A magamutogatás indiszkrét bája - HAMUPIPŐKE (2021) kritika

Házimozi ajánló | 2021-09-27 | Turner

A klasszikus Hamupipőke-sztori egy divatbemutatóval egybekötött album premierré silányult, és egyetlen célja, hogy Camila Cabello nevével bevonzzák a közönséget.

Egy ismert történet egyszerű felmondása vagy merész újraértelmezése a jobb? Lehet róla vitatkozni, mit várunk el a villámként hasító élőszereplős Disney-dömpingtől, mindenesetre a két véglet legalább tisztes iparosmunkát vagy bevállalós új perspektívákat kellene eredményezzen. Ezzel szemben a Cinderella a két szék közül a földre ült: eltompította Hamupipőke elbeszélésének éleit, esetlenül próbál aktuális és fiatalos lenni, amihez legfőbb eszköze nem az önreflexió vagy a karakterközpontúság, hanem egy találomra összedobott YouTube lejátszási lista.

Hamupipőke (Camila Cabello) emancipációra való törekvései belső motivációból fakadnak, ugyanis ismert divattervező szeretne lenni (mert mi járhatna még egy nő fejében az öltözködésen kívül). A másik jelentős eltérés e tekintetben, hogy a mostohaanyja és mostohatestvérei „pusztán” akadályozzák az álmai megvalósulásában, de nem meghatározó katalizátorai Hamupipőke életének, ezért szerepük is abszolút mellékessé válik. Főleg, hogy közel sem olyan akaratosak és gonoszak, mint amilyenek lehetnének, és negatív tetteik és jellemvonásaik mind-mind észszerűnek tekinthetőek, és a saját érdekeiket vagy Hamupipőke boldogulását szolgálják.

A betétdalok sem illeszkednek maradéktalanul a kerek egészhez. Popzenei feldolgozások tömkelegét hallhatjuk, amik nem viszik előre a cselekményt, pusztán színes-szagos TikTok videóknak tűnnek. Minden látványos buliba fullad, de a szereplőkkel nem tesznek semmit, csak előadják a magánszámukat, hogy utána ott vegyék fel a történet fonalát, ahol a dialógus elengedte. Az egész film nem tűnik többnek, mint egy új Camila Cabello album, aminek minden számához forgattak egy klipet. Ezt a hatást erősíti az énekesnő korlátozott színészi képességei, amik épphogy egy 3 perces videóra elegendők, de egy egészestés játékfilmhez vajmi kevesek.

Pedig lehetnének a figurák életszerűbbek, hiszen Ella önállóbb és szemtelenebb, a herceg gigerli lett, a királyi házaspár pedig párkapcsolati problémákkal küzd Kay Cannon filmjében, vagyis nem a megtestesült tökéletességet szimbolizálják. Azonban Cabello és Nicholas Galitzine – a herceg – alakítása rendkívül modoros, ez a parodisztikus jelenlét viszont csak két karakternek állna jól: a mostohatestvéreknek. Végső soron a film mégis egy bárgyú viccekkel teletömött felesleges giccshalmaz lett, nagyrészt inkompetens szereplőgárdával – kivétel ez alól talán a mostohaanyát játszó Idina Menzel és Tallulah Greive, aki Gwen hercegnőt alakította.

Meg kell hagyni, a kevés pozitívum közé tartoznak a jelmezek, igazán pompásak, bár ez valamilyen szinten elvárható egy olyan stúdiótól és filmtől, ami a vizualitást helyezi szinte minden egyébbel szembe.

A legkisebbek talán élvezhetik a legújabb Hamupipőkét, mivel igazából élményszámba csak a zenei betétek és a kosztümök, díszletek mehetnének, ami biztos megragadja a figyelmüket. Ezen túl érdektelenségbe fúló közel kétórás showműsort kapunk, a fárasztó fajtából.

Képek forrása: TMDb