Ünnepi mozi retro hangulattal - 8 BITES KARÁCSONY (2021) kritika

Házimozi ajánló | 2021-12-28 | Juhász Péter

Az ünnep nem mindig oly fényes, mint azt elképzeljük. Főleg gyermekkorban okozhat kellemetlen perceket, ha a fa alá nem a hőn áhított ajándék kerül. 

Kevin Jakubowksi könyvéből Michael Dowse rendezett viccesen tanulságos filmet, mely a múlt gyermekeinek szemszögéből mesél a jelen kor gyerkőceinek. Minden poénja ellenére a 8 bites karácsony mégsem a full idióta mozik táborát gyarapítja, és a végére még egyetemes bölcselettel is szolgál. 

Jake Doyle (Neil Patrick Harris) a tisztes családapa elmeséli mobiltelefon-mániás kislányának, Annie-nek, hogyan tanulta meg gyermekként, hogy legnagyobb vágyálmunknál is létezik fontosabb dolog az életben. A 80-as évek közepén felnövő Jake felidézi annak a karácsonyi idénynek emlékét, amikor csakis a híres-neves játékkonzolra vágyott. Timothy Keane, a környék leggazdagabb gyereke volt az egyetlen, aki Nintendóval büszkélkedhetett. Jake és barátai minden nap összegyűltek Timmy háza előtt, ahol a kiválaszt tíz gyerkőc beléphetett Mekkába, Timmy minden széppel és jóval felszerel pincéjébe. A kiváltságosak ott végignézhették, amint a kölyök hencegve játszik a játékkonzollal. Jake is arról álmodik, megkapja a saját rendszerét, így hát megpróbálja rávenni anyját és folyton barkácsoló apját, lepjék meg vele karácsonyra. 

A szülők szerint azonban a Nintendo káros, ezért a a kis Jake megpróbál mindent, hogy szerezzen egyet. Amikor egy jótékonysági gyűlés nem vezet sikerre, a jó barátok őrült tervet kovácsolnak. Csakhogy a konzolig nehéz út áll előttük. Ott vannak a szülők, a tanárok, az osztálytársak, csupa leküzdhetetlennek tűnő akadály. 

A film okosan ötvözi a sráckor filmek jól bevált eszközeit a manapság oly divatos retro korszak felidézésével. A Stranger Thingsnek köszönhető 80-as láz úgy tűnik totálisan eluralta Hollywood egyik szegletét, mivel egyre több hasonszőrű alkotás lát napvilágot. A 8 bites karácsony kezdetben nem sok jót ígér. Elsőre ugyanis egy már sokszor látott séma mentén halad a történet. Van egy ügyefogyott kis baráti társaság, benne az összes sztereotip fejjel. Ott van a lüke, a füllentős, a menő, a másikat folyton szekáló, és így tovább. Láttuk már őket épp elégszer. A film poénjai is ismerősek, legutóbb például a Jó srácok című szösszenetben találkozhattunk hasonlókkal. Amikor egy film elsősorban gegekre és pimasz humorra épít, alkalmasint elfelejti a mozi lényegét adni. 

Számomra egy vicces film is akkor működik igazán, ha a sorok között üzen valamit a nézőnek. Ilyen volt anno a Reszkessetek, betörők!, a Repülők, vonatok és automobilok, és ilyen a Belevaló papapótló is, ha már a 80-as évekből merítünk. 

Ami jelen esetben mégis menti a dolgot, az a remekül kiválogatott karaktereken és a valóban sokszor röhögős pillanatokon túl, egy mindig remekül működő fogás, miszerint kicsit komolyabb vizekre kell evezni a történettel. Hiába hasfogósan kacagtató, ahogy a srácok összefognak a nemes cél érdekében, és ahogyan apuka kikészül az ajándékvásárlás napján az áruházban, a film akkor kezd igazán érdekessé válni, amikor vált egyet, és kilép az „ezt már sokszor láttuk” kategóriából. Ahogy szép lassan elhagyjuk ugyanis az olcsó poénok talaját, a film sikeresen veti meg lábát az érzelmekben komolyabb családi mozik mezsgyéjén, és ennek köszönhetően lesz a végére egészen kellemes meglepetés. Ahogy Jake egyre jobban akarja a Nintendo-t, úgy lesz kénytelen megérteni, nem az ajándék a lényeg a karácsonyfa alatt. A családi kötelék, a szeretet mindenféle játékkonzolnál előrébb való.

A 8 bites karácsony legfontosabb üzenete minden olyan gyerkőc számára, aki „ölni is képes lenne” egy játékért, hogy kevesebbet összpontosítson az ajándékokra, inkább az ajándékozás időszakára. Eljön karácsony napja, és Jake szeme előtt körvonalazódni látszik a Nintendo doboza a fa alatt, de… ennél többet nem szabad elárulni, mert a 8 bites karácsony pont a végére tartogatja a legnagyobb meglepetést, komolyra veszi a szót, és másfél óra marhaság után meg is hatja kissé a nagyérdeműt. 

Klasszul összerakott kis mozi, mely a magamfajta, retro-fan figuráknak egészen biztosan bejön majd, de azok is tegyenek vele bátran egy próbát, akik szeretnek nagyokat kacagni, és nem félnek az érzelmesebb pillanatoktól sem. 

Képek: TMDb