Érezd a szabadságot! - Évfordulós a Szelíd motorosok

Popkult | 2023-07-14 | Juhász Péter

1969-ben ezen a napon mutatták be az „Új Hollywood korszak” elindulását erősen megsegítő amerikai filmdrámát Peter Fonda, Dennis Hopper és Terry Southern legendás alkotását. A Dennis Hopper rendezte Szelíd motorosok rámutatott az 1960-as években az Egyesült Államokban kibontakozó társadalmi problémákra és feszültségekre, mint például a hippi mozgalom felemelkedése, a droghasználat és a közösségi életmód.

Legendás darab, mely nem csupán arról híres, hogy egyes jelenetekben valódi drogokat használtak, megszületése számos érdekes történetet eredményezett. Amikor Peter Fonda meglátott egy fotót, amelyen ő és Bruce Dern látható A vad angyalok című 1966-os filmben, támadt egy ötlete, amelyben két motoros járja az országot, és végül lelövik őket. Felhívta Dennis Hoppert, és úgy döntöttek, hogy ebből filmet csinálnak, egy modern westernt. Eredeti címe A magányosok lett volna, Hopper rendezte, Fonda volt a producer, ketten írták a forgatókönyvet, és ketten játszották volna a főszerepet. Bevonták Terry Southern forgatókönyvírót, aki az Easy Rider címet találta ki.

A végső filmet többnyire forgatókönyv nélkül, rögtönzött szöveggel forgatták, és a western témát megtartva választották ki hozzá a neveket; Wyatt Earp után jött a Wyatt, Billy pedig Billy the Kid után lett elnevezve.

 Southern azonban vitatta, hogy a forgatókönyv nagy részét Hopper írta volna. Egy 2016-ban megjelent interjúban azt mondta:

"Tudod, ha Den Hopper rögtönöz egy tucat sort, és ebből hat túléli a vágószobában, akkor forgatókönyvírói elismerést kér. Most már szinte lehetetlen lenne letagadni a filmhez való hozzájárulását, de George-ra gondolva ez minden alkalommal sikerül neki."

Southern szerint Fonda szerződést kötött az A.I.P.-vel egy motoros film elkészítésére, amibe Fonda beleegyezett, hogy Hopper rendezhesse. Southern szerint Fonda és Hopper csak a film első vetítései után kértek forgatókönyvírói elismerést, amihez Southern beleegyezésére volt szükség az írói céh szabályzata miatt. Southern azt mondta, hogy bajtársiasságból egyezett csupán bele, és hogy Hopper az egész forgatókönyvért magáénak érezte a dicsőséget.

George Hanson szerepét eredetileg Rip Torn számára írták. Amikor 1968 elején egy New York-i étteremben találkozott Hopperrel és Fondával, hogy megbeszéljék a részleteket, Hopper elkezdett szónokolni a "parasztokról", akikkel déli felderítőútja során találkozott. A texasi Torn nem értett egyet Hopper néhány megjegyzésével, a két férfi összeveszett, aminek következtében Torn visszalépett a projektből. Helyére Jack Nicholson került, akivel Hopper a Head című 1968-as filmben szerepelt együtt. 1994-ben Jay Leno interjút készített Hopperrel a The Tonight Show-ban, ahol Hopper azt állította, hogy Torn kést rántott a veszekedés során, holott ez valójában fordítva történt. Ez annyira feldühítette Tornt, hogy beperelte Hoppert rágalmazásért, kártérítést követelt, és végül minden vádpontban győzött Hopperrel szemben.

A produkció forgatási költségvetése 360.000-400.000 dollár volt. Peter Fonda ezen felül személyesen fizette a stáb utazási és szállásköltségeit. Kovács László operatőr szerint további 1 millió dollárt, "a film többi részének forgatási költségvetésének körülbelül háromszorosát" költötték a vágási munkálatok során hozzáadott zeneszámokra.

Bill Heyward társproducer szerint a munkálatok során Hopper nagyon nehéz eset volt. A New Orleans-i forgatáson tartott próbafelvételek során a produkció rögtönzött stábjával harcolt az irányításért. Egy alkalommal azt követelte, hogy az operatőr Barry Feinstein adja át neki az aznap felvett anyagot, hogy biztonságba helyezze a hotelszobájában. Feinstein feldühödve hozzá vágta a dobozokat, és a két férfi durva összetűzésbe keveredett. A zűrzavar után Hopper és Fonda úgy döntöttek, hogy a film további részéhez megfelelő stábot állítanak össze.

