Kárhozatra ítélve – AZ ÍGÉRET MEGSZÁLLOTTJA (2001) kritika

Házimozi ajánló | 2022-11-06 | Szombati Zoli

Korábbi írásaim során már számos alkalommal adódott példa rá, hogy elsővonalas színész rendezőként is kipróbálja magát. Ezek a megmozdulások - a produktum minőségétől függetlenül - lehetnek kifejezetten ritka alkalmak (mint Robert De Niro, Bill Paxton, Tim Robbins, Denzel Washington, Gary Sinise esetében), de említhetőek egészen termékeny filmesek is, akik rendre előfordultak a kamera másik oldalán is (például Clint Eastwood, Orson Welles, Sydney Pollack, Robert Redford, George Clooney), méghozzá egész sikeresen. Az elsősorban színészként emlékezetes Sean Penn nagyjából a két véglet közt helyezkedik el, ugyanis akadt egy olyan korszaka immár évtizedes távlatban, amikor időnként figyelemreméltó drámai alkotásokkal jelentkezett, remek színészek közreműködésével, ráadásul első négy filmjéből három forgatókönyvét ő maga is írta. (Pont a most tárgyalt a kivétel). Az általam látottak közül mindegyik stílusára jellemző volt a komótosabb történetvezetés, az elégikus szemléletmód (lehetőség szerint a természetközeli képek előszeretett használatával), a művészi önkifejezésre való törekvés vágya pedig jól érezhetően átsütött a celluloidon. Szintén jól megfigyelhető, hogy az elmesélt történetek középpontjában olyan karakter áll, akinek a nehézségek közepette is teljesítenie kell a kitűzött feladatot, aki önmagának kell bizonyítson, tehát elszántan ki kell tartania. Az ígéret megszállottja Penn harmadik rendezése volt: az előző filmje után (Menekülés az éjszakába, 1995) ismételten Jack Nicholsonnal forgatott az ezredfordulón, szóval egy hangsúlyos kooperációról beszélhetünk. A forrásmű ("Das Versprechen") kifejezetten érdekes, sőt impozáns, hiszen a XX. század egyik legnagyobb európai drámaírója, jelesül Friedrich Dürrenmatt tollából származik, melyet először egy 1958-as német filmben használtak (Az ígéret - Fényes nappal történt). Talán nem a legközismertebb, de Sean Penn előtt egy 1990-es magyar művészfilm (Szürkület) is feldolgozta az író szándéka szerint a detektívregény rekviemjének szánt bűnügyi novellát, Fehér György rendezésében, Haumann Péterrel a főszerepben. 

Miután a stúdiók rendre elutasították (a Warner forgalmazóként csatlakozott), egy indie cég, a dicstelen véget ért Franchise Pictures karolta fel a filmet, meglehetősen szűk korlátok közt tartva a produkciót mind financiálisan, mind a forgatás időkeretét tekintve, így néhány tervezett kiegészítő jelenet - elsősorban Tom Noonan karakterének vonatkozásában - nem kerülhetett felvételre, illetve a munkálatokat zömmel Kanadába helyezték. (A végeredményen szerintem a spórolással kapcsolatos nehézségek szerencsére nem látszottak meg). Jack Nicholson tehát immár másodszor csatlakozott Sean Penn rendezői projektjéhez, ráadásul mindkettejüknek szívügye volt ez a film. A színészlegenda persze már túl volt a legjelentősebb korszakain, de a filmvásznon történő megjelenése továbbra is jeles eseménynek számított. Érdekes véletlen, hogy itt az ezredfordulón egymás után szerepelt két olyan alkotásban is, amelynek története azzal indít, hogy a karakterét éppen nyugdíjazzák - a másik a rákövetkező évből a Schmidt története, amellyel szándékaim szerint hamarosan foglalkozom majd. Nicholsont ezúttal Jerry Black gyilkossági nyomozóként láthatjuk, a (volt) kollégáit többek között Aaron Eckhart és Sam Shepard személyesítik meg. Fontos női karakterünk is akad a történetben: a vidéki, meglehetősen hányatott sorsú pincérnőt Robin Wright (Lori), Sean Penn akkori felesége játssza. Feltűnő, hogy Penn számos kisebb, epizodista szerepre nagy neveket tudott megnyerni, akik tovább erősítik az összképet (például Helen Mirren, Harry Dean Stanton, Patricia Clarkson, Benicio Del Toro, Vanessa Redgrave, Mickey Rourke). Utóbbi számára mintegy mentőövet is dobott a rendező, hiszen Rourke nagyon maga alatt volt ezidőtájt. A viselt dolgai miatt kvázi száműzték Hollywoodból, Penn azonban rábízta a lányát elvesztő megtört apa rövid szerepét, amelyet hiteles alakítással hálált meg - ráadásul Nicholsonnal közös jelenetben. A történet Észak-Nevadában játszódik. A renói gyilkossági csoport egyik elismert nyomozóját nyugdíjazzák. Jerry Black éppen a saját búcsúünnepségén vesz részt a kollégáival, miközben egy brutális gyermekgyilkosságról értesülnek. Kötelességtudatból ő is a többiekkel tart, ráadásul elvállalja, hogy a gyerek szüleivel ő közli a borzasztó hírt. Az események hatására összeomló anya fájdalmában ráveszi, hogy megesküdjön a saját lelki üdvére, miszerint minden körülmények között kézrekeríti a kislány gyilkosát. A férfi azonban hivatalosan immár nem tagja a rendőrség kötelékének, így a feladat különösen nehéz. A körülmények változtával maga ered az ügy nyomába a megoldás reményében, még a nyugdíjas időkre szánt terveit is sutba dobja, megszállottságát volt kollégái azonban nem mindig díjazzák. Jerry számára azonban egyre inkább bizonyossággá erősödik a gyanú, miszerint egy sorozatgyilkos szedi Nevada északi részén a kiskorú áldozatait... 

