Harlem utcáin – AMERIKAI GENGSZTER (2007) kritika

Házimozi ajánló | 2022-12-18 | Szombati Zoli

Az epikus keretek közé helyezett gengszterfilmes zsáner igen jelentős, és még annál is sikeresebb múltra tekint vissza Hollywoodban. Más és más hangsúlyokkal, de alapvetően két narratív szemléletmód különíthető el, szerintem legalábbis érdemes megejteni egyfajta különbségtételt. A leginkább Martin Scorsese nevével fémjelzett filmnyelv a lényegesen dinamikusabb, sokkal inkább "az utca" eseményei képezik a hátteret, az erőszak naturális bemutatása kiemelten van jelen, és a bűnözők által elkövetett gyilkosságok sokkal esetlegesebbek. Míg a Francis Ford Coppola által alkalmazott klasszikusabb megközelítés az archaikus (olasz, vagy arra teljesen hasonlatos mintára felépülő) maffiaberendezkedést vizsgálja, a családi kötelékek nézőpontját tartva leginkább szem előtt. Az erős kohéziójú történetmesélés komótosabb, részletekbe menőbb, az erőszak megjelenítése lehet akár árnyaltabb is (nem feltétlenül), de az mindenképpen fontos különbség, hogy a gyilkosságok a hatalmi átrendeződések mentén okkal történnek, melyek legfőbb motivációja az árulást, vagy a lojalitás íratlan törvényének semmibevételét megtorolni. Számos nagy rendező letette már a névjegyét ebben a népszerű és erős műfajban, ezért különösen jó hírnek számított a 2000-es évek közepén, hogy Ridley Scott is elkészítheti a maga biopic karakterisztikájú filmjét Harlem egykori drogbárójáról, Frank Lucasról. Ahogyan az sok esetben lenni szokott, a projekt tető alá hozatala egyáltalán nem ment simán, sőt ezúttal kifejezetten nyögvenyelősen kapott zöld utat a Universal részéről. Az ezredfordulón a New York Magazine hasábjain megjelent Mark Jacobson-cikk ("The Return of Superfly") megfilmesítésének jogait a stúdió és az Imagine Ent., azaz Brian Grazer vásárolta meg. David Fincher a korai fázisban még elkötelezett lett volna, de a költségvetésről nem tudtak megegyezni. Nemsokára az álomgyár egyik legelismertebb forgatókönyvírója, Steven Zaillian írta meg a script első változatát. Ő kereste meg Ridley Scottot (akivel pont ekkortájt dolgozott a Hannibal kapcsán), a rendező pedig mindjárt két film elkészítésére is mutatott érdeklődést, a Universal azonban a financiális kereteket nem akarta biztosítani, a forgatást ráadásul Torontóba "száműzték" volna (ami nagyon nem tetszett Scottnak), így leálltak az előkészületek. Ezt követően megpróbálkoztak kevésbé neves filmeseket bevonni a költségek leszorítása céljából, közülük a Kiképzés rendezője, Antoine Fuqua vállalta is, de a kanadai forgatásba ő sem ment bele, így a finisben kirúgták. Terry George és Peter Berg is felmerült, végül a producerek ha lassan is de rájöttek, hogy nagy filmsztárok és Ridley Scott csatlakozása esetén jobban a zsebükbe kell nyúlniuk, és engedélyezni a New York-i munkálatokat. A közel százmillió dolláros új büdzsé már megfelelőnek tűnt minden szempontból... 

