Most van A keresztapa című sikerfilm bemutatásának 50. évfordulója. Francis Ford Coppola zseniális adaptációja Mario Puzo bestseller regénye alapján készült, amely a Corleone családról szól az 1940-es években.
A Paramount Pictures a film forgatása során sok bosszúságot okozott Coppolának, bár megnyugodtak, ahogy egyre több és több nagyszerű felvételt készített, és ezzel egyértelművé vált a stúdió számára, hogy jó döntést hoztak a rendező személyét illetően.
Az egyik dolog azonban, amit a stúdió sosem értékelt igazán Coppolában (bár a kész filmből egyértelműen kiderül, hogy kellett volna), az, ahogyan a filmben a valósághűségre törekedett. Coppola nem csak azt akarta, hogy a történet a múltban játszódjon, hanem azt, hogy valóban úgy érezzük, a múltban járunk. Még a legapróbb részletekre is odafigyelt, például a filmben látható autók többségének fa lökhárítója van, mert a második világháború alatt nem használtak még fém lökhárítókat (mivel nagy szükség volt fémre a háború alatt), és a háború utáni években (amikor A Keresztapa játszódik) a legtöbb autónak még mindig fa lökhárítója volt, ahogy az a filmben is látható.
Ez a valósághűség-érzet átmenetileg ellentmondásossá vált, amikor arra az ikonikus jelenetre került sor, melyben Don Corleone emberei egy lónak a fejét helyezik el egy filmmágnás ágyában, miközben az alszik.
Az egyik legnagyobb változás Puzo regényéhez képest az, hogy Coppola lefaragott a Don Vito Corleone keresztfiának, az énekes Johnny Fontane-nak kalandjaiból. Puzo Fontane-t Frank Sinatráról mintázta, a pletykák szerint Sinatra maffiakapcsolatai miatt kapott egy szaftos szerepet a Most és mindörökké című filmben, amelyben eredetileg Eli Wallach szerepelt volna (Wallach később A keresztapa III. részének egyik főszereplőjeként tűnt fel), és amelyben Sinatra elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-t.
A keresztapában Fontane nagyon szeretne egy szerepet az épp készülő, Oscar-esélyes háborús filmben, egy olyan szerepet, amely mintha neki lett volna írva. A probléma az, hogy Jack Woltz, a filmstúdió vezetője utálja Fontane-t, mert lefeküdt Woltz egyik szeretőjével, és ezért szándékosan, dacból távol tartja a szereptől, legfőképp azért, mert tudja, hogy valóban tökéletes lenne benne, és valószínűleg filmsztárrá emelné. Don Corleone elküldi új consigliere-ét, Tom Hagent, hogy tárgyaljon Woltz-cal ("Tégy neki olyan ajánlatot, amit nem tud visszautasítani"). Woltz körbevezeti Hagen-t Hollywoodban, és megmutatja neki díjnyertes versenylovát, Khartoumot. Azonban nem hajlandó segíteni Fontane-nak, sőt, dühösen ráförmed Hagenre: "Most pedig takarodjon innen a pokolba!” Hagen visszatér New Yorkba, és tudatja Don Corleone-val, milyen választ kapott.
Másnap Woltz arra ébred, hogy kedvenc lova véres fejét találja maga mellett az ágyban. "Meglepő módon" ezután meggondolja magát Fontane-nal kapcsolatban, megkapja a szerepet, és Oscar-díjat nyer.
Ami a lófejet illeti, a jelenetben tényleg egy igazi lófej szerepelt. A lófej eredete azonban sokkal hétköznapibb volt, mint azt a film néhány kritikusa akkoriban hitte.
Coppola beszámolt arról, hogy heves leveleket kapott állatvédőktől a lófej miatt. Úgy vélték, hogy a filmkészítők megöltek egy lovat a jelenet kedvéért. Noha egy valódi fej volt, de egy vágóhídról származott, a lovak húsát ugyanis kutyaeledelhez használták. A produkció egyik tagja elment a céghez, kiválasztott egy lovat, amely hasonlított Woltz értékes telivérére, és megkérte, hogy amikor eljön az ideje, a fejet küldjék el. Röviddel ezután megérkezett a fej, jégbe csomagolva.
Habár egy igazi ló feje, nem a film miatt ölték meg, ami talán megnyugtatja az állatvédőket, bár nem teljesen, hiszen így is valódi. Megnyugtatásul annyit, hogy ez nem egy azok közül az elpusztult állatok közül, amelyek miatt bevezették a ma már híres "A film készítése során egyetlen állat sem sérült meg" feliratot, mivel korábban nem igazán vették figyelembe az ilyesmit, amikor állatokkal dolgoztak.