Hány rablóbanda rabolhat ki egy bankot? - BANKCSAPDA (2011) kritika

Házimozi ajánló | 2017-06-27 | Nagyváradi István

A bankrablás témája egyáltalán nem számit újnak a filmművészetben. Ám kevés igazán kivételes film készült a témában a gyárak mégis mindig újabbnál újabb mozikat hoznak ki a témában. Ezútal egy vígjátékról lesz szó.

A film humoros mivolta már a föcímből egyértelművé válik, ugyanis a főszereplők és fontosabb stábtagok neve mellet vicces animációkat láthatunk. Véleményem szerint ez elég gagyin sikerült, úgyhogy lehet, az jár a legjobban, aki egyszerűen átugorja.
Maga az alaptörténet is inkább vígjátékokba illik bár meg lehetett volna komolyra is csinálni, de valószínűleg kevésbé tudott volna működni, mint ez a változat.

Arról van szó, ugyanis, hogy egy bankot egyszerre két banda akar kirabolni. Mint ahogy azt sejthetjük az egyik banda valódi profikból még a másik balfaszokból áll. Ráadásul egy rejtélyes figura megöli az egyik civilt a bankban és a pénz megszerzése is egyre bizonytalanabbá válik, ahogy különböző módokon elhaláloznak vagy megsérülnek a karakterek. A rejtélyt az egyik túsz akarja megoldani, aki azon kívül, hogy zseniális megfigyelőképességgel, rendelkezik némileg zakkant is. Mint ahogy az már lenni szokott sok emberről kiderül, hogy nem az, akinek látszik.

A történetről ennyi elég is lesz. Azt mindenesetre érdemes elmondani, hogy kellően fordulatos és érdekes ahhoz, hogy fenntartsa az ember érdeklődését a viszonylag rövid játékidő alatt. A színészek tekintetében nincs ok panaszra a főszereplő örült zsenit Patrick Dempsey játssza méghozzá egészen jól. A legjelentősebb női szereplőt Ashley Judd személyesíti meg, akinek az egész karaktere olyan semmilyen. Ezt problémának lehetne értékelni, ám a filmből egyértelműen kiderül, hogy ez szándékos. Szóval a színészi játékkal nála sincs gond. Az igazán nagy alakítást az egyik mellékszereplő nyújtotta a filmben méghozzá Pruitt Taylor Vince, mint béna bűnöző egyszerűen zseniális. Már ha feltűnik a képernyőn az nevetésre ingerli az embert. Társát Tim Blake Nelson játssza és bár rossznak öt sem nevezném, a teljesítménye messze elmarad Vince-étöl.

A rendezői székben Rob Minkoff ült, akit leginkább Az Oroszlánkirály rendezőjeként ismerhetünk, de több rajzfilm és családi film is kapcsolódik még a nevéhez úgy mint a Stuart Little, kisegér vagy A tiltott királyság. Annak ellenére hogy a korábbi munkái nagyon távol álltak a cikk tárgyát képzőtől, igen jól helytállt. A humor és a feszültség aránya megfelelő, és az akciójelenetek is színvonalasak lettek.  A vágások sebessége megfelelő végre nem a mostanában egyre gyakoribb kamerarángatást láthatjuk.

A kamerakezelés az akciókon kívül is átlagon felüli sok hosszabb snitt van mégsem veszti lendületét a film, épp ellenkezőleg, inkább dinamikusabb lesz töle az egész. A régi Jancsó filmekben vagy Tarantino filmjeiben lehet hasonlót látni. A humor sem a divatos végbélpoénokból áll sokkal inkább a nyolcvanas évek akció-vígjátékai köszönnek vissza a Bankcsapdában. Igazából az egész film olyan mintha huszonöt évvel ezelőtt csinálták volna. Az zene elég átlagos, bár egyszer sem zavaró sok mindent nem is tesz hozzá az összképhez.

Ha mindent egybeveszünk egy nagyon szórakoztató könnyed akció-vígjátékot kapunk, amit bátran merek ajánlani esti szórakozásnak, lényegében bárki számára. Korrektül összerakott film ez, ami ha nem is fog hosszú ideig emlékezetes maradni, de többször is újranézhető.