Scott határozott elképzeléssel állt elő kezdettől a két főszereplő személyét illetően. Russell Crowe (Richie Roberts) meglepetést egyáltalán nem okozott, hiszen immár az ötödik kooperációjának bizonyult a rendezővel - sőt épp a Bor, mámor, Provence forgatása alatt véglegesítették az újabb együttműködést. A címszerepbe (Frank Lucas) Denzel Washington került, amely különösen "pikáns" választás annak fényében, hogy az egyik legjobb alakítását jelentő Malcolm X forgatása is részben azonos harlemi helyszíneken zajlott zömmel, még a '90-es évek legelején. (Megelőzően Antoine Fuqua választása is ő volt, míg a zsaruszerepbe Benicio Del Toro került volna. Mivel anno lefújták a megvalósítást, így a pay or play szerződés okán utóbbi munka nélkül keresett ötmillió dollárt). Crowe és Washington játszott már együtt korábban is (ellentétes felállásban), de a SID 6.7 - A tökéletes gyilkosra nem érdemes szót vesztegetni. Az egész casting egyébként figyelemreméltó, főleg az alvilág részéről (Chiwetel Ejiofor, Armand Assante, Idris Elba, Joe Morton, Cuba Gooding Jr.), noha az oldalak közti határok néhol elmosódottak, elsősorban a hivatali korrupció miatt. A rendőrség kötelékében is akadnak ismert nevek bőven, mint például Josh Brolin, Ted Levine, John Ortiz, John Hawkes. Egy férfiak uralta szubkultúrában is lehetnek lényeges női szerepek, őket a Puerto Rico-i Lymari Nadal és Ruby Dee képviselte elsősorban - utóbbi Lucas anyjának mellékszerepéért Oscar-jelölésben is részesült. Tudni érdemes, hogy - bár mind Lucas, mind pedig Roberts elvileg tanácsadóként közreműködött - a sztori a forgatókönyv okán java részében fikciós, a valóságtól való eltérések viszont nem minden esetben voltak szándékosak (erre még feltétlenül visszatérek). A történetbe 1968-ban kapcsolódunk be, és egészen 1991-ig követhetjük az eseményeket - zömmel a '70-es évekkel a középpontban. "Bumpy" Johnson, Harlem aktuális urának hirtelen halálát követően az a hozzá legközelebb álló Frank Lucas veszi át a hatalmat az utcán, akit kvázi a fogadott fiának tekintett. Lucas évtizedeken át figyelt és tanult, a megváltozott viszonyok között így gyorsan képes alkalmazkodni: leszámol a konkurenciával, a maffiától függetlenített kábítószerüzletet pedig közvetlen ázsiai forrásból történő beszerzéssel ő maga veszi kézbe, kihasználva a vietnami háború repülőgépes logisztikáját. Az utcákat elárasztó Blue Magic márkanevű terméke elérhető áron kínálja a tiszta heroint a drogosok tömegeinek, így rövid idő alatt hatalmas vagyonra tesz szert, amelyet csendes életvitelével leplez. A terjesztéshez rég nem látott családtagjait hívja magához New Yorkba, hiszen a testvéreiben megbízik. A rendőrség kábítószerellenes ügyosztálya természetesen felfigyel az utcákon zajló változásokra. A megvesztegethetetlen Richie Roberts nyomozó a munkájában igazi bulldog típus. A főnökétől szabad kezet kap egy olyan szűk körű rendőrségi munkacsoport megszervezéséhez, melynek tagjai feddhetetlenek, és a legfőbb bűnösökre, a kábítószer elosztókra csapnak le. A Blue Magic nyomába erednek, Frank Lucas azonban csak később kerül a látókörükbe...  

