A farm, ahol (nem) élek – PEARL (2022) kritika

Házimozi ajánló | 2022-12-12 | Ben Palmer

A horror, azon belül pedig a slasher is átalakulóban van. Ez a tény mára már egyre inkább egyértelmű, az alkotók ugyanis elkezdtek többet látni az ilyen típusú filmekben, mint amit egykoron ez az alműfaj jelentett a 70-es, 80-as években. Ezen a téren a fű alatt érkező horrorok fenegyereke, Ti West jeleskedett a leginkább, akinek legfőbb ismertető jele, hogy magát a műfaj gerincét meghagyva mindig jó értelemben vett kavalkád minden műve, melyekben szentimentalizmus és vérengzés egyaránt megférnek, és nem oltják ki egymást. Legutóbbi munkája, az X címen futó slasher őrület is több volt, mint amit az ilyen jellegű alkotásoktól megszokhattunk, így létének értelmét kereső főhősnő, valláskritika, pornóparódia, testüket kiárusító lelkek érzelmes boncolgatása, illetve az öregedés el nem fogadásának következményeképpen betetőző pszichedelikus meghasonlás is mind megfértek egymás mellett és alkottak jól működő egységet. Ekkor még nem sejthettük, hogy a filmmel párhuzamosan, titokban leforgatta a rendező az előzményt is, melynek a Pearl címet adta, akit ezúttal központba állított, pontosabban annak fiatal éveire koncentrál, így egy bizarr eredettörténet kibontakozásának lehetünk szemtanúi új művében.

A helyszín ezúttal is a texasi farm, amit a pornóstáb is kibérel a 70-es évek végén, ám sokkal korábban járunk az időben, egészen pontosan 1918-ban, az első világháború végszakaszában. A férjek a fronton, a spanyolnátha rettegésben tartja az embereket, ám nem mindenki számára ilyen sötét a világ. Pearl (Mia Goth) örökös álmodozó, aki egy látszólag idilli farmon éli mindennapjait, akárcsak úgy, mint Judy Garland Dorothy-ja az Óz, a csodák csodája klasszikusban, ám az élete cseppet sem olyan, mint amire vágyik. Édesanyja szigorú szabályai és vegetáló apja mindennapos gondozása miatt nem képes megélni legfőbb vágyát, hogy mozisztár lehessen, ezáltal kiszabadulhasson ebből a börtönből, melynek nyomasztó jellegét az se teszi könnyebbé, hogy férje távollétében szexuális vágyait sem képes enyhíteni, melyek egyvelegéből garantálttá válik, hogy előbb-utóbb robbanni fog címszereplőnk.

Elsősorban muszáj lesz azt leszögeznem, hogy ha bárki is egy zsigeri slasher-t várt a Pearl személyében, az bizony csalódni fog, ugyanis a film még annyira se vérengzős, mint az X volt, nem is ez a célja, hisz a gyilkolást egyfajta költői kiteljesedésként használja fel az utolsó harmadban a történet. Ezáltal mondhatni a folytatásra műfajt vált West és nem klasszikus értelemben vett horrorként fog funkcionálni alkotása, hanem egy végtelenül nyugtalanító abuzív látleletként, mely által nem marad kérdés bennünk, hogy Pearl szkizoid torzulása miért is megy végbe az elszigeteltség érzeten túl is. Ezáltal, bár félni nem fogunk a sztori alatt, mégis több esetben szembesülünk felkavaró, illetve bizarr szegmensekkel. A parodisztikus hangnem sem marad el, csak a pornóipar helyett most a némafilmkorszak kerül célkeresztbe annak minden bájával és melodramatikusságával egyetemben.

A főszerepen túl Mia Goth a történet írásából is kivette a részét, ami már önmagában is becsülendő érdem, ám erre a filmre színészileg is szintet lépett önmagához képest. Igazi jelenléte van a játékidő egésze alatt, de főleg a finálét megelőző monológja során győz meg minket képességeiről, mely az alkotás csendes csúcspontjaként szakítja át azt a gátat, mely addig talán erkölcsi okokból tartotta fogva Pearl igazi énjét saját tudatában.

Egyetlen hibaként megint csak a kissé túlnyújtott felvezetést tudnám felróni, ami úgy látszik mára már egyfajta West-féle sajátosság lesz, itt annyiban működik jobban, hogy passzol a film hangulatához, ám ettől még egy kicsit hamarabb is beindulhatott volna a cselekmény, de ez kérés talán majd a harmadik rész esetében valósul meg, ugyanis a páros elhozza nekünk a MaXXXine címen futó folytatást, ami a 80-as évekbe fog elkalauzolni minket ezúttal.

Összegezvén megállapíthatjuk, hogy a rendező most se szerette volna felcímkézni művét, igazi műfaji kavalkád a Pearl, ám jóval csendesebb, mint például az X, melynek célja egy torzult elme tombolását hivatott bemutatni, míg ez a rész inkább az azt megalapozó körülményekre igyekezett reflektálni egy felkavaró pszicho-dráma keretein belül. Amennyiben pedig a harmadik felvonásra is maradt szufla, egy igazi modernkori horror trilógiával leszünk gazdagabbak a közeljövőben, amire minden esély megvan.

Képek: TMDb