A film nagy részét a szabadban, természetes megvilágítással vették fel. A forgatáshoz két öttonnás teherautót használtak, egyet a felszereléshez, egyet pedig a motorkerékpárokhoz, a stáb pedig egy lakóautóban.

 Nem kevés baleset történt a forgatáson;

"Ha olyan sokáig motorozol, mint mi, akkor időnként elesel. Nekem is volt néhány esésem. [Fonda] is zuhant párszor. Valaki összetörte a kamerás autót. Néhány vágás, néhány zúzódás. Senki sem hunyt el" - emlékezett vissza Hopper.

Míg Hopper csupán "néhány esést" írt le, a valóság az volt, hogy Peter Fonda tüdőgyulladással és bordatöréssel került kórházba. Azt állította, hogy:

"Valaki mögött [motoron] ülni mindig nehéz, és amikor az út miatt a motor egy kicsit rázkódott, [Nicholson] térdei egyenesen a hátamba fúródtak. Három bordámat törte el a bal oldalamon. Csak később, aznap este tudtam meg, amikor próbáltam levegőt venni".

Két héttel a forgatás befejezése után a stábnak eszébe jutott, hogy elfelejtették felvenni azt a jelenetet, amelyben Fonda és Hopper karakterei megvitatják utazásuk értelmét. Így újra össze kellett gyűlniük a Santa Monica-i hegyekben, hogy leforgassák a sarkalatos pillanatot.

Peter Fonda ragaszkodott ahhoz, hogy a tervezett bonyolult monológ helyett a "elszúrtuk" szöveget mondja, Hopper végül beleegyezett, felismerve az egyszerű, ám hatásos mondat előnyeit.

Annak ellenére, hogy a filmet 1968 első felében forgatták, a premierje csak 1969 júliusában volt, miután májusban díjat nyert a cannes-i filmfesztiválon. A késedelem részben az elhúzódó vágási folyamatnak volt köszönhető. A 2001: Űrodüsszeia által inspirált Hopper egyik javaslata 220 perc hosszú volt, beleértve a "flash-forward" narratív eszköz széleskörű használatát, amely során a film későbbi jeleneteit beillesztik az aktuális jelenetbe. A végső vágásban csak egy ilyen maradt meg: amikor Wyatt a New Orleans-i bordélyházban 'megérzi' a végkifejletet.

Bob Rafelson és Bert Schneider kérésére Henry Jaglomot hívták fel, hogy vágja meg a filmet, Schneider pedig egy Taos-i utat adott Hoppernek, hogy ne zavarja az újravágást. A végső vágást látva Hopper kezdetben elégedetlen volt, mondván, hogy filmjét "tévéműsorrá változtatták", de végül elfogadta, azt állítva, hogy Jaglom úgy alakította át a filmet, ahogy ő eredetileg elképzelte. Annak ellenére, hogy nagy szerepe volt, Jaglom csak "vágói tanácsadóként" kapott kreditet.

Nem világos, hogy a film eredeti vágásának játékideje négy, négy és fél vagy öt óra hosszú volt. 1992-ben a film producerei, Schneider és Rafelson beperelték a Columbia Pictures-t a hiányzó negatívok, a vágott felvételek és a sérült kópiák miatt, mivel úgy vélték, hanyagul jártak el.

A Szelíd motorosok többnyire pozitív kritikákat kapott és két Oscar-jelölést érdemelt legjobb eredeti forgatókönyv és legjobb férfi mellékszereplő (Jack Nicholson) kategóriában. Penelope Gilliatt a The New Yorkerben azt írta, hogy "tömören és találóan szól erről az időszakról, amely egyszerre a legjobb és a legrosszabb amerikai korszak volt"

1998-ban a Kongresszusi Könyvtár "kulturális, történelmi vagy esztétikai szempontból jelentős" alkotásként beválasztotta az Egyesült Államok Nemzeti Filmnyilvántartásába.

 

Címkék:   szelíd motorosok   peter fonda   jack nicholson