Sorozatajánló – ALICE HATÁRORSZÁGBAN (2020-2022) 1-2 évad kritika

Házimozi ajánló | 2023-01-30 | Sós Áron Árpád

A Netflix még tavaly tette közzé a legnépszerűbb filmjeinek és sorozatainak a listáját. Az alkotásokat két csoportba sorolták be: a legnépszerűbb angol nyelvű, illetve nem angol nyelvű műsorok. Utóbbi csoport nem angol nyelvű szériáinál a listát egyértelműen az ázsiai alkotásokat uralták le. Szóval egyáltalán nem meglepő, hogy a streamingszolgáltatók egyre nagyobb figyelmet szentelnek az ottani piacnak és az onnan érkező alkotásoknak. Igény tehát nem is kicsit van rájuk. Amíg pedig olyan alkotásokat kapunk, mint a Nyerd meg az életed, a Tokió Vice, a Mindannyian halottak vagyunk, az Egy különleges ügyvéd vagy a jelen írásom tárgya, az Alice Határországban, addig nem lehet okunk a panaszkodásra, hogy elömlesztenek minket a különböző ázsiai alkotások.

Az Alice Határországban egy élőszereplős adaptáció, amely Haro Aso azonos nevű alkotását dolgozza fel két évadban. A két szezon teljes egészében adaptálta a mangát, így egy kerek egész történet kapunk a kétszer nyolc részes évad végére. De miről is szól maga sorozat?

A történet három jóbaráttal indít Tokióban: Arisuval (Alice név a címben tőle jön, mivel az Arisu-t és az Alice-t a japánok ugyan úgy ejtik, mivel képtelenek kiejteni az L hangot), aki dobbantott az egyetemről és csak videójátékozik, Karube-val, aki pultos egy bárban és végezetül Chōta-val, a szűz IT szakemberrel. Épp együtt lógnak napközben, amikor egy zebra közepén pörögve balesetet okoznak, és a kiérkező zsaruk elől egy WC-be menekülnek el. Aztán minden áram lekapcsolódik, Tokió lakossága pedig eltűnt. Egy ideig csak kóborolnak, amikor is egy hatalmas utcai reklámpanel újra feléled, és valami rejtélyes játék felé irányítja őket. Amiről gyorsan kiderül, hogy halálos. Egyben itt találkoznak más emberekkel is, szóval nincsenek teljesen egyedül a Határországban. A játékokat vagy megnyerik vagy meghalnak. Szóval tét óriási, miközben a három jóbarát próbál rájönni, mi is történt velük, hova is kerültek.

A sorozatnak adni kell időt, hogy kibontakozzon, ami a 3. résztől történik meg, ugyanis onnantól kezdve teljesen új irányt vesz a történet és beindulnak az események. Maga a sorozat egy kaland, sci-fi, horror és thriller egyveleg, a játékok pedig a Nyerd meg az életed – Fűrés - Végtelen útvesztő tengelyen mozognak. Szóval brutálisak és elgondolkodtatóak, miközben nem egy elemében a Battle Royale című nagysikerű mangát juttattja az ember eszébe. A nyolcrészes évadok nagyon jól lavíroznak a műfaji kavalkádok között, olyannyira, hogy egyik se megy a másik kárára. A készítők tökéletes egyensúllyal viszik végig a drámát, a humor, a brutalitást, a titkokat az évadokon. Egyszersem bicsaklik meg a történet.

A karaktereknek és a játékoknak hála pedig van mondanivalója a sorozatnak. Természetesen Kapunk itt is társadalmi-kulturális különbségeket firtató témákat, ahogy azt már megszokhattuk az ázsiai alkotásoktól. Ám elsődlegesen a fő mondanivalója a produkciónak, hogy mi is az élet értelme. Miért élünk és küzdünk minden egyes nap? Nem lenne-e jobb feladni az egészet és kiszakadni az életből? Volt-e értelme az eddigi életünknek, újra tudjuk-e kezdeni az életünket, meg tudunk-e változni?  Ehhez hasonló dolgokat jár körbe az Alice Határországban, kimondottan jól tálalva. Kellően elgondolkodtatóak a hallottak és látottak, miközben más témákba is belekóstolgat a sorozat: a jó és rossz értelmezése, felelősségvállalás, egy ponton pedig még megidézik Platon államelméletét is. Bár ezekbe nem mennek be olyan részleteséggel, mint az élet felfogásába, viszont így se vállik felszínessé a történet, nem puffogtatnak kliséket a készítők.

Karakterek szempontjából már egy kicsit megbicsaklik a sztori. Az alakítások jó része rendben van, bár az elején sok esetben az éreztem, hogy a színészek túlságosan artikulálnak vagy túljátsszák a szerepüket. Azonban valljuk be, a japán színészek jó része nem a top alakításról híres. Szerencsére ez a végére sokat javult. Egyedüli kivétel a főszereplő, Arisu. A színészt nem hibáztatom miatta, ugyanis a karaktere már az elejétől kezdve elcseszett. Elviekben ő egy zseni a sok játéknak köszönhetően, ám ebből csak ritkán látunk valamit is. Az esetek 90%-ban csak sír és nyöszörög a történtek miatt. A végére pedig olyanná válik, mint egy nyomi krumpli, ami megpuhult. Isteni szerencse, hogy az összes mellékkarakter mellette végig érdekes marad. Mindenki háttérsztorija kellően izgalmas és összetett. Sok esetben pedig egy-egy Alice Csodaországban béli szereplő metaforáját látjuk általuk megelevenedni.

Maguk az akciók - a különböző játékoknak köszönhetően -, élvezhetőek, bár néhány esetben az VFX erősen érezhető. Ahogy az is, hogy nem minden közelharcot gyakoroltak be a színészek. Mindenesetre az elhagyott, posztapokaliptikus Tokió kellően menő lett.

Az Alice Határországban egy a kellően brutális, kegyetlen, tökös sorozat, amiben az állandó feszültségkeltést a gyerekjátékok abszurd kifordításával érték el a készítők. Egy percig nem unatkozik a nézője, még úgy sem, hogy pár rész indokolatlanul hosszúra lett vágva. A története végig érdekes, rejtélyes, a karakterei zöme összetett és szerethető, leszámítva a főszereplőjét. Van egy kis anime beütése, de ez inkább az előnyére válik, mintsem lehúzná. A sztori kerek egész, de aminek a vége pár dolgot így is a nézőjére bíz. Szóval nem kapunk mindenre magyarázatot, csak sejteni a lehet a megoldások egy részét. Ez lehet valakinek pozitív, de akár negatív is.

Mindenesetre, ha valaki a Nyerd meg az életedhez hasonló élményre vágyik, akkor próbálja be nyugodtan a Netflix sorozatát, akik azonban nem szeretik a brutalitást vagy a mélyen elgondolkodtató popcorn-alkotásokat, azok messzire kerüljék az Alice Határországbant.

Képek: TMDb