Sorozatajánló – BUFFY, A VÁMPÍROK RÉME (1997-2003) kritika

Házimozi ajánló | 2022-12-10 | Sós Áron Árpád

„Minden emberöltőben születik egy kiválasztott, csak ő szállhat szembe a vámpírokkal, a démonokkal és a sötétség erőivel: ő a vadász”

Idén 25 éve, hogy elstartolt a Buffy, a vámpírok réme című kultikus alkotás, mely az évek alatt meghatározó műve lett, mind a popkultúrának, mind pedig a geek világának. De írhatnám, hogy sorozat fronton is egy megkerülhetetlen szériáról beszélhetünk. Sok színész, színésznő és alkotó kezdte a pályáját a Buffy-ban, egyes részei pedig mai napig a legjobb epizódok listáját erősítik (kiváltképpen a musicales rész). A 25 éves évforduló apropóján úgy gondoltam, a széria megérdemel egy kis figyelmet, így a mostani írásomban megpróbálom bemutatni, hogy miért is volt egykoron meghatározó a Buffy, a vámpírok réme és miért lehet máig is annak tartani.

A kezdetek

A Buffy, ahogy a Csillagkapu is egy egész estés mozifilmmel kezdődött, egészen pontosan 1992-ben. Buffy, a vámpírvadász című film (erősen B-film kategória) Kristy Swansonnal a főszerepben, és olyan mellékszereplőkkel, mint Donald Sutherland, Rutger Hauer és Luke Perry került bemutatásra. Mind a kritikusoknál, mind pedig a jegypénztáraknál mérsékelt sikert ért el a film. A forgatókönyvét az a Joss Whedon írta, akinek olyan alkotásokat köszönhetünk a későbbiekben, mint a Firefly című sorozat, a legelső Toy Story film forgatókönyve, a Ház az erdő mélyén című alkotás, vagy a Bosszúállók és a Bosszúállók: Ultron kora című filmek.  Whedon a film végeredményével nagyon nem volt megelégedve, a forgatás alatt heves vitái voltak a rendezővel, Fran Rubel Kuzui-val. Szerinte Kuzui nem értette meg a sztori lényegét és egy tingli-tangli tinifilmet forgatott csupán. Akárcsak a Csillagkapunál, úgy itt is felvetődött egy sorozat ötlete a film bemutatása után. Joss Whedon pedig öt évre rá, 1997-ben el is indította a Buffy sorozatot, ekkor már Sarah Michelle Gellarral a főszerepben. A film színészgárdájából egyébként senki nem tért vissza.

A film sztoriját nem rebootolták, az megmaradt a sorozat alapjául és kvázi az előzménye volt a szériának (mint a Csillagkapu esetében).  Annak ellenére, ahogy már fentebb is írtam: senki nem tért vissza a mozifilmből. Sőt, még a vámpírok kinézetét is megváltoztatták a készítők. Joss Whedon elkészített egy 25 perces pilot részt, amelyre a Warner Bros. megbízást adott, majd a végeredményt látva berendelte az első évadot, 12 résszel. A sorozat kritikailag és nézettségileg is hamar sikert ért el, átlagban négy-hat millió nézőt ültetett le a tévék képernyője elé.

Így összesen 7 évadot ért meg a széria, meg egy spin-offot is kapott az Angel képében. A későbbi évadok már 22 részesek lettek. Kisebb érdekesség, hogy a főbb díjátadók általában figyelmen kívül hagyták a szériát és ritkán jelölték bármire is.

Miről is van szó?

