Egy ördögi kör – AZ ESERNYŐ AKADÉMIA (2022) 3. évad kritika

Házimozi ajánló | 2022-07-14 | Turner

Egy zűrös család helyett kettőt ismerhet meg a néző Az Esernyő Akadémia nemrég megjelent harmadik évadában, akiknek ideális esetben együtt kellene megakadályozni a világ végét. De képes-e fenntartani az érdeklődést egy újabb apokalipszis, és lehet-e ennyi szereplőt érdemben mozgatni?

Az időutazás továbbra sem játék, így egy balul sikerült időugrásnak köszönhetően az Esernyő Akadémia csapata ugyan visszakerül napjainkba, de egy alternatív síkra, ahol mostohaapjuk, Reginald Hargreeves helyettünk másik 7 gyermeket fogad örökbe a 80-as években. Mostmár nem csak a családon belüli konfliktusokkal és a pusztuló Földdel kell foglalkozniuk, hanem a két banda közötti rivalizálás is bonyolítja a helyzetet, főleg, hogy rég elhunyt testvérük, Ben ezen a síkon életben van, és a másik oldalt erősíti.

Igazán ügyes húzás, ahogy Bent újra integrálják az Esernyők közé, azonban emiatt elkerülhetetlennek bizonyultak a töltelékkarakterek, hiszen gyakorlatilag egy szereplő miatt hoztak be egy új csapatot. A Veréb Akadémia tagjainak képességei kétségkívül izgalmasnak tűnnek, azonban ezekből vajmi keveset látni, és azok funkciói is megkérdőjelezhetőek (például az első évadra nézve nosztalgikus, ugyanakkor még mindig baromi erős felütésnek számító táncpárbaj közel az egyetlen és lényeges momentuma Jamie karakterének). A nélkülözhetőségüket pedig tovább erősíti, hogy bizonyos tagoknak elég hamar búcsút is kell intenünk. Ezzel párhuzamosan még azokat az erőket és szereplőket is javarészt mellékvágányra tették, akik fejlődését eddig végigkövethettük, vagy egyszerűen nem használják őket sorsdöntő pillanatokban (például Diego késes mutatványai szinte teljesen eltűntek, míg az apakomplexusa került előtérbe, vagy Allison képességének evolválódását is abszolút érdektelenség kíséri). Hasonlóan műviek tűnik Harlan feltűnése, mivel az egész sorozatot átívelő narratíva szempontjából is elhanyagolható a harmadik évadban megírt történetszála , holott az egyik legerősebb hős lehetne mind között. Indukál némi konfliktust, de Viktor érzelmi instabilitását másképp is lehetett volna prezentálni. Illetve általánosan is jellemző, hogy a bonyodalmakat saját alkalmatlanságuk és sértődéseik szülik, ami egyesek számára zavaró lehet, mivel nem a nézeteltérések zöme nem túl kreatív, de legalább nem engedi el a diszfunkcionalitás kezét.

Ahol azonban kap időt és teret egy-egy karakter, ott még mindig élvezetes nézni, ahogy velünk együtt fedezik fel, mire képesek. Korábban is Klaus volt az egyik legambivalensebb, ezzel együtt legérdekesebb szereplő, de mintha a készítők csak most döbbentek volna rá erre igazán. Míg a többiek araszolnak, vagy még inkább egyhelyben toporognak, addig Klaus az egyik legerősebb és legfontosabb hőssé vált, ami kifejezetten üdítő a három évad egészét tekintve. Ugrásszerűen kezdte el átértelmezni magát és feldolgozni az öreg Hargreevesszel kapcsolatos gyerekkori traumáit, csakhogy a többiek hozzá képest kullognak a 10 részen át. Nem lenne probléma, hogy a fő cselekményszál akadozik vagy hogy unásig ismételt, amennyiben a csoportdinamika az első évadhoz hasonlóan elvinné a sorozatot a hátán, de egyre nyögvenyelősebben találnak ki ad hoc nézeteltéréseket, és az egyéni csúcspontok is jórészt hiányoznak, elmarad a katarzis.

A lezárás inkább bosszantó mint meglepő: a sorozat vonatkozásában a cliffhanger alkalmazása megszokott, viszont a befejezés valóban csak a hidat képzi a mostani és következő etap között, az évadra nézve igazi megoldással nem szolgál. Ráadásul – amennyiben megvalósul – a negyedik évad  központi problematikáját is bevezetik, ami Az Esernyő Akadémiát tekintve egyelőre értelmezhetetlen (nyilván a következő évad feladata lesz megmagyarázni a történteket), a szuperhős zsáner sémáit szem előtt tartva azonban rendkívül klisés és kiszámítható.

Elvétett arányérzékkel operál sok tekintetben Az Esernyő Akadémia harmadik évada, és szemérmetlenül önismétlő (újabb apokalipszis, újabb összeveszések és nagy családi egymásraborulások, jól ismert egyéni problémakörök), ugyanakkor az igazán elhivatottakat továbbra is fogva tartja majd. Elbírna több akciót és az átívelő narratívára is ráférne egy vérfrissítés, de még mindig elviszik a hátán a frappáns humora, bizonyos közönségkedvenc karakterek és az újfent zseniális soundtrack.