Nincs bocsánat! A VISSZATÉRŐ kritika.

Házimozi ajánló | 2015-12-31 | Christian

Alejandro Gonzales Inarritu szenvedélyes filmkészítő. Az a fajta direktor, aki nem fél attól sem, hogy stábját és színészeit kitegye a legpokolibb időjárási körülményeknek. A filmet hosszú hónapokon keresztül forgatták legalább 12 különféle helyszínen, és jelzem ezek között nem volt egyetlen stúdiófelvétel sem. Leonardo DiCaprio elmondta, hogy élete legnehezebb és legmegterhelőbb forgatása volt. Sokszor kellett a stábnak a fagyos hideggel és zord időjárási körülményekkel szembenéznie. Az elhúzódó forgatás és az elszálló költségvetés többek közt annak is volt köszönhető, hogy AGI nem volt hajlandó mesterséges fényt használni a forgatás során, így egy-egy jelenet felvételére csupán akkor kerülhetett sor ha a körülmények épp adottak voltak hozzá. A The Revenant, vagyis A visszatérő így, a szenvedélyek filmje lett, melynek minden képkockájából árad az a fajta pontosság és elhivatottság, amit egy Inárrituhoz hasonló filmkészítő csak táplálhat saját műve iránt.

A visszatérő története a zord vadnyugat sziklás hegységeiben játszódik, itt vesszük fel a fonalat egy prémvadász csoport megismerésével, ám mielött kiteljesedhetne a karakterek megismerése egy nagyszerűen megkomponált harci jelenet kellős közepébe csöppenünk, amelyben indiánok támadják meg a vadászokat. A film tuladonképpeni története viszont ott veszi kezdetét, ahol a DiCaprio alakította Glass egy medvetámadás áldozata lesz, persze a férfi nagyobb karcolásokkal túléli, de élete csupán egy hajszálon függ. Ez a drámai fordulat pedig olyan eseményláncot vonz maga után, ami a föszereplőnk életét végérvényesen megváltoztatja. A film műfajilag Western, ezen vonásokat le sem tagadhatná, melyet a bosszúmozik esszenciájával kever a rendező, némi misztikummal és személy szerint érzett spirituális felhangokkal körítve. Glass útja tulajdonképpen egy megváltás, melyet csupán a Tom Hardy alakította Fitzgerald halála hozhat el neki.

Inárritu sok esetben sokkol minket, a medvetámadási szekvenciát ilyen katartikusan és iszonytatóan félelmetesen még soha nem sikerült talán ábrázolni mozgóképen, legalábbis egy nagyköltségvetésű mozifilm keretein belül. Ez a pár perc konkrétan már most az év egyik legjobb jelenetének számít. Brutálisan öszinte pillanatoknak lehetünk tanúi, melyben nagytotálban mutatnak meg mindent szinte részletekbe menően. A készítők kiaknáznak minden adódó lehetőséget, hogy megmutassák ennek a kegyetlen világnak a megfogható és érzékelhető momentumait. A természet rombolását sikeresen állítja párhuzamba az emberi faj kegyetlen mivoltával, így A visszatérő hatványozottan képes arra, hogy olyan érzelmeket csikarjon nézőjéből, melyeket nem mindennap élhetünk meg, persze hozzáteszem nem is akarunk vagy nem is akarhatunk. Jelen esetben a Birdman után ne számítsunk azonban hosszabb, vágás nélküli jelenetekre, ami van benne az nagyon is jól mutat, de ebben ennyi rejlett. Néhány kitartott, gyönyörűen fényképezett kép, és nyomasztóan ható zenei aláfestés után kijelenthetjük, hogy egy újabb klasszikussá nemesedő mozival gyarapodtunk. A realista hatás érdekében a kamera néha olyan közel van a szereplőkhöz, hogy azok lehelete meglátszik a kamera objektívén.

Leonardo DiCaprio olyan elhívatottsággal vetette bele magát ebbe a szerepbe, hogy remélem most már elöbb- utóbb az akadémiai is figyelembe veszi. Van egy konkrét jelenet, melyben bölénymájat kell ennie, és az azt követő reakciója nem volt benne eredetileg a forgatókönyvben, de a rendezőnek annyira megtetszett, hogy végül benne hagyta a kész műben.

Ennek fényében tessék majd a filmre visszagondolni. A jelenleg már 5 Oscar nominációval is rendelkező DiCaprio jó néhány évvel ezelött levetette magáról a kisfiús gúnyát, amit még a Titanic idejében ráaggattak, hogy aztán egy markáns férfi karizmatikusságára cserélje azt. Kimondottan rossz filmet még nem láttam tőle, filmjei eseményszámba mennek, és szerencsére ezt már a rendező Inárrituról is el lehet mondani, hiszen a tavaly a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című produkcióval taroló mexikói direktor már szintén itt tart. Ha még nem is éppen azt mondja a mozibajáró közönség, hogy egy Inárritu mozira megyek, de kétség kívűl közel van hozzá, hogy nevén nevezzék. Tom Hardy pedig ebben az igaz történeten alapuló sztorinak az ellenje, aki szintén nagy átalakuláson ment keresztül, ám karakterét fele annyi szenvedés nem kíséri, mint amin Glassnek kellett átesnie.

A The Revenant az év egyik kiemelten fontos filmes állomása, tele kegyetlenséggel, szimbolizmussal és a természet erőit legyűrő emberfeletti akarattal.