A rettegés foka: A forgatókönyvtől a nagyvászonig!

Popkult | 2023-03-04 | Turbók Krisztián

Martin Scorsese filmográfiája olyan lenyűgöző és olyan terjedelmes, hogy óhatatlanul is megfeledkezhetünk néhány olyan filmjéről, amiről nem lenne szabad. Ilyen például az 1991-es rendezése, A rettegés foka, melyet kevésbé emlegetnek, ha a direktor neve szóba kerül.

Az 1962-es azonos című film remake-je, amely maga is John D. MacDonald 1957-es The Executioners című regényén alapult, és egy elítélt erőszaktevő, Max Cady (Robert De Niro) történetét meséli el, aki bosszút akar állni egy kirendelt védőjén, akit a bebörtönzéséért hibáztat. A rettegés foka Scorsese és De Niro hetedik közös munkája volt, olyan filmek után, mint az 1973-as Aljas utcák és az 1982-es A komédia királya. A film két Oscar-jelölést kapott a főszereplő és mellékszereplője, Juliette Lewis.

Steven Spielberg, aki 1989-ben Az utolsó kereszteslovaggal lezárta a családbarát Indiana Jones-trilógiát, eredetileg a rendezési feladatokra szerződött. Később azonban jó barátjának, Scorsese-nek ajánlotta fel a lehetőséget, miután úgy érezte, hogy az ő ízlésének egy kicsit túl sötét a film. A New York Timesnak Spielberg akkoriban így nyilatkozott a hírhedt forgatókönyvről:

"Nem volt hozzá hangulatom, ilyen egyszerű... Egyszerűen nem volt bennem annyi, hogy egy ijesztő filmet csináljak egy családról, akiket egy mániákus zaklat".

Spielberg a film producere maradt az Amblin Entertainment nevű cégén keresztül. Döntése pedig, hogy átadja a filmet, elég nagy csereberét váltott ki. Scorsese akkoriban a Schindler listája című, Thomas Keneally Schindler bárkája című könyvéből készült, megrendítő holokausztdráma rendezője volt, ám a máig megosztó vallási dráma, a Krisztus utolsó megkísértése 1988-as megjelenése után a rendező egy „visszafogottabb” projektet keresett. Így aztán a két ikonikus filmrendező projektet cserélt: Scorsese kapta a rettegés fokát, míg Spielberg megrendezhette a Schindler listáját.

Miután átvette Spielbergtől a filmet, Scorsese Harrison Fordot kereste a közjogi védő, Sam Bowden szerepére, bár a Star Wars-ikon nem volt túl lelkes a hős szerepéért, helyette De Niro Max Cadyjét akarta. Nolte akkor került képbe, mikor együtt dolgozott Scorsese-vel az 1989-es New York-i történetek című filmben, és a színész megkereste őt, hogy szívesen megformálná Bowden szerepét. A rendező pedig egy lenyűgöző meghallgatás után dobta Fordot Nolte miatt.

Mikor megvoltak a főszereplő színészek, elkezdtek fizikailag is megváltozni a szerepük kedvéért: Nolte jelentős mennyiségű súlyt veszített, míg Robert De Niro, a method acting színész izmosodni kezdett, és még egy nagyobb fogászati beavatkozáson is átesett. A színész 5000 dollárt fizetett egy fogorvosnak azért, hogy a fenyegető szerephez lecsiszoltassa, kihegyezze és eltorzítsa a fogait, majd később 20 000 dollárt fizetett azért, hogy a film forgatásának befejezése után a fogait teljesen helyreállítsák.

A produkcióra meglepő hatással volt Alfred Hitchcock brit filmrendező, Scorsese pedig egyenesen a feszültségkeltés mestere becenévre hallgató rendező stílusát emelte át 1991-es filmjéhez. A lépésre azután került sor, hogy Scorsese felfedezte Hitchcock hatását a film eredeti, 1962-es változatán, amelyben J. Lee Thompson rendező megpróbálta tükrözni a brit filmes esztétikáját, különös fényszögeket, közeli felvételeket és a zsigeri erőszakot alkalmazva. Thompson még az Oscar-díjas amerikai zeneszerzőt, Bernard Herrmannt is felkérte, aki Hitchcock legikonikusabb filmjei közül néhányban, többek között az 1958-as Szédülésben és az 1960-as Pszichóban dolgozott együtt vele.

Az 1962-es film tiszteletére és Hitchcock stílusából is merítve Scorsese –féle A rettegés foka változatát a Saul Bass grafikus által tervezett kreditsorozattal nyitotta, aki pályafutása során rendszeresen dolgozott együtt a brit filmrendezővel. Emellett Scorsese azzal is megszilárdította a kapcsolatot saját és Hitchcock munkássága között, hogy újra felhasználta az 1962-es film Herrmann által szerzett zenéjét.

A Bernard Herrmann eredeti filmzenéjéből Elmer Bernstein által komponált filmzene elkészítéséről beszélve Scorsese a Hitchcock és filmzenék iránti saját szenvedélyéről beszélt, kijelentve (a Cinephilia & Beyond-on keresztül):

"A zenéje a Vertigo és a Marnie után ért be igazán. Azt hiszem, akkor jöttem rá a romlás, a szomorúság, a melankólia, a félelem és a szorongás érzésére - és ez tényleg fantasztikus volt!".

Scorsese 1991-es filmjét filmográfiájának csendes klasszikusaként tartják számon, sokan úgy vélik, hogy a film a rendező legjobb thrillere, valószínűleg Hitchcock éteri érintésének köszönhetően.

Forrás: faroutmagazine