A film első pillantásra egy hamisítatlan krimi erős nyomozati szállal, azonban Penn sokkal inkább az események spirálszerű hatása alá kerülő, szent fogadalmát betartani kívánó egyén kárhozatba torkolló súlyos drámáját, lelki szenvedéstörténetét domborítja ki a rendezői koncepciójával. (Az ábrázolt gyermekgyilkosságok amúgy valós ügyeken alapultak, amelyeken bizonyos Joe Depczynski nyomozó, a film technikai tanácsadója dolgozott). Bár az alapként szolgáló kisregény viszonylag régi, a tálalás mégis teljesen napjainkra aktualizált, ami azonban a téma időtlensége folytán egyáltalán nem okoz hitelességi deficitet. Nicholsont különösen nagy élmény látni egy olyan sebezhető, korosodó átlagember szerepében, amely az évtizedek alatt kialakult imázsától jobbára teljesen idegen. (Az emlegetett Schmidt története pedig a következőkben erre az irányra még rá is erősít, a dramedy műfaj keretei között). A színész kiváló játékkal érzékelteti egy rögeszme elhatalmasodását, mely végül bekebelezi az egyébként intakt személyiséget. Jerry bár magányos, de nyugdíjba vonulásakor boldogtalannak nem nevezhető, igaz a régóta óhajtott mexikói pecázáson kívül nagy céljai már nincsenek. A munkája jelentette az életét, társai körében elismertségnek örvendett, így a változás bekövetkeztével az öregedéstől, az inaktív léttől jól érzékelhetően szorong. Ezért sem tudja az elköltözése után sem elengedni az ügyet, sőt idővel kétségbeesetten kapaszkodik a számára önazonosságot jelentő identitásába. Fogadalma mint Damoklész kardja lebeg folyamatosan fölötte, amely nem engedi, hogy állhatatossága lanyhuljon, bár nem is abból a fából faragták. Ráadásul a közelmúlt időnként vissza-visszaköszön, amint véletlenül viszontlátja az ügy egyes érintettjeit a későbbiekben. Új élethelyzetében Jerry magánya Lori és annak kislánya révén ugyan jelentősen oldódik, de egyúttal a végzetéhez is hozzájárulnak. Robin Wright egyébként szintén kiválóan hozza a mindennapokban megfáradt, kitaszított nőt, aki gyermeke jólétéért hoz anyai áldozatot, szeretetet és biztonságot remélve. A cannes-i Arany Pálmára jelölt Sean Penn tulajdonképpen egy lélektani drámát készített, amely a szokatlan befejezést is megmagyarázza. Kifejezetten tetszett, hogy a néző legvégül frappáns módon megkapja a remélt választ, így számára érkezik némi feloldozás, ha a főhős részére már nem is. A rendező által kedvelt elégikus atmoszférát jól egészítik ki Chris Menges operatőr természeti környezeten alkalmanként elidőző szép képei. A forgatás zöme Kanadában zajlott, a nyugati parti Brit-Kolumbiában (például Keremeos, Hedley, Merritt településeken), mely gyönyörű vidéki környezetet biztosított ezúttal is. A munkálatokat eredetileg Minnesotába tervezték, de a Fargo-ra hajazó hangulathoz a dél-kanadai térség is megfelelt. Lyttont külön ki is emelném, hiszen itt található a főszereplő által megvett benzinkút a régies házzal (G'wsep Gas & Food), mégpedig a 12-es fóút mellett a Fraser- és a Thompson River torkolatánál. Poén, hogy a nyugdíjazás nyitójelenete ténylegesen Reno városában készült, egyetlen nevadai helyszínként. Érdekesség, hogy az ügy kapcsán konkrétan elhangzó megyék - Becker, Monash - viszont fiktívek.  

Képek: K+1+2

Gyártási év: 2001
Rendező(k): Sean Penn
Író(k): Friedrich Dürrenmatt, Jerzy Kromolowski

Főszereplő(k): Jack Nicholson, Helen Mirren, Benicio del Toro, Mickey Rourke, Aaron Eckhart, Vanessa Redgrave, Robin Wright
Műfaj(ok): dráma, krimi
Címkék: jack nicholson, sean penn, az ígéret megszállotja, 2001, kritika, dráma, krimi

Értékelés: