Isobar - Mi történt H.R. Giger és Ridley Scott egykori közös produkciójával?

Popkult | 2023-01-26 | Juhász Péter

A sci-fi/horror, mely még ma is kísért Hollywoodban.

Az 1979-es Alien című horror remekmű csúcsjelenetében Sigourney Weaver karaktere, Ripley kilöki az űrbe a címszereplő szörnyeteget, megszabadítva űrsiklóját minden idegen elemtől. A lény tervezője, a svájci H. R. Giger gondoskodott arról, hogy a szörnyeteg kellően lidérces legyen. Látomása annyira rendkívüli volt, hogy a művészek ma is tisztelegnek biomechanikus teremtményei előtt, mint például az Ebb Software a 2022-es Scorn című videójátéka. Az Alien xenomorfja még mindig viszonylag egyedülálló a horrorfilmekben. Hogy lehet, hogy Giger ekkora hatással volt, és mégis ennyire félreértelmezték Hollywoodban? A válasz talán az egyik legnagyobb, soha el nem készült moziban, A vonatban rejlik.

Ennek az elveszett filmnek a története egy másik darab történetével kezdődik: ez a soha el nem készült Dűne. A Jodorowsky's Dune című zseniális dokumentumfilm szerint Frank Herbert eposzának mozis adaptációja egy LSD trip lett volna Salvador Dalí, Orson Welles és Mick Jagger részvételével. A projekt a színfalak mögött is hasonlóan szemkápráztató tehetségeket vonultatott fel, köztük Chris Fross és Jean Giraud (ismertebb nevén Mœbius) művészeket, valamint H. R. Gigert és Dan O'Bannon írót. Hollywood végül nem találta elfogadhatónak Alejandro Jodorowsky elképzelését, így amikor a produkció összeomlott, ez a négy fickó továbblépett az Alienhez.

"Láttam a rajzot" - mondta Ridley Scott a Yahoo Newsnak Giger Necronom IV-ről - "és annyira megtetszett, hogy elrepültem Svájcba, ahol Giger élt".

Az elkészült klasszikus pénzügyi és kritikai siker lett, Giger pedig Oscar-díjat érdemelt. Az idegen hajója és a lény maga a rettegés egész univerzumát sugallta. Mi jött ezután? 

Az 1980-as évek végén Jim Uhls írt egy forgatókönyvet Dead Reckoning címmel, egy sci-fi/horror történetet, amelyet úgy lehet leírni, hogy "Alien egy vonaton". A sztori szerint valamikor a közeljövőben Los Angeles annyira túlnépesedik, hogy a tömegközlekedés egy földalatti vasútra koncentrálódik. Uhls ezt David Hughesnak mesélte el a Tales from Development Hell című könyv egyik fejezetéhez, amely Giger személyes írásaiból és más filmkészítőkkel és producerekkel készített interjúkból is merített. A Dead Reckoningban egy kiborg szörnyetegnek kellett volna ámokfutást rendeznie a vonaton, ami a jelek szerint elég nagy vonzerővel bírt ahhoz, hogy a forgatókönyvet megvásárolja Mario Kassar és Andrew Vajna a Carolco Pictures-től, akiknek a Terminátor 2-t is köszönhetjük.

Miután a szuperproducer Joel Silver is felugrott a fedélzetre, elküldték a Dead Reckoningot Ridley Scottnak. Ez előre megfontolt lépésként is felfogható, mivel Scott a Szárnyas fejvadász kereskedelmi kudarca után épp karrierje mélypontján volt. A Thelma & Louise, amely újra a sztárság felé repítette, csupán évekkel később jött, és majd csak 2012-ben tért vissza az űrbe a Prometheusszal. 1988-ban Scott beleegyezett a rendezésbe, és felkereste Norris Spencer produkciós tervezőt, és természetesen H. R. Giger-t. Ez pár évvel a Poltergeist II után történt, ami komoly csalódást okozott a művésznek. A népszerű horrorfilm folytatása szakmai hozzájárulása ellenére sem tudta megragadni az elképzeléseit.

Giger annyira vágyott egy újabb lehetőségre, hogy 1988 nyara és 1989 tavasza között kilenc hónapig tartó alkotói periódusba kezdett, amelyben biomechanikus vonatokat és állomásokat vázolt. Jodorowskyhoz hasonlóan azonban úgy tűnik, hogy a művészi elme összeegyeztethetetlen Hollywooddal. Giger később megtudta, hogy Scott továbblépett a Thelma & Louise-hoz, így a svájci művész nem kapott megfelelő kompenzációt munkájáért. A Dead Reckoning, amiből A vonat lett, otthagyta az állomáson.

A produkció legújabb címe Isobar volt, ami Joel Silver fejéből pattant ki. A legújabb átírás alapját még mindig egy vonat képezte, de most már lebegett, és a helyszínt még inkább a posztapokaliptikus jövőbe helyezték. Silver Roland Emmerichet és Dean Devlint is bevonta a projektbe, akik egy legendás sci-fi thriller, az 1990-es Moon 44 – Csillagközi banditák producerei voltak. Ez idő tájt Giger már mással foglalkozott, az Alien harmadik részéhez frissítetse a xenomorfot, hogy az inkább csábító, mintsem ocsmány legyen. ötleteit végül a híresen zűrös produkció elvetette, és a munkájáért ezúttal sem kapta meg a megfelelő elismerést.

Dean Devlin át akarta írni Uhls forgatókönyvét, kérését teljesítették. Ő és Emmerich később a szaklapokban olvasták, hogy Silver felbérelte Steven E. de Souzát egy újabb átdolgozásra. Annak ellenére, hogy Emmerich maga is készített egy átfogó koncepciót, kilépett a projektből. Akárcsak Walter Hill részvétele az Alienben, az is furcsa, hogy Joel Silver egyáltalán részt vett az Isobarban. Hill ugyanis leginkább olyan akciófilmekről ismert, mint a 48 óra és a Különös kegyetlenséggel, és sci-fi munkái is ennek mentén készültek: Predator, Mátrix. A Die Hard és a Kommandó írójaként de Souza jól illeszkedett az új rendezéshez, amely Devlin emlékei szerint happy enddel zárult volna, míg saját verziója inkább az eredeti Alienhez igazodott.

Amikor az Isobar Sylvester Stallone személyében megtalálta a sztárját, a forgatókönyv átdolgozásai túlnőttek de Souza elképzelésén. Hirtelen úgy tűnt, A bolygó neve: Halált utánozzák, egy katonai osztag, amely megpróbálja elkapni a szörnyet, hogy a "Cég" tanulmányozhassa. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát a lénnyel kapcsolatban is, mivel túlságosan emberszerű lett. Két filmet részesített előnyben inkább: az Űrszörny és A dolog címűt. John Carpenter A dolog című filmje részben azért volt sikeres, mert közelebb állt a Lovecrafti-novellához, mint az eredeti film részben növényi eredetű szörnyéhez, de az Isobar-lény valójában egy genetikailag módosított növény lett volna, mivel a genetika volt az aktuális trend a 90-es évek elején. Az Űrszörny pedig egy régi mozi Ray Harryhausen életművéből, az animáció mesterétől, aki minden egyes szörnyetegét karakterrel, sőt szimpátiával ruházta fel. Gyakorlatilag ez ellentétes filozófia azzal, mint ami a xenomorfot hajtja.

Az Isobar egy régimódi katasztrófafilmmé kezdett válni, ami a Carolco 1995-ös csődbejelentésekor pusztult el. Még ugyanebben az évben Giger A lény című filmben kamatoztathatta vonatos koncepcióit, amelyhez ő tervezte Sil-t. Egy álomjelenetben a karakter egy démonvonatot lát, amely üldözi őt. 1997-ben aztán teljesen eltávolították az Alien-sorozatból, amikor az Alien 4. - Feltámad a Halál című filmnél még az "Original Alien Design" címet sem kapta meg.

Miért fizetnél H. R. Gigernek, ha egyszerűen "tiszteleghetsz" is előtte? Méghozzá a legjobb körülmények között, amikor még a biomechanikus művészete is kívánatos. A szexualitással felturbózott munkáit olyan művésztársak értékelték, mint Alejandro Jodorowsky és Ridley Scott, de mindenki másnak túlságosan idegenül hatott. Nem illett a képbe. Ironikus módon az Isobar jogai Emmerich és Devlin kezébe kerültek, és ők átdolgozták a forgatókönyvet olyanná, ami még jobban illeszkedik azokhoz a filmekhez, amelyek sztárrá tették őket: Csillagkapu, A függetlenség napja, vagy a Godzilla. Egyre grandiózusabb és ostobább lett, és végül senki sem akarta látni a fallikus mozdonyt. Giger festőként dolgozott tovább, díjakat nyert és kiállításokat nyitott szerte Európában. Az Alien-sorozat új előzményfilmjéhez, a Prometheushoz Scott visszahívta, hogy dolgozzon a koncepción. Két évvel a bemutató után hunyt el, 2014-ben. 

Forrás: Collider

Címkék:   h.r. giger   isobar   ridley scott