A valódi Mortal Kombat – MORTAL KOMBAT LEGENDS: SCORPION’S REVENGE (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2021-09-30 | Sós Áron Árpád

Idén tavasszal került bemutatásra az 1995-ös élőszereplős Mortal Kombat című film rebootja, amelyet értelemszerűen sokan vártak. Maga az MK széria évek óta hatalmas sikernek örvend, ám rendre elkerülték az értelmesebb adaptációk a szériát. Simon McQuoid rendezése is inkább lett egy tisztességes iparosmunka, mintsem egy kiváló feldolgozása a Mortal Kombat játékoknak (filmről itt írtunk korábban). Nem is szólva arról, hogy a címbéli viadal csak említés szintjén szerepelt a filmben. A brutalitással, no meg vérrel pedig végig takarékoskodtak a készítők. Nehogy már egy MK filmben repkedjenek az agyvelők és tocsogjanak vérbe a karakterek, hát hova vezetne az!? Szóval a 2021-es reboot amolyan epilógusa volt a következő években érkező temérdek spin-offnak, illetve folytatásnak, mert manapság univerzumépítés nélkül nem lehet filmet készíteni. Szerencsére azonban a Warner animációs részlegénél is kotyvasztottak egy Mortal Kombat-filmet (még tavaly), amelynek a folytatás pár hete debütált a tengerentúlon, Blu-rayen és digitálisan letölthető változatban. Ennek kapcsán pedig előszedtük nektek a 2020-ban bemutatott Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge című animációs filmet.

A sztori szerint létezik egy viadal, amely a Mortal Kombat névre hallgat, melyből, ha az egyik résztvevő világ tízszer győzedelmeskedik, akkor büntetlenül leigázhat egy másik világot. A Külvilág nem éppen jóságos harcosai már kilencszer teljesítették a feladatot. Így már csak egyetlenegy tornát kell megnyerniük, hogy a Föld az övék legyen. Így hát a Föld védelmezője, aki itt jelen esetben Raiden, sikeresen betoboroz három harcost. Név szerint: Sonya Blade-et, Johnny Cage-t, valamint Liu Kangot, hogy a segítségükkel a világunk megmeneküljön a gonosz uralmától. Eközben megismerkedtünk Hanzo Hasashi-val, akinek a faluját, illetve a családját brutálisan lemészárolja Sub-Zero, majd Hanzoval is végez a kegyetlen gyilkos. Hősünk Netherrealm világába száműztetik így, ahol egy új célt kap: vegyen részt a viadalon, hogy kiszabadítson egy őrült istent a börtönéből, cserébe viszont bosszút állhat a családja gyilkosán.

Tehát kapunk egy tipikus Mortal Kombat sztorit, jön a viadal, össze kell gyűjteni a harcosokat, és meg kell védeni a Földet. Szerencsére mindezt kellően brutálisan kivitelezve. Maga a sztori egy pillanatra sem ül le, végig pörög a nettó másfél óra alatt.

Igazság szerint a készítők mindent megadnak, amire egy Mortal Kombat fan vágyik: ötletes és véres párharcok, menő karakterek, valamint brutális kivégzések.

Igen a sztori faék egyszerűségű, de egy verekedős játék adaptációjáról beszélünk, emellett szerencsére a film nem akar több lenni, mint ami. Tisztában van vele, mire vágynak a nézői, és az elvárásaikat maradéktalanul teljesíti is. Ömlik a vér, szakadnak a végtagok, törnek a csontok, miközben Scorpion végtelenül badass módon fest, Johnny Cage pedig két ökölcsapás közepette bedob egy-két poént.

Mindez azonban mit sem érne, ha a film karakterei nem működnének a vásznon. Szerencsére azonban, nagyon is működnek, egytől egyig. Cage, ahogy a játékokban is, úgy itt is a nagypofájú filmsztár, akitől nem áll messze a harcművészet, miközben ő az aktuális „humor herold” a történetben. Sonya a militarista, a szexi női főszereplőnk, akire, ha ránézünk olyan érzésünk támad, mintha Elen Ripley és Sarah Connor szerelemgyereke toppant volna be a szobánkba. Scorpion, ahogy a játékokban is, végtelenül menő, miközben a személyesen tragédiájával bárki könnyen tud azonosulni. Hiszen ki ne akarna bármit megtenni, hogy bosszút álljon a családjáért, és ha lehetősége adódik: visszahozni őket az életbe? És mégis, nem egyszer válaszút elé kerül a karakter, pont a bosszúja végett. Így a személyében egy eléggé rétegelt, illetve komplex morális kódexszel megáldott karaktert kap a néző.

A gonoszok se panaszkodhatnak: Goro végre méltó módon lett ábrázolva, akit nem lehet egy tökönrúgással csak úgy kifektetni, vagy egy kezdő harcosnak elintézni. Nem, Goro itt a megtestesült brutalitás, egy élő tank, aki mindenen, és mindenkin átgázol, akit nem lehet megállítani, akivel, ha összeakadsz, azért imádkozol, hogy gyors és fájdalommentes halálod legyen.

Maga a látvány kimondottan szép, bár az animációja egyszerűnek tűnhet elsőnek, pont ezért passzol annyira a Mortal Kombat színes, ám néhol komor és sötét világához. Ahogy már fentebb is írtam a harcok egytől egyig brutálisak, és végtelenül véresek, pont, mint a játékban. A kivégzések mozdulatait pedig egy az egyben átvették onnan.

A Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge az a film, amire már régóta vártak a Mortal Kombat-franchise szerelmesei. Sőt, az az alkotás, aminek az idén bemutatott élőszereplős filmnek lennie kellett volna. Minden megvan benne, ami a 2021-es rebootból hiányzik. Kellően véres, illetve brutális, nem akar több lenni, mint ami, a karakterei nem papírmasé bábuk, hanem élő és lélegző személyek, akikkel együtt lehet érezni, és ami talán a legfontosabb: kedvelhetőek. Ezek mellett a készítők logikusan fűzték össze Scorpion személyes sztoriját, a Mortal Kombat történetével, amire Simon McQuoid és csapata képtelen volt a mozis változat esetében. Ott a végeredmény minden szempontból kínosan erőltetettre sikeredett.

Szóval, aki egy brutális és élvezhető Mortal Kombat filmre vágyik, annak tökéletes választás lesz a Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge című alkotás.

Kiemelt kép

Képek: 1+2+3