Kritikus dobás - A VOX MACHINA LEGENDÁJA (2023) 2. évad kritika

Házimozi ajánló | 2023-03-22 | Faragó Tamás

Egy évvel ezelőtt a nagyközönség megismerkedhetett a Vox Machina csapatával. Az eredetükről, vagyis a Critical Role csapatáról a sorozat első évadának ismertetőjében részletesebben írtam, ide kattintva olvasható. Nagy vonalakban egy csapat színész élőben játszik a Dungeons & Dragons asztali szerepjátékkal és az első nagy kampányukat sikerült rajzfilm sorozat formájában elkészíteni. Januárban végre felkerült az Amazon Prime-ra a második évad is.

A történet ott folytatódik, ahol az első évad véget ért. Hőseink éppen Emon városában Uriel király beszédét hallgatják, mikor is három hatalmas sárkány tűnik fel az égen és megtámadják az embereket. Ők a Chroma Conclave, akiknek sötét terveik vannak, amiben a halandók csak eszközök. A Vox Machina tudva, hogy nem képesek szembeszállni velük, elmenekülnek és elindulnak, hogy segítséget szerezzennek a legyőzésükhöz.

A sorozat minősége semmit sem változott az első évadhoz képest. A rajzolás és az írás minősége ugyanazt a szintet hozza, mint korábban. Ami más, az a hangsúlyok és a történet íve. Az első évadban a hangsúly Briarwoodok legyőzésénén volt, a szereplők minden cselekedete erre épült. A második szezon már a Dungeons & Dragons jó hagyományait követi és megszaporodnak a „side questek”.

Kapunk egy pikareszk sztorit, amiben a hőseink haladnak a fő céljuk felé és közben sok kisebb kalandot élnek át és kapunk jó pár foreshadowing momentumot, amik sugallják, hogy később fontos események bevezetését láthatjuk.

Persze ezek a kisebb kalandok is hatalmas tétekkel és jellemformáló pilanatokkal rendelkeznek. Míg az első évadban - érthető okokból Percy karaktere volt előtérben -, itt belőle már kevesebbet kapunk és a többiek múltját, belső vívódásait ismerhetjük meg. Legfőképp az ikrek, Vex és Vax kapcsolata változik meg igazán, ami egyszerre egy merész karakterépítő elem és egy baljóslatú végzet sugallata is.

Az örökké bohókás bárd, Scanlan is megkapja a maga pillanatait és sikerül komikus figurából egy igazán önpusztító és tragikus karaktert duzzasztani. Ezen momentumokból az egyetlen, ami talán kilóg, az Grog múltja és motivációi, aminek talán lehetett volna egy kicsit több időt adni, mert így eléggé elkapkodottnak és súlytalannak hat. Persze ez a szereplő szimpatikusságán semmit sem csorbít, de sokat adott volna hozzá.

A sok dráma mellett a humor ugyanúgy része a szériának.  Az egyensúly még mindig tökéletes. Remek időzítések, néha pár altesti poén és fekete humor kíséri hőseink, vérrel és tragédiákkal tarkított útját. A színészi játék ismét kiemelkedő