Mészárszék a pornófarmon – X (2022) kritika

Házimozi ajánló | 2022-04-29 | Ben Palmer

A horror műfaj sokunk kedvenc filmes eszköztára, az utóbbi időben pedig el is voltunk kényeztetve ezen a téren, elég csak Ari Aster, Jordan Peele vagy éppen Robert Eggers nevére gondolni. A sikeres recept mindhármuk esetében az volt, hogy rávilágítottak arra, hogy több van a horrorban, mint amivel a nagy átlag azonosítja ezeket a filmeket, s míg valamelyikük egészen művészi szintre emelte a borzongatás fogalmát, addig a másik émelyítő rettegést épített egy család tragédiája köré. Szerencsére rajtuk kívül is akad még egy-két igazán ígéretes név, akik bár sokkal kevesebb rivaldafényt kapnak műveikkel, mégis fontos elemei a jelenlegi horror eszenciának.

Ti West neve bizonyára keveseknek mond valamit, viszont a szerzői filmes alkotó már a 2000-es évek végén letette a névjegyét Az ördög háza című munkájával, mely ügyesen vegyítette az okult horrorok jellegét a földhözragadt történetvezetés tematikájával, mindezt a 80-as évek stílusában leforgatva. A berobbanást a műfajba ezután megosztóbb címek követték, majd a sorozatok világába is kikacsintott az alkotó, hogy aztán 2022-re visszatérjen végre a nagyvászonra igen jó nevek kíséretében, mindezt az A24 stúdió égisze alatt, ami már önmagában egyfajta garancia a minőség borítékolhatóságával kapcsolatban.

Az X sztorija (mert, hogy ez lett a film címe) a 70-es évek végén játszódik, ahol egy hattagú pornóstáb történetét követhetjük nyomon, akik éppen egy vidéki farmra igyekeznek forgatni Texasban. A kibérelt vendégház tulajaként csupán egy erősen leharcolt idős urat találnak, valamint annak eléggé demensnek tűnő feleségét, ezért igyekezniük kell diszkréten lebonyolítani terveiket, hogy ne zavarják meg az öregek nyugalmát, ám az cselekmény bonyolódik, miután egyre baljósabb események veszik kezdetüket.

A témát leszámítva maga a történet bár első blikkre nem tűnik túl eredetinek, azért West látásmódja felruházza az eseményeket egyfajta sajátos stílussal, köszönhetően annak, hogy az explicitás és a művésziesség kéz a kézben járnak a direktor filmjeiben.

A pozitívumok sorát kezdhetjük is rögtön ezzel. West ezúttal sem hazudtolta meg magát, pillanatok alatt visszarepít minket a 70-es évekbe, megismerjük a karaktereinket, akik először inkább archetípusok, mintsem tényleges személyiségek, hogy aztán, ha nem is drámai mélységekben, de szépen lassan kibontogassa őket. A rendezőre korábban is jellemző volt, hogy szereti vegyíteni a stílusokat és ez itt sincs másképpen. A lassan építkező cselekmény okos és egy egyben humoros kikarikírozása a pornóvilágnak, miközben végig jelen van egyfajta nyugtalanító atmoszféra a felvezetés során, ahova még csipetnyi szentimentalizmust is sikerült csöpögtetni, ezáltal bizonyos tekintetben elérni, hogy izgulni tudjunk a szereplőkért, akik felett egyáltalán nem akar ítélkezni a film. Ezek a tényezők már önmagukban kiemelik ezt az alkotást az átlaghorrorok sorából, de az további plusz pont, hogy a karaktereinkre leselkedő veszély mögött is egészen emberi motivációk lappanganak, melyek persze nem mentik fel tetteik alól az elkövetőket, viszont megfoghatóbbá teszik azok indíttatásait. Az okult jelleg természetesen itt sincs teljesen partvonalon hagyva, hiszen a televízióból dübörgő mondhatni már szekta érzetű, a boszorkányégetés utóhatásait magán hordozó vallási műsor csak még jobban mélyíti a feszültségérzetet, a gyilkosságok pedig egészen művészi szimbolikával dolgozó képsorokat eredményeznek, ráadásul egytől-egyig brutálisak.

Ezzel el is értünk a további érdemekhez, ugyanis a film bár elsősorban inkább pszicho-horrorként igyekszik üzemelni, és alapfelvetéseiben ennek a képnek meg is tud felelni, de az igazat megvallva az X egy igazi gore gyöngyszem lett, ami jelzőt szintén nem vesz félvállról az alkotás. A pornós közeg miatt fülledt erotikát, meztelenséget, mutatós nőket szép számmal kapunk, ám mikor beindulnak az események változatosabbnál változatosabb trancsírozásokkal sokkol a film, valamelyikük egészen váratlan, valamelyikük okosan előkészített, mindezek pedig praktikus effektek segítségével, teljesen CGI mentesen, mely húzás csak még húsba maróbbá teszi a véres képsorokat.

Mindösszesen két negatívumot tudnék felhozni a film mellett, melyek közül mindkettő inkább ízlés kérdése, mintsem tényleges értelemben vett hiba, ám muszáj rá kitérni, mert ez sokaknak szemet fog szúrni. Az egyik ilyen, hogy bár jól építkezik a felvezetés, és mellőzi a hatásvadász elemeket, de a korábbi West munkákhoz hasonlóan a játékidőhöz mérten itt is igen hosszú. Persze szolgál izgalmas látnivalóval az események beindulásáig a sztori, de a lassú kibontakozás könnyen elképzelhető, hogy megfekszi a mai átlag néző gyomrát. A másik viszont kissé már személyesebb problémám volt, ami már Az ördög háza esetében is gondom volt a rendezővel, hogy a befejezés a meglepő csavar ellenére is kissé fantáziátlanabb lett az összképhez mérten, így egy viszonylag olcsó konklúziót kaptunk, amiért kár az előzmények tekintetében.

Összességében viszont az X teljes mértékben megérdemli a dicsérő kritikákat, ugyanis igazi kult-klasszikus született, kendőzetlen, véres, stílusos szórakozás, mely hátborzongatóan kegyetlen, ám nem felejti el szórakoztatni se a nézőjét. Mindenképpen ajánlom!

Képek: TMDb