Tét nélküli szórakozás – 80 NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL (2021) kritika

Házimozi ajánló | 2022-01-29 | Turner

Más szereplők, eltérő kalandok, különféle problémák, de egy nem változott: a kalandos utazás a Föld körül mindössze 80 nap alatt.

1872-ben közel sem volt egyszerű megkerülni a bolygót, de Phileas Fogg (David Tennant) mondvacsinált inasával, Passepartout-val (Ibrahim Koma) és régi barátjának lányával, az újságíró Abigail Fixszel (Leonie Benesch) útnak indul, hogy megvalósítsa a lehetetlennek tűnő vállalkozást. A tét nem csak 20 ezer font, hanem a megbecsülés és egy rég beteljesületlen kaland.

Jules Verne regényének újabb adaptációja megmásít itt-ott szereplőket és eseményeket a könyvhöz képest, de ennek végső soron nincs nagy jelentősége. A nyárspolgár Fogg kifogástalan modorú, művelt, becsületes, ám naiv és a való világról mit sem tudó karaktere, Passepartout józansága és talpraesettsége mit sem változott, és a romantikus kalandregényként aposztrofált zsáner is megmaradt. És bár az utazás kaotikusan indul – nehéz megmondani bizonyos részletekről, miért lényegesek, de később persze minden összeáll. Passepartout feltétlen odaadása jelleméből és munkájából fakad, ugyanakkor rátermettségét, tájékozottságát és ügyességét is hányattatott sorának köszönheti, ami elengedhetetlennek bizonyul, ha ki kell húzni Mr. Foggot a bajból. Miss Fix apja elismerésére hajt és igyekszik kivívni saját függetlenségét, és hiába marad Fogg mellett csak másodhegedűs, az emancipált nő remek példája. Határozott és intelligens, de közel sem tökéletes, és meg tudja tartani nőiségét férfiak által is nagyra becsült erényei mellett. Fogg motivációira szépen lassan derül fény, ami megmagyarázza csillapíthatatlan vágyódását, hogy megnyerje a fogadást. Vagyis mindhárom főszereplő kellő háttérsztorit kap egyenként is, ami néha döcögősen, aránytalanul van adagolva, viszont idővel kerek egésszé formálódik. Az ellenlábas, Nyle Bellamy (Pete Sullivan) indítékai egyszerűek, de logikusak, és a vagyonon keresztül a hatalmi fölényeskedésig és a rossz természetig nyúlnak.

A 8 epizód egy-egy állomáson történő bonyodalomra helyezi a dolgot, vagyis az epizodikus és folytatásos sorozatok sajátosságait is magukon hordozzák. Mivel a történet közismert, sokkal kevésbé számít a végkifejlet, mint inkább az addig vezető út, ezért az egyes részeken belüli konfliktusok és kalandok jelentik az igazi izgalmat. Amikre ugyancsak a korábban leírtak tipikusak: szimpla megoldandó feladatok, feszült pillanatok, kellő érzelmi töltet. A 80 nap alatt a Föld körül nem akar túl csavaros szüzsével operálni, nem akar páratlan figurákat felvonultatni, pusztán egy élvezhető, szórakoztató utazásra hívni bennünket, aminek maradéktalanul eleget is tesz. Fel-feltűnik benne néhány komolyabb téma, mint a rasszizmus elleni fellépés, a feminizmus kérdése, és alapvetően az emberi jogok témaköre és a törvénykezés rendszerének megkérdőjelezése. Ezeket ellensúlyozandó található pár érzelgős, elnyújtott monológ – például a szerelemről, mikor megpróbálják szabotálni egy dezertőr elítélését –, vagy megalapozatlan jelenet – elég egyszerűen jutnak hőlégballonhoz –, de épp azért, mert nem próbálja magát véresen komolyan venni a sorozat, nem kifejezetten zavaróak.

A szereplőválasztással sincs gond: David Tennant magabiztosan hozza a tőle megszokott hóbortos, de elhivatott főhőst, Ibrahim Koma a megfelelő helyeken nyer teret (bár ez inkább a készítők érdeme, mint a színészé, ennek ellenére kellően érti és érzi a figuráját), Leonie Benesch pedig néha fontoskodó és meggondolatlan, viszont nem kevésbé jelentős őrangyala a két férfinek.

Külön szót érdemel a sorozat intrója, a digitális papírkivágás meseszerűsége keveredik a végeláthatatlan kalandok ígéretével és az idő kegyetlen múlásával. A főcímzenét Hans Zimmer és Christian Lundberg írta.

Mindent összevetve igazán kellemes szórakozás, ami nem fekszi meg az ember gyomrát. Nem törekszik túlzott komplexitásra se a történet, se a szereplők terén, de korrekt sorozat mind a részek önállóságát, mind a nagy egészet tekintve. Egy ismert sztori itt-ott megcsavarva, amit kifejezetten lazításhoz szántak.