Menekülés a boldogságból – LUNANA: JAK AZ OSZTÁLYTEREMBEN (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2022-03-28 | Lubianker Dávid

Bhután 2022-es Oscar-gálára nevezett filmjét már a tavalyi díjátadón is szerették volna megmérettetni, akkor viszont bizonyos technikai mulasztások miatt végül diszkvalifikálták. A hírek szerint ugyanis Bhután nem állított ki a szabályoknak megfelelő jelölőbizottságot. A Lunana egy év mulasztással idén mégis ismét versenybe szállhatott az aranyszoborért, olyan filmeket utasítva maga mögé, mint a Golden Globe-ra jelölt Compartment No. 6 vagy Asghar Farhadi remekműve, A hős!

A Himalája hegyvidékén elterülő Bhutánt tartják a világ legboldogabb országának. Ugyen mégis külföldi zenei karrierről álmodozva próbálja maga mögött hagyni barátait, szülőföldjét és oktatói hivatását. Hősünket azonban még egy évi kötelező tanári gyakorlat választja el a szabadságtól. A rendkívül hanyag és motiválatlan Ugyent pedig nem kisebb feladattal „jutalmazzák”, mint a csupán pár tucat lakossal rendelkező kis hegyi falu, Lunana tanítói állásának betöltése.

Így a történet során a folyamatosan elégedetlen és telefonján lógó főhős a nézőkkel együtt, testközelből ismerheti meg az esszenciális bhutáni boldogság gyökereit, ami nem meglepő módon a közösségben és az odafigyelésben rejlik. Lunana faluja a tökéletes hely a technikai és egyéb függőségek kényelmeinek levetkőzésére. A település olyan magasságban helyezkedik el, ahova nemcsak több napi járóút eljutni, de vezetékes víz, csatornázás, állandó elektromosság és modern fűtés sincs. Ellenben vannak közös feladatok és programok, szoros generációs együttműködés és gyönyörű, érintetlen természet. Egy ilyen helyen mindenki kötelezően átértékelné az életét.

Az aktuálisan kortalan mondanivalón, a könnyed, szórakoztató stíluson és a leírhatatlan szépségű természet színtelitett totálképein kívül viszont a Lunana kevés eredetiséget tartogat. A film legfontosabb karakterdefiniáló mozzanatai mind a hegyi faluban zajló eseményekhez kötődnek. Ehhez képest messze túl későn, csupán a narratíva felénél jutunk el Lunanába. Addig kizárólag hősünk gyakran erőltetett zsörtölődésének és elégedetlenségének visszatérő poénjai fémjelzik a jelentősen túlnyújtott felvezetést. A fő történetszál kifejtése viszont már-már elsietve van bemutatva. A nagyvárosi részek döcögős mesélését váltják fel a természetközeli állapotok rohanó jelenetei, holott ennek éppen fordítva kéne zajlania.

Ha a Lunana nem is az Oscar legeredetibb vagy legprofesszionálisabb jelöltje, a végeredmény mégis egy ártatlan, gondolatébresztő film, ami hatalmas motivációs erővel képes hatni. Ha másért nem is, azért hálásak lehetünk az Amerikai Filmakadémiának, hogy felhívta a nagyközönség figyelmét erre a kedves kis bhutáni gyöngyszemre!

Képek: TMDb