Buffy egy prominens gimis lány volt Los Angeles-ben, a pom-pom lányok vezetőjeként tevékenykedett és minden fiú belé volt szerelmes a suliban. Csak aztán kiderült, hogy ő a vámpírvadász (amivel extra erő és extra gyorsaság jár). Szóval az ártatlanokat kellett megvédenie az éjszaka kegyetlen lényeitől. Ez végül oda vezetett, hogy a suliját véletlenül felgyújtotta és emiatt kicsapták. Ez egyébként a mozifilm története, dióhéjban. A sorozat azzal kezdődik, hogy Sunnydale-be viszi édesanyja, hogy új életet és új iskolát kezdjen, miközben a szülei elváltak. A városkával csupán egyetlen egy baj van: pont a Pokol Szájánál található, ami egy kissé még összetettebbé teszi Buffy életét. A Pokol Szája  ugyanis vonzza és felerősíti a sötét erőket, így gyülekezőhelye vámpíroknak, démonoknak és mindenféle gonosz lényeknek. Az iskolában persze híre megy, hogy azért rúgták ki előző suliból, mert felgyújtotta a tornatermet, így az előzőleg menő csajra itt a kiközösítés vár. Így viszont a kiközösítettek között talál igaz barátokat, akikben képes megbízni. Így aztán társául szegődik Willow, a számítógépekért rajongó lány és a helyi lúzer srác, Xander. A helyi könyvtárosról Rupert Giles-ról pedig kiderül, hogy a Vadász segítője, akinek az a dolga, hogy felkészítse a pártfogoltját a sötét erők elleni küzdelemre. Megjelenik még a színen Angel is, a 250 éves vámpír, aki csakhamar beleszeretet főszereplőnkbe (a Bűbájos boszorkák készítői innen lopták Cole Turner karakterét), mivel Angel közel 100 éve visszakapta a lelkét, miután brutális módon megerőszakolt és megölt egy szűz cigánylányt. Tette után a leányzó családja elátkozta Angelt és visszaadták neki a lelkét, így örök bűntudatra kárhoztatták. Az évadok előrehaladtával pedig egyre több gonosz és szövetséges tűnik fel Buffy életében, miközben próbál helytállni az életben és megmenteni a világot.

A Buffy műfaja

Kicsit nehéz behatárolni a sorozatot műfajilag, ugyanis széles skálán mozog ezen a téren. Elsődlegesen horrornak lehet tekinteni, mivel a fő szál alapján vámpírokra, démonokra és mindenféle gonoszra vadásznak benne (illetve vadásznak azok az emberekre). Emellett komédia is, néhol kissé fanyar, néhol Az utolsó cserkész-szintű beszólások lelhetőek fel benne, néhol pedig lazára vették a stílust. Miközben nem egy drámai rész található a sorozatban.

A Buffy bátran mer olyan témákról beszélni, mint a depresszió, a függőség, az öngyilkosság, a kapcsolaton belüli erőszak, a halál és a felnövéssel járó problémák. Természetesen tinisorozat is, mivel Buffy és barátai gimisként kezdik az első szériában, és mivel emberek, így életszerű dolgokkal kell megküzdeniük: első szerelem, prominensek, iskolai problémák és megaláztatások, vizsgadrukk, bulik. Nem utolsósorban dráma és akciósorozat is a Buffy. Egyik halálos veszélyt követi a másik, emberek halnak meg, miközben erősebbnél erősebb ellenfelek tűnnek fel. A szereplők folyamatos életveszélyben vannak, sehol sincsenek biztonságban.

Szóval a széria egy igazi műfaji mix, ám a különböző témákat a készítők mesterien voltak képesek együtt kezelni és prezentálni. Ennek következtében egyszer sem esett szét, vagy ment az egyik műfaj a másik rovására.

Miben áll a sikere?

Egyrészt a fentebb már taglalt műfaji kavalkádjában, hiszen mindenki megtalálhatta benne a maga kis témáját. Másrészt pedig a karaktereinek köszönhette. A sorozat rengeteg fiatal színésznek jelentett ugródeszkát. Sarah Michelle Gellar itt lett igazán híres, miközben az Így jártam anyjátokból ismert Alyson Hannigan is itt kezdte az ipart, mint Willow. De lehetne még említeni Seth Greent és David Boreanazt is, utóbbi alakította Angelt. De rengeteg később híressé vált színész és színésznő is felbukkant a sorozat egyes évadaiban, hol kisebb, hol nagyobb szerepekben. Pedro Pascalnak például az első szerepe a Buffy ban volt, mint egyetemista vámpír. De Jared Leto is itt kezdte el bontogatni a szárnyait. A színészek egytől egyig hihetően alakították a karakterieket és már a legelejétől kezdve belopták magukat a nézők szívébe. Nem beszélve arról, hogy évről évre fejlődtek, miközben felnőttek. A Buffy egy coming of age sztori is volt, de miközben démonokkal, vámpírokkal kellett megküzdenie a szereplőknek, helyt is kellett állniuk az iskolában, az egyetemen és később a munka világában. Két világmentés közepette a számlákat is ki kellett fizetni. A szereplők közötti kémia pedig szinte tökéletes volt, néhány esetben a már említett Az utolsó cserkészt megközelítő beszólások repdestek közöttük. Az is sokat segített, hogy a sorozat nem kevés önreflexióval és öníróniával rendelkezett. Nem volt rest kritizálni és hülyét csinálni magából, miközben a legváratlanabb pillanatokban jött egy brutálisan drámai epizód. A készítők évadról évadra képesek voltak újabbnál újabb ötleteket kitalálni, ami által nem laposodott el a széria. Így pedig sosem lett unalmas.

Volt olyan rész, ahol a szereplők hangja elment és mutogatással kellett kifejezni magukat, vagy az egyik fontosabb mellékszereplő halálát feldolgozó rész alatt semmilyen háttárzene nem szólt. De ott van minden idők legjobb musical része is.

A hét évadot megérő sorozat olyan sikeres lett, hogy az egyik legkedveltebb mellékszereplőnek, Angel-nek (David Boreanaz) egy külön sorozat is indult, ahova az eredeti Buffy-ból jó pár színész átkerült. Az Angel 5 évadot élt meg, mely a karakter további szenvedéséről, a sötét hatalmak elleni harcáról szólt. A két sorozat közül egyértelműen ez lett a komolyabb és mélyebb, ez már közel sem mondható holmi tini limonádénak (nem mintha a Buffy az lett volna egy idő után). A két produkció között megmaradt a kapcsolat. Volt, hogy egy-egy rész erejéig azért nincs egy szereplő az egyikben, mert épp a másikban vendégszerepelt, persze mindezt úgy, hogy egyiknek se okozzon gondot a globális történetében (szóval, ritka jól átgondoltan). Ezt a fajta univerzum-építést pedig tanítani lehetne.

Hazánk

Nálunk a Viasaton és a Cool Tv-n került bemutatásra, és nem egy szinkront megért. Kvázi a harmadik évadra lett csak állandó hangjai a karaktereknek. Jelenleg pedig a Disney+ kínálatában lelhető fel, magyar felirattal.

Végszó

Ma már a Buffy egyes vizuális megvalósításai megmosolyogtatóak lehetnek, ám a sorozat sosem a látványa miatt volt élvezetes. Sokkal inkább a karakterei és története adott erre okot. Hús-vér, élő és lélegző szereplőkkel volt felvértezve, akiket hamar megkedvelt a néző és együtt tudott velük érezni, azonosulni. Zseniális volt a szereplőgárdája is, Buffy-t jól kiegészítették, és abszolút nem mellékszereplők voltak a szó mai értelmében. A szerelmi szálak mellett más erényei is voltak, hiszen a feelgood humor mellett mindig is erős öniróniát tanúsítottak a készítők. A harcok közepette maximum egy-két percre veszi komolyan önmagát a sorozat, és mindezt képes úgy megvalósítani, hogy időnként még valódi érzelmeket, komolyabb mondanivalót is fel tudott mutatni. Egy egész évad szólt például az öngyilkosságról, a magányról, a depresszióról és függőségről. Leginkább ezek a vonásai különböztetik meg a szokásos tiniszériáktól a Buffy-t, és teszik annyi év után is tökéletesen élvezhető szórakozássá. Joss Whedonék egykoron egy valódi klasszikust teremtettek, ami még ma is megállja a helyét.

Képek: TMDb