Múló ifjúság – EGYÜTT KEZDTÜK (2022) kritika

Házimozi ajánló | 2023-02-04 | Juhász Péter

Török Ferenc 2001-es kultuszfilmje, a Moszkva tér újraformálta a fiatalos magyar film kategóriát. Utána következő alkotása, a Szezon és később az Overnight is bővítette a nagyszerű hazai mozik sorát, melyben a felnövő generáció a főszereplő. Kerékgyártó Yvonne rendezése kapcsán is ez jutott eszembe.

Az Együtt kezdtük főszereplői a 2011-ben érettségizett 12/c osztályból kerülnek ki. Geri, Ádi, Franciska és a többiek egy csapatot alkotnak, a gimis univerzum minden fontos mozzanatával zárják le tanulmányi éveiket. Hatalmas buli, temérdek mennyiségű pia, figyelő tanár úr, felkavaró emlékek és érzések, beteljesült és csupán vágyott szerelmek. Mindenki előtt tárva a kapu, beindul lassan a nagybetűs élet. Évekkel később a kis társaság tagjai már 30. életévük felé haladnak, nyakig benne vannak a „keserű valóságban”, kinek mit hozott az élet. Van, aki Londonban lett csapos, van aki sikeres orvos, és van, aki még most is keresi azt a bizonyos utat.

A 10 éve volt érettségi utáni bulit egy újabb követ, amikor egy lagzi rántja össze őket. A srácok és lányok Badacsonyban találkoznak újra, ahol Juli és Renátó összekötik életüket. Juli édesapja Jani bá kétkedve figyeli az eseményeket, nem bízik túlzottan leendő vejében. A neves eseményre egybegyűlnek a barátok; az álmodozó Marci (Jakab Balázs), álmai nője; Franciska (Mosolygó Sára), a mindig vadóc Ádi (Kövesi Zsombor), a nőgyógyásszá avanzsált, örökké piszkált és cikizett Geri (Toma Hrisztov), a zenei karrierről álmodozó Benett (Lelkes Botond) barátnőjével, és a laza Gigi (Kanyó Kata). Ahogy halad előre az est, beindul a lakodalom, úgy derülnek ki egyre különösebb részletek a társaságot illetően. Franciska angol párjával érkezik, Marci be akar pótolni egy anno elszalasztott lehetőséget, ami feszültséget szül… és így tovább. Folyik az ital, mulatnak a srácok, após árgus szemekkel követi nyomon az eseményeket. A bokorban mókás cigire gyújtanak a lányok, a pálinkás üvegek apadnak, másnap reggel mindenki készen van. A közösen eltöltött hétvége második napján a kis baráti kör vitorlázni indul. Kiderül, hogy Marcinak szőlőföldje van, a társaság egyre jobban feloldódik, ismét összekovácsolódnak. A nap végére a Balaton után már az érzelmek tengerén evezünk, fellobbanó feszültségek és váratlan fordulatok mentén halad előre a cselekmény. Hamarosan jön azonban a búcsú keserédes pillanata, és nem egy lélek kavarodik fel a köszönés pillanatában.

Az Együtt kezdtük kellemes meglepetést okozott. Aranyos kis film, mely nem akar sokat, azt viszont simán eléri. Mindenki, akinek életében megadatott a gimnázium varázslatos világa, jóízűen fogyasztja majd a produkció bő 100 percét, mely szerencsére nem csupán olcsó közhelyeket pufogtat a kötelező, klisés megoldások között. A sztorinak van íve, a karakterek kidolgozottak, nyilván nem kell hatalmas mélységekre számítani, de ehhez a produkcióhoz abszolút elegendő, amit a vásznon látunk. Jók a poénok, ügyesen felépített az egész, mindenki fontos szerepet kap, az ember totálisan átérzi a kis társaság közötti kémiát. Nincsenek túlzó vagy erőltetett pillanatok, van azonban őszintén szerethető romantika, épp elegendő drámai szál, hiteles emberi reakciók, egy nagyon jó fej tanár úr (Mucsi Zoltán személyében), és természetesen ott van a Balaton is, amit szerintem képtelenség nem imádni.

Nagyon örömteli egy ilyen mozit látni, mivel részben mindannyiunk magunkénak érezheti, ami sokat segít a látottak befogadásánál. Habkönnyű mókázás, melyben csipetnyi fűszerként van jelen az érzelmek okozta zűrzavar, a nosztalgikus hullámvasút hangulat magával ragad. Engem legalábbis biztosan, nagyon szerettem, amit láttam.

Noha végig a már fentebb is említett Moszkva tér járt a fejemben, nem bántam meg ezt a badacsonyi kalandot. 40 fölött akaratlan beugrott, milyen volt anno nekem a gimiben; micsoda óriási balhék részesei voltam, mekkora szerelmek lobbantak akkoriban lángra. Ezek az érzések itt vannak most is, mélyen a szívembe zárva élnek tovább, általuk lettem azzá, ami. Sosem fogom megbánni mindazt, ami ott történt, azalatt az elsuhanó 4 év alatt. Amikor majd az életemre fogok úgy visszatekinteni, mint a gimnáziumi éveimre, örömteli lesz elmerülni a tudatban; akkor nehéznek tűnt ugyan, de ma már sokkal inkább örömteli emlék az egész. Életem legszebb időszakának egyike. Az Együtt kezdtük pedig erről (is) regél.