A Lodbrok-család Sagaja - VIKINGEK (2013-2021) kritika

Házimozi ajánló | 2022-02-21 | Sós Áron Árpád

„A hatalom mindig veszélyes, a legrosszabbat vonzza és megrontja a legjobbat. Sosem sóvárogtam a hatalomért. Az csupán azoknak adatik meg, akik készen állnak meghajolni, hogy felvegyék."

A 9. század környékén a vikingek megállíthatatlan hódításba kezdtek, aminek a következtében végig dúlták Európa számos területét, a kontinenst évszázadokon át fenyegető vikingek ugyanis nem érték be csupán az Óvilággal. A kereskedelmi, illetve a fosztogatási tevékenységüknek köszönhetően eljutottak egészen a Brit-szigetekig, Grönlanding, Izlandig, valamint egészen Észak-Amerikáig (sajnálom Kolumbusz). Továbbá megfordultak Konstantinápolyban, a mai kijevi területeken, illetve még Bagdadba is eljutottak. Brutális harcosok voltak, akik kiváló tájékozódási tehetséggel bírtak, továbbá a kereskedelemhez is értettek. Fontos egyébként megjegyezni, hogy a vikingek nem tekintették magukat egységes népnek, maga a viking kifejezés nem egy népcsoportot jelöl, hanem egy tevékenységet jelentett: a kalózkodás és a kereskedés furcsa keverékét.

A mai kutatások szerint a vikingek európai terjeszkedésének hátterében a skandináv területek 700-as évekbeli túlnépesedése állt, továbbá az itt található földterületek jó része terméketlen volt. A viking kor kezdetének leggyakrabban 793-ra, a lindisfarne-i kolostor feldúlását tekintik. Az ezt követő évtizedekben az északiak több kereskedelmi központot létesítettek Írországban, majd az angolszász királyságok elleni hadjáratok során több helyen megtelepedtek, egyik fő bázisuk a mai York területe volt. Eljutottak a keleti területekre is. Ők alapították meg a Kijevi Ruszt, a bizánci császár elit testőrségét ők adták, kereskedni kezdtek az arabokkal, kiűzték a muszlimokat Szicíliából, kolonizálták Izlandot, felfedezték Amerikát, illetve Grönlandot. A Földközi-tenger egyik meghatározó kereskedői és fosztogatói lettek, miután pedig Nagy Károly meghalt, a meggyengült Frank Birodalomra is szemet vetettek. Feldúlták Párizst, végül Nagy Károly unokája, Kopasz Károly egy régi bevett szokáshoz folyamadott ellenük: fizetett nekik, hogy távozzanak. Később letelepedtek a mai Franciaország északi területein, az ő leszármazottaik lettek a híres normannok, akik végül Hódító Vilmos vezetésével elfoglalták Angliát.  A vikingek egyébként velünk magyarokkal is kapcsolatba kerülhetettek, egyes feltételezések szerint Szent István királyunk egy időben viking testőrséget tarthatott maga körül, tovább Búvár Kund is egy lehetséges északi zsoldos lehetett.

A fentiek alapján kijelenthető, hogy a vikingek a középkori Európa egyik legmeghatározóbb „népe” volt, akik sok esetben alapjaiban megváltoztatták egyes királyságok, illetve területek jelenét, illetve jövőjét. Gondoljunk csak Angliára, a viking korszak teljesen átformálta az országot nem csak területileg, hanem hadászatilag, gazdaságilag, valamint társadalmilag. A Kijevi Rusz pedig sokáig a keleti területek egyik leghatározóbb államegységének számított.

Hollywoodban sokáig a vikingek megmaradtak: a téves tülkös sisakos ábrázolásnál, nem szólva arról, hogy szökőévente, ha egyszer készült a témában egy alkotás. Azok is inkább a legendákra, illetve a nem éppen történelmileg pontos ábrázolásokra támaszkodtak. Majd 2013-ban jött a History Channel Vikingek című sorozata, ami alapjaiban változtatott meg mindent. Mivel a héten érkezik a Netflix kínálatában a Vikingek: Valhalla című alkotás, amely a 2013-as anyasorozat spin-offja/folytatása, így felelevenítjük Ragnar Lodbrokék 6 évadra kiterjedt kalandját előtte. Fontos: a cikk spoilereket tartalmaz a Vikingek című sorozat cselekményére!

A sorozat 6 évadon át a világ leghíresebb vikingjeinek legendáit, kalandjait dolgozta fel, sok esetben fiktív történetekkel. Bár a készítők próbáltak a lehető legkorhűbbek maradni, ez sok esetben nem sikerült nekik, de erről majd később. A sorozatot két jól elkülöníthető részre lehet bontani: az első Ragnar Lodbrok Saga-ja, míg a másik Ragnar halála utáni időszak, amelynek a középpontjában a híres viking fiainak a történetei állnak.

Az eredeti koncepció az lett volna, hogy Ragnar sztoriját egy évadban elmesélik a készítők, majd jöhetnek a fiai. Ez végül jóval később valósult csak meg, köszönhetően Travis Fimmel zseniális játékának, illetve Ragnar összetett karakterének. Az első négy évad Ragnar felemelkedésről, a viking korszak kezdetéről, illetve az északiak terjeszkedéséről szól. Ragnar egy egyszerű földműves volt, ám nagyra törő tervei voltak. A keleti fosztogatások helyett, amelyek egyre kevesebb sikert hoztak, úgy gondolta ideje nyugatra hajózni az ismeretlenbe. A ravasz és kiszámíthatatlan viking vezér nem csak fosztogatni akart. Ragnar távlati célokban gondolkodott, a népének és családjának jólétet akart teremteni, olyan eredményeket szeretett volna elérni, amelyekkel a neve fent marad az utókornak. A céljai eléréséhez pedig a megoldást Angliában látta, ahol letelepítheti a népét, és új kolóniákat alapíthatnak. Ragnar személyesítette meg a reformer vikingeket a sorozatban, akik nem csak fosztogatni szerettek volna, hanem egy új, élhetőbb világot akartak adni az embereknek. Emellett fogékonyak voltak más kultúrák szokásaira, illetve vallásaira. Ragnar például a sorozatban nagy érdeklődést mutatott a keresztény kultúra iránt, szerette volna megismerni és megérteni a keresztényeket. Egyébként a széria minden egyes karaktere egy-egy aspektusát személyesítette meg a viking korszaknak.

Floki (Gustaf Skarsgard), Ragnar egyik legjobb barátja, a kiváló hajóépítész például a konzervatív északiak megtestesítője volt, akik nem voltak fogékonyak más népek vallására és kultúrája. Rollo (Clive Standen), aki Ragnar testvére volt, a mások árnyékából kitörni akaró harcos megformálója volt, aki folyton rivalizált testvérével. Lagertha (Katheryn Winnick), a harcos, vezető északi nőket személyesített meg. Ám nem csak a vikingek képviselték magukat, hanem más nemzet vezetői is. Akik szintén egy-egy akkori irányzat képviselői voltak.

Már a kezdetektől világossá vált, hogy nincsenek egyértelműen jó és rossz karakterei a sorozatnak, ugyanis szinte minden szereplő kettős, összetett személyiséggel bírt. Mindenki ambíciói és tettei érthetőek. Az emberi történetek kimondottan figyelemre méltóak voltak és ügyesen kezelték, illetve prezentálták őket az írók. A nézőt már az első évadtól magával ragadja a kultúrára és az akciójelenekre épülő sorozat, ami sokáig nem is engedi el az ember kezét. Évadról évadra egyre látványosabb összecsapásokat kapunk, Párizs ostroma pedig egyértelműen a széria egyik legpazarabb csatájára sikeredett, de még sorozatfronton is kiemelkedőnek mondható. Bátran ki lehet jelenteni, hogy egyedül a Trónok harca összecsapásai múlták csak felül a Vikingek csatáit. Továbbá minden évadnak meg voltak a főbb csapásirányai: az első évad a felfedezésről, a kezdetekről szólt, a második a hűségről, a viszályokról. A harmadik a kultúrák csatái, a nagy tettek idejét mutatta be, míg a negyedik egy új korszak kezdete és a régi világ alkonya.

Ragnar drámai halála alapjaiban változtatta meg a sorozatot. A régi karakterek helyére bejöttek Ragnar fiai és a hozzájuk kapcsolódó történetek. A probléma csak annyi volt ezzel, hogy a készítők nem tudtak érdemi sztorikat keríteni a fivérek köré. Adva voltak a Saga-k, ám azoktól rendre eltértek a készítők, és saját szálakat kezdtek el kitalálni, amelyek az esetek többségében gyatrára sikerültek. Emellett túl sokat akartak markolni az alkotók, és a végére megjelent a Kijevi Rusz, valamint Amerika felfedezése. Már az első négy évad esetében is több különböző évszázadot összemostak a készítők (Rollo és Ragnar között jó 100 év van a valóságban), de próbáltak valamilyen kompromisszumot kötni a történéseknél, nem mozdultak ki egy-egy területről annyira. Az utolsó évadokban ez tűnt el, és ide-oda teleportáltak a karakterek teljesen random módon. A nagy történések pedig kimerültek annyiban, hogy ki, mikor, hogyan szúrt hátba valakit, milyen polgárháborús helyzetek alakultak ki. Tény és való, hogy sok belharc dúlt a vikingek között, ám a készítők egy kicsit túltolták ezt a széria utolsó évadjaiban. Kattegat, a sorozat központi városa például az 5. évadban részenként cserélt új gazdát. Félévadonként pedig biztosan valamilyen random szövetség köttetett a karakterek között.

Az 5. illetve 6. évadra a sorozat túlságosan monoton és kiszámítható lett, a felfedezés öröme odaveszett, a készítők nem mozdultak ki komfortzónájukból, a Földközi-tenger felfedezése bántóan rövid lett például. Anglia pedig hol előbukkant, hol teljesen elfelejtődött. De ennél is fájóbb pont volt a karakterek sekélyessége. Sajnos senki sem volt képes pótolni Ragnar személyét. Egyedül talán Csonttalan Ivar (Alex Høgh Andersen) karaktere állt a legközelebb a néhai híres viking személyiségéhez. Nála éreztem a legkoherensebbnek a karakterívet, bár végére túltolták különböző komplexusait. Vasbordájú Björn (Alexander Ludwig) Ragnar elsőszülött fia járt a legrosszabbul, míg az első négy évadban érdekes utat járt be a karaktere, addig az utolsó etapokra teljes idiótát csináltak belőle az írók, hogy másokat erősítsenek ez által. A többiek teljesen felejthető drámákat, illetve motivációkat kaptak, személyiségük is egydimenziós lett.

A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a nézők körében a sorozat alkonyának számít az 5., illetve a 6. évad. Az utolsó etapra pedig egyértelműen megfáradt a vikingek nagyszabású kalandja.

Fontosnak tartom, hogy beszéljünk még egy kicsit a sorozat történelmi pontoságáról. Magát a viking kultúrát nagyvonalakban jól ábrázolta a sorozat. A zenéje kiemelkedő lett, a felépített díszletek, a jelmezek úgy ahogy, de pontosak voltak, bár sok helyen bele lehetne kötni korhűségükbe. Azonban a karakterek történetei már csak elvétve követték a történelmi eseményeket. Eleve sok szereplő nem is egy korszakban élt, emellett nem minden eseményről van tűpontos leírásunk. Ezeket a lyukakat pedig a készítők fiktív történetekkel tömték be, hol sikeresen, hol sikertelenül. Arra is volt példa, hogy egyes karakterek más szereplők tetteit kapták meg: Amerika felfedezése például Ubbahoz köthető, de Párizs bevételének módja sem Ragnarhoz köthető. A sorozat végére pedig a korhűség teljesen háttérbe szorult. Szóval, aki történelmi pontosságot keres, ne ezt a szériát válassza. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a formátum miatt a készítőknek több kompromisszumot is kellett kötnie, így pedig érthető több változás is: Rollo és Ragnar testvéri kapcsolata, egyes tettek és végkifejletek.

Bár a Vikingek a végére megfáradt, az tagadhatatlan, hogy a történeti műfajú alkotások között kikerülhetetlen produkcióvá nőtte ki magát az évek során. Az Indiana Jones-filmek mellett pedig Ragnarék kalandja volt az a másik mozgóképes alkotás, amely egyedüliként képes volt nagyobb hatást gyakorolni a történész-képzésre. Míg előbbi után mindenki régész szeretett volna lenni, úgy utóbbi után megnövekedett a történész-szakokon a viking kor iránt való érdeklődés.

A vikingek kutatásának új lendületet adott a széria, továbbá az északi harcosok egycsapásra berobbantak a mainstream kultúrába, és azóta sem távoztak onnan. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 2013 óta megannyi film, sorozat, illetve játék látott napvilágot a témában, és az is biztos, hogy nem mostanában fog alábbhagyni a lelkesedés a vikingek iránt. Szóval, akik egy izgalmakban gazdag, látványos, történelmi témájú alkotásra vágynak, azoknak tökéletes választás lesz a Vikingek című széria.

Képek: TMDb