Az égből érkezett ismeretlen - CLOVERFIELD (2008) kritika

Házimozi ajánló | 2022-01-18 | Molnár Roland

A found-footage műfaj elterjedése nem napjainkban kezdődött. Ezeket a műveket Cannibal Holocaust megjelenésétől datáljuk, de aranykorát a Blair Witch vagy másnéven Ideglelés című filmtől. A műfaj a 2000-es években élte második reneszánszát, amit a Parajelenségek indított el. A népszerűsége abban rejlik, hogy viszonylag alacsony költségvetéssel dolgoznak a készítők, így nagyobb esély van az adott film sikerére. Az elkészítése pofonegyszerű, hiszen fogunk egy kézikamerát vagy manapaság már akár egy mobiltelefont és foroghat a filmünk. Viszont azért hozzáteszem, nem ilyen egyszerű a recept, mivel ebben a műfajban vannak bőven mellé nyúlások a már említett egyszerűsége miatt. Sok hobbi filmes próbálta már ezt a koncepciót Hollywoodban ugródeszkaként használni a karrierjéhez. Azonban J.J. Abrams (Star Trek, Mission Impossible III, Super 8, Star Wars: Az ébredő Erő stb.) producer felügyelete alatt készült Cloverfield ennek a műfajnak ez egyik pozitív képviselője.

A történetünk New York városában játszódik, ahol egyik este meglepetéspartit tartanak Rob Hawkinsnak (Michael Stahl-David), annak a Japán útja előtt. Hud (T. J. Miller), Rob egyik barátja felvételt készít a buliról és az ott tartózkodók jókívánságairól. A békés összejövetelt azonban egy furcsa földrengés és áramkimaradás szakítja félbe. A szereplőink kirohannak az utcára és próbálnak rájönni, mégis mi okozhatta ezt a fajta anomáliát. Aztán nemsokára kiderül, Robnak inkább tegnap kellett volna gépre szállnia, hogy elutazzon Japánba.

A film rendezője Matt Reeves, akinek neve sokaknak ismerős lehet, mivel ő dirigálta az idén érkező Robert Pattinson-féle The Batmant, emellett A majmok bolygója-előzménytrilógia két filmjét. Reeves mozijának intenzitása abban rejlik, hogy a metropoliszi menekülő embereket állítja a középpontba. A forgatókönyvet az a Drew Goddard írta, aki később olyan filmek szkriptjét és rendezését vállalta, mint Ház az erdő mélyén (2011), vagy a Mentőexpedíció (2015).

A New York-i zavargások alatt Rob, Jason Hawkins (Mike Vogel), Lily Ford (Jessica Lucas), Marlena Diamond (Lizzy Caplan) és Hud menekülését követjük nyomon egy kézikamerán keresztül. A maga 85 percével végig feszült tempót tud diktálni és a found-footage elemek hatásos használata még jobban közelebb tudja hozni az átlagember félelmeit, kérdéseit a történtekkel kapcsolatban.  

A cselekmény átlagos, Rob volt barátnőjét Beth McIntyre-t (Odette Annable) próbálja kimenekíteni a belvárosból barátai segítségével. Nagy kockázatott vállalnak ezzel, hiszen a harcok gócpontjába kell eljutniuk. A karakterek szempontjából reális reakciókat láthatunk, így sokkalta valóságosabbnak érezhetjük a felvételen látottakat. Azonban ebből a jól működő receptből Hud karaktere teljesen kilóg. A helyzetekhez oda nem illő sorai vagy humora miatt sokszor idegesítőnek mondható, ehhez asszisztálnak T.J. Miller színészi kvalitásai. A többi szereplőt játszó színészek többségében kevésbé ismertek, de korrektül hozzák a szerepüket. Az alkotás sava-borsát viszont nem az ő jelenlétük adja, hanem ahogy az űrlény inváziót prezentálják nekünk a found-footage stílussal. A dokumentarista megörökítése az eseményeknek húsbavágó, de néhol érezhetjük azt, hogy a műfaj korlátainak betartása érdekében mesterkélt szituációkat kreálnak.

Az emberek kiszolgáltatottsága és a mi fegyvereink eredménytelen bevetése egy idegen lénnyel szembeni harcban való szemléltetése nagyon ijesztő. A főszereplőink csak úgy eltörpülnek a történések alatt. Az már ízlés kérdése, hogy sokan miként tudják befogadni ezt a fajta shaky kamera megjelenítést, hiszen rögzített kamerakép nincs a filmben. Szóval, akiknek nem kenyere ez a fajta műfaji sajátosság az, hagyja ki ezt a filmet és inkább adjon egy esélyt a Cloverfield 10 Lane című alkotásnak, ami szintén az űrlények érkezését mutatja be, csak „vidéki szemszögből”, ami már teljesen filmszerű, erősebb és drámaibb szkripttel rendelkezik. Ellenben jelen filmünk egyik legjobb rendezői döntése volt az, hogy a cselekmény prezentálásában semmilyen aláfestő zenét nem alkalmaznak, kivéve a stáblistánál, aminél Michael Giacchino Roar! című trackje csendül fel. A mű vizuális effektjei és sminkjei, maszkjai remekül mutatják be a New York-i inváziós káosz realitását.

A Cloverfield felépítése kifogástalan, nagyon jól adagolja a feszültséget és az állapotok bemutatását testközelből, egy hétköznapi ember szemén keresztül. Habár nem kifogástalan alkotás, így néhol saját műfaji keretei adják ki a hibáit, azonban ebben rejlik a vizualitásának erőssége. A karakterei nem hagynak a nézőben maradandó nyomott, de korrektül megírtak. A rendezés műfaji sajátosságokat nézve erős és kreatív. A forgatókönyv esztétikusan vezet minket végig az események folyamatán. A found-footage filmek között abszolút kiemelkedő filmalkotásnak számít.

Képek: TMDb