Kivégzésekből is megárt a sok – MORTAL KOMBAT LEGENDS: BATTLE OF THE REALMS (2021) kritika

Házimozi ajánló | 2021-10-06 | Sós Áron Árpád

Az idei év mindenképpen a Mortal Kombat-franchise szerelmeseinek kedvezett, hiszen tavasszal bemutatásra került a mozikban, illetve streamingen az 1995-ös élőszereplős Mortal Kombat című film rebootja, most ősszel pedig megérkezett a Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge című animációs film folytatása, a Mortal Kombat Legends: Battle of the Realms. Míg a mozifilm végeredményében egy tiszteséges iparosmunka lett (a filmről itt írtunk korábban), addig a tavaly bemutatott animációs film minden tekintetben egy méltó adaptációja lett a méltán népszerű Mortal Kombat-játékoknak (kritikánk itt olvasható róla). A Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge az a film volt, amire már régóta vártak a Mortal Kombat-franchise szerelmesei. Kellően véresre, illetve brutálisra sikeredett, nem akart több lenni, mint ami, a karakterei nem papírmasé bábuk voltak, hanem élő és lélegző személyek, akikkel együtt lehet érezni, és ami talán a legfontosabb: kedvelhetőek voltak egytől egyig. Így nem csoda, hogy sokan várták a folytatást, ami idén szeptemberben meg is érkezett a tengerentúlon, Blu-rayen és digitálisan letölthető változatban.

A Battle of the Realms sztorija ott folytatódik, ahol a Scorpion’s Revenge története véget ért. Miután a Föld hősei győzedelmeskedtek a Mortal Kombat nevű viadalon, Shao Khan, a Külvilág kegyetlen és ambiciózus császára nem nyugodott bele a vereségébe és támadást indított a hadseregével a Föld ellen. Így Raiden és társai nem tehetnek mást, minthogy védekeznek az ostromló seregek ellen. Egy ponton azonban Shao Khan egyezséget ajánl a Föld védelmezőinek: rendezzenek egy végső Mortal Kombat viadalt, amely egyszer és mindekorra eldönti a két oldal háborújának a sorsát. Ha a Külvilág győzedelmeskedik, akkor a Föld örökre elbukik, ha azonban a Föld harcosai győznek, akkor minden leigázott világ visszanyeri a szabadságát, és Shao Khan rémuralma véget ér. Raiden belemegy az alkuba, egyetlen egy kikötéssel, ő maga is részt vesz a tornán, ám nem, mint isten, hanem mint halandó.

Miközben a Mortal Kombat versenyzői ismételten egy életre-halálra menő küzdelembe vesznek részt, addig Scorpion sem tétlenkedik. Ugyanis az egykori Hanzo Hasashi nagymester összeolvadt a rejtélyes kamidogutval (világkulcs), amely pont nyitja a világok elpusztításhoz vezető utat. Shinnoknak az örült istennek pedig éppen az a terve, hogy a kamidogu segítségével elpusztíthassa az egész univerzumot. Így aztán felbéreli Sub-Zero klánját, hogy vadásszák le számára Scorpiont, és szerezzék meg tőle a kulcsot.

Míg az előző rész egyszerű és letisztult történettel bírt, addig a mostani alkotás sztorija eléggé zsúfolt. A készítők beleestek a folytatások tipikus csapdájába: mindenből emelték a téteket. Van itt végső viadal, a világot elpusztítani kívánó isten, robotnindzsák, árulások és meglepő szövetségek, Power Rangerst megszégyenítő átalakulások, illetve összeolvadások, miközben patakokban folyik a vér, és repülnek a végtagok a szélrózsa minden irányába.

Valamilyen oknál fogva a készítők 2-3 filmre való történetet passzíroztak egyetlen egy filmbe, ami közel másfél órás játékidővel bír csak. Ennek következtében a Battle of the Realms sztorija végtelenül zsúfoltra sikeredett, és hiába pörög a film története, ha közben a különböző sztoriszálak nincsenek egy súlycsoportban. Hiába van itt a legendás Shao Khan és az ő utolsó, mindent eldöntő párviadala, ha közben Scorpion azon fáradozik, hogy megmentse a világot a pusztulástól. A Mortal Kombat viadal tétje, fontossága Shinnok jelenléte, illetve terve miatt teljesen elsikkad, valamint elveszti a súlyát. Hiszen hiába győzz majd Raiden, vagy Shao Khan, ha közben az örült isten sikerrel jár. Ugyanaz a helyzet, mint A Hobbit-filmek esetében: Smaug veszélyét, illetve fenyegető mivoltált, Sauron jelenléte a vásznon teljesen beárnyékolja. Hiszen Mordor ura végsősoron sokkal nagyobb veszélyt jelent Középföldére, mint a hegy mélyén alvó sárkány. A Battle of the Realms esetében Shao Khan-ra vet hatalmas árnyékot Shinnok jelenléte, illetve terve. Továbbá, hiába ér össze a két cselekményszál a film végére, ha a végeredmény minden szempontból kínosan erőltetett. A mindent eldöntő párviadal pedig a maga Godzilla összecsapásait megszégyenítő mivoltával, inkább parodisztikus, mintsem komolyan vehető.

Sajnos a karakterek szempontjából sem annyira rózsás a helyzet. Míg az előző film főszereplői: Sonya Blade, Johnny Cage, Liu Kango, Scorpion, valamint Raiden most is szerethetőek, illetve zseniálisak, addig az új belépők nagyja semmilyen kidolgozottsággal nem rendelkezik. Legtöbbjük csak azért van itt, hogy brutálisan módon kivégezhessék őket. Legjobb példa erre Stryker karaktere, akiről az égadtaegy világon semmit, de semmit nem tudunk meg. Illetve azt sem igazán értjük, miért van itt? Egy mezei katona szintjén mozog, még a jellemében is. A robotnindzsáink meg csak úgy vannak, menők, de kvázi ennyi pozitívum van, amit elmondhatok róluk. Szerencsére azonban van pár kivétel: például Shao Khan, aki már a puszta megjelenésével tiszteletet parancsol magának. Majd miután beleveti magát a harcba, bebizonyítja, miért is ő a Külvilág kegyetlen és ambiciózus császára. Valamint Kuai Liang, vagyis Sub-Zero öccse, aki folyamatosan ráeszmél arra, hogy a bosszúval kikövezett út csak a halálba vezet, és a nagyobb jó érdekében bizony a bátyja gyilkosával is össze kell fognia.

A történet végére pedig szembesülnie kell azzal az örök érvényű igazsággal, hogy a világ legnehezebb dolga a megbocsátás.

Az animáció minőségét ismételten nem érheti panasz. A Battle of the Realms, ahogy az elődje brutális és vérben gazdag. A harcok esetében pedig ismét csak láthatunk nem egy gyomorforgató kivégzést.

Sajnálatos módon a Mortal Kombat Legends: Battle of the Realms nem lett több egy tisztességes folytatásnál. A készítők mostani alkotása közelebb áll a tavasszal bemutatott reboothoz, mint a tavaly megjelent Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge című filmhez. Túl sokat akartak, ám a végeredmény egy zsúfolt történettel bíró, javában érdektelen karakterekkel operáló film lett. A kevesebb néha több, és nem kell mindenáron emelni a téteket, néha elég csak az egyszerűnél maradni. Főképp, ha az alapanyagunk egy verekedősjáték, ahol a lényeg a brutalitáson, illetve a harcokon van.

Képek: TMDb