Tökös f@szagyerek-parádé – COPSHOP (2021) kritika

Házimozi ajánló | 2023-01-12 | Juhász Péter

Szeretem azokat a filmeket, melyekben egy rakás marcona fickót sodor össze a szél, és a cselekmény előrehaladtával vetül rá fény; miért is van mindez. Gerard Butler mozijában pontosan ez történik. 

Érdekes fazon ez a Gerard Butler. A 300 ugyebár anno az egekbe emelte, majd pár év és néhány egészen komoly produkció után lassan alázuhant a b-kategóriás vackok szintjére, ami számomra komoly csalódást okozott. Nagyon bírom ugyanis a fizimiskáját, azt a ’morcos kinézet érzelmes szívet takar’ figurát, aki Leonidas karaktere után ügyesen állta helyét romantikus drámában is. A 2010-es évek közepére azonban egyre többször bukkant fel neve minősíthetetlen vackokban, így sajnos félve ültem le 2021-es szösszenete elé is, ami végül egészen meglepett. 

Joe Carnahan (Füstölgő ászok, Fehér pokol) rendezésében hősünk mellé felsorakozott a mostanság szintén sokszor csatasorba állított Frank Grillo is, aki eddig olyan mozikkal örvendeztetett meg minket, mint a Warrior – A végső menet, Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza, és a Boss Level – Játszd újra. Kettejük összefonódó története képezik filmünk alapját, mely sokkal jobb, mint elsőre gondoltam, és mégsem. 

A történet szerint a szélhámos Teddy Murretto (Grillo) egy nevadai kaszinó előtti verekedés után rácsok mögé kerül egy a senkiföldjén található rendőrörsön. Bob Viddick (Butler) ugyanoda záratja be magát azzal a szándékkal, hogy likvidálja Murretto-t. Az izgalmas helyzetet tovább fokozza egy rátarti rendőrnő jelenléte, akit sokkal nehezebb meghatni, mint a két marcona fazon gondolta. Idővel aztán újabb figurák és egyre durvább dolgok csatlakoznak a sztorihoz, melyek az utóbbi évek egyik legkellemesebb Gerard Butler fémjelezte produkcióvá állnak össze.  

Ennyira azért ne rohanjunk előre, teljes őszinteséggel azért nem merném leírni, hogy remekművel van dolgunk, sőt! Mindent a helyén kezelve tudok csak érdemben nyilatkozni a filmről, aminek béna magyar címe - Zsaru butik, mehh- egészen biztosan sokakat elriaszt majd, ezt pedig jó lenne elkerülni. Az eredeti címén Copshop ugyanis egy nagyon bevállalós darab, mely egészen jó film lenne, ha nem lennének benne orbitális túlzások, amik idővel kiherélik az elsőre nagyon is szemrevaló próbálkozást. A sztori ügyesen alkalmazza az ismerős sablonokat, nem kínosan feszengve építkezik, nem zavarja a nagyérdeműt, hogy olyan produkciót lát, aminek részleteivel már képben van. Sok hasonló film született már ugyanis a mozgókép eddigi története során. Karakterei, noha sztereotípiák, mégsem bárgyú, lerágott csont fazonok, köszönhető ez a színészeknek. Butlerről már fentebb is írtam, Grillo pedig tökéletesen fest abban a köntösben, amit általában a kamerák előtt ölt magára. Ő is egyike azoknak a mozis szereplőknek, akiktől nem vár többet az ember, ha jól csinálja mindazt, amihez ért. Frank Grillo pedig újfent remekül hozza az „elpusztíthatatlan” figurát, mint tette korábban is, nem egy filmben.

Ahogy halad előre a történet, úgy nyílik egyre szélesebbre a jól bevált recept mentén kidolgozott cselekmény kapuja, és törnek be rajta az egyre mocskosabb szemétládák, akik mindösszesen egyet akarnak; akciódúsan szórakoztatni a nézőt. A pszichopata bérgyilkos, a korrupt zsaru, a feláldozható mellékszereplők mellé érkezik a film női főhőse (Alexis Louder), így együtt, mindent bevetnek a tökéletes popcorn mozi sikere érdekében. A jó hírem az, hogy hibátlanul sikerül nekik a küldetés.

A negatív része a dolognak viszont a következő; A Copshop az a fajta mozi, ami már első pillantásra elárulja apró, de kritikám tekintetében legfontosabb hibáját. Nem profik készítették. Ezzel most nem szeretném leírni a rendezőt, vagy magam nagyobb tudású filmesnek titulálni, mielőtt még megkapom az ilyenkor sűrűn előforduló; „akkor csinálj jobbat!” kommenteket, csupán felhívom a figyelmet arra, hogy ez a produkció minden igyekezete ellenére sem képes kilépni a középszer mocsarából. Ropognak a gépfegyverek, repkednek szanaszét a töltényhüvelyek, sok a lassítás és a macsóra vett beállítás, a színészek sem rosszak, de összességében mégis kevés, vagyis pont, hogy túl sok mindaz, amit a vásznon látnuk. Egy kicsit okosabban felépített cselekménnyel, kevésbé túlzó mozzanatokkal és visszafogottabb rendezéssel lehetett volna egy remek film ebből az egészből, de sajnos erre már nem futotta. A Zsaru butik sokszor pontosan olyan kínos, mint a magyar címe, eleinte tartogat ugyan némi reményt egy klassz filmes élményhez, de végül csúfosan elbukik. 

Ha valaki más rendezi, valaki, aki nem süti el azt a már a 2000-es évek elején is nagyon bénának számító klisét, - SPOILER következik!!! - hogy a főszereplők mindent is túlélnek, akkor most úgy zárnám soraimat; kérem szépen, ez egy nagybetűs akciófilm, a legjobb fajtából. Így azonban kénytelen vagyok azt írni; a film egynek elmegy, kellően sok benne a fegyverropogás és az akciójelenet, valamint jók a színészek, ami már így is sokkal több, mint amit Joe Carnahan rendezése megérdemel. 

Képek: TMDb