Feltétlenül kritikával kell illetni, hogy a "based on a true story" nyitány nem túl elegáns, sőt inkább visszatetszően hat annak a fényében, hogy a valósághoz képest rendszeres és nagy eltérések vannak a történetvezetésben. Amivel semmi baj nem volna, hiszen játékfilmnél megszokott és tolerálható is a dramatizáció érdekében valamennyi differencia, de bizonyos határon túl a fenti kitételt nem kéne a néző arcába tolni. A témára rálátó szakértők szerint az újságcikk volt finoman szólva pontatlan: egyrészt Frank Lucas maga is egy csomó valótlanságot állított, hogy "kedvezőbb" színben tüntesse fel magát, másfelől pedig Mark Jacobson másodlagos forrásokon keresztül jutott számos, ezek szerint "urban legend" jellegű fals információkhoz (melyek ismertetése nem lenne szerencsés, meghaladná a kereteket). Zaillian mindenesetre ebből dolgozott, hogy aztán ő és Scott miért nem ellenőrizte ezeket, azt nem tudni. A koncepció része volt eleve, hogy - mivel csak a végjátékban találkoznak egymással - hozzáadnak a két fő karakter mélyebb ábrázolásához a perszonális kapcsolataikon keresztül bizonyos fiktív háttértörténeti elemeket. Ezek a típusú eltérések bele szoktak egyébként is férni a keretekbe: Robertsnek például nem volt gyereke, így eltartási pere sem, ráadásul a személyiségét sokkal inkább az ügyön dolgozó ügyészek és további nyomozók karakterei alapján gyúrták egybe. Lucas esetében pedig a fiatal feleség egy korrekt példa, hiszen szeretnek előtérben lévő női szereplőket is beemelni egy ilyen jellegű filmbe, meg valószínűleg vizuális okokból is. :) Crowe alakítása szerethető, sőt erős, bár elfogult vagyok, mivel ő az egyik kedvenc színészem. Robertset hivatásában egy karakán, etikai normáiban megrendíthetetlen, elhivatott nyomozónak ábrázolja, aki a magánéletben már nem mindig áll a helyzet magaslatán - pragmatizmusának következetessége ezen a téren maximum a nőcsábász hozzáállásban merül ki. Washington szerepeltetése már a film korai tervezési fázisaitól adta magát, a színész intelligenciát sugárzó, választékos modorú egyénisége pedig egy érdekes disszonanciát visz a megformált karakterbe (amely számomra kicsit zavaró is volt). Annak a fényében különösen, hogy Lucas a valóságban állítólag egy meglehetősen bárdolatlan, erőszakos, ősbunkó figura hírében állt. Ez a némileg paradox értékrend- és személyiségábrázolás rendezői koncepció, amely egyfelől előnyös (tudtommal főleg ezen indíttatásból érdekelte Washingtont a szerep), de számomra időnként enyhe hiteltelenségérzetet okozott. A rendőri korrupcióban résztvevő figurák ambivalens megítélhetősége viszont már jól megszokott eleme a zsánernek, ezúttal is jut belőlük. A történeti ív szokványos, hiszen a jól megszokott "mesés" felemelkedést követő törvényszerű zuhanást láthatjuk. A csaknem három órás rendezői változat (elsősorban a lezárás miatt) számomra jobb, de azt eredeti nyelven érdemes inkább nézni, különben a sok rövid betoldott pluszjelenet széttagolja. Scott dinamikus filmnyelvet alkalmaz sok váltással, gyors vágásokkal (természetesen Pietro Scalia), az utca törvényeit előtérbe helyező realista jelenetekkel, rengeteg helyszínnel, így a film kitűnő szórakozást nyújt. Az a plusz viszont hiányzik belőle, ami a műfaj igazán nagyjai közé emelné. A '70-es évek részletekbe menő nagyvárosi korrajza, a társadalmi vetületek ábrázolása - némi politikai éllel - erős. A választott zenék (többnyire blues és soul) autentikusságához nem fér kétség. A színészi alakításokat az utolsó húsz perc koronázza meg, a két főszereplő jutalomjátékával, némi Szemtől szemben utánérzéssel.   

