek, és apró logikai bukfencek) összességében ügyesen sikerült visszaadni King egyik olyan Írását, melyet már az egész világ megszeretett filmen. Csak ajánlani tudom megtekintését, nagy élmény!

A Broadwayen Bruce Willissel futott, nagyon kíváncsi lennék ő mit hozott ki Sheldon tortúrájából?