Ridley Scott nyilatkozta, hogy ez volt karrierje egyik leghatalmasabb vállalása, elsősorban a rengeteg jelenet miatt. Tudtommal az Amerikai gengszter tartja a legtöbb forgatási helyszínnel rendelkező film rekordját, melyek száma jóval százötven feletti, emiatt nálam igencsak nagy becsben van tartva. Ráadásul ezek mind valósak, a rendező ugyanis a realizmus jegyében nagyon fontosnak tartotta, hogy eredeti helyszíneken dolgozzon, ne stúdiókörnyezetben, ami egészen imponáló. Nyilván nem meglepetés, hogy a legtöbb lokációt a zömmel feketék lakta Harlemben, Manhattan északi részén találjuk. (Egyébként a film világpremierjét is itt tartották, a legendás Apollo Theater falai között). A 2000-es években még viszonylag sok, egészen elhagyatott épületet lehetett itt találni, amelyek a '70-es évekre jellemző korhűséget visszaadhatták. Akadtak olyan lepukkant, dohos épületek, ahova először csak maszkban mertek bemenni, ugyanis az interiorok zömét is (például lépcsőházak) helyben forgatták. Jellemző a helyszínek volumenére, hogy mind az öt nagy New York-i kerületben megfordult a kamera, de messze a leglényegesebb Manhattan, Brooklyn és Bronx volt. Próbálom érdekesebb, kiragadott példákkal illusztrálni a sokszínűséget, természetesen Harlemmel érdemes kezdeni. Nagy kedvencem az 1939-ben alapított Lenox Lounge bár, mivel Denzel Washington ugyanitt forgatott Spike Lee-vel a Malcolm X kapcsán. Mindkét filmben megjelenik a belső tér is, illetve az épület előtti széles járdaszakasz a jellegzetes neonfelirattal (ezúttal a telefonálás jelenetben). Néhány éve ezt is képesek voltak teljesen lerombolni, azóta modern banképület van a helyén, szomorú látvány. Lényeges helyszín a történet végi templom a lépcsőkkel, ahol a letartóztatás zajlik. Az említett bártól mindössze pár száz méternyire található, szintén a Lenox Avenue-n (Mt. Olivet Baptist Church). Az iménti két helyszín közötti részen használtak egy teljes utcaszakaszt is, a W. 122nd Street magasságában. Itt helyezkedett el az a rögtönzött piac, ahol Washington karaktere fejbelövi riválisát, akit Idris Elba játszott. A sarkon, közvetlenül az épület előtt elterülő mélyedésben felhúztak egy üvegfalú részt, amely Frank Lucas reggelizőhelyeként működhetett. A zárójelenet járdája az emlékezetes gyalogátkelővel szintén Harlem (Broadway/W. 135th Street sarok), amely a nyitányban is megjelent. A börtön kijárata a Baxter Streeten található (New York County Criminal Court), ez viszont jóval délebben, Lower Manhattanben. Brooklynt érintően elsőként emelném ki a Williamsburg Bridge környékét, amely régies házaival pontosan az a környék, ahol Sergio Leone anno a Volt egyszer egy Amerikát forgatta. A Broadway/S. 6th Street találkozásánál állt a kocsi a pénzzel teli csomagtartóval. Szintén a Broadway-n található (csak sokkal keletebbre) a Myrtle Avenue metróállomás mellett a csirkés üzlete. A rendőrségi rajtaütést tényleges lakóépületben vették fel(!) a Stillwell Avenue-n, Dél-Brooklynban. A rendezői változatban a tengerparti jeleneteknek a könnyen felismerhető Coney Island Boardwalk adott otthont, amely a kerület legdélebbi része. Bronxban a kedvenc helyszínem az E. 176th Street Jerome és Townsend Avenue közé eső szakasza: Richie itt csípi fülön a Josh Brolin játszotta zsarut és korrupt társait, mielőtt lelépnének a pénzzel. Ki kell emelni két nagy kúriát, amelyek NYC közvetlen közelében találhatóak. Lucas házának helyszíne Briarcliff Manor (508 Scarborough Road), tehát északon helyezkedik el, míg az Old Westbury Gardens keletre, Long Islanden. Utóbbit nagyon kedvelik forgatásokra használni, tényleg nagyon impozáns - ezúttal Armand Assante karakterének (Dominic Cattano) birtokaként szolgált. A közel öt hónapos forgatás Ázsiában fejeződött be: a vietnami jeleneteket Thaiföldön rögzítették, Chiang Mai tartományban.

Kiemelt kép

További képek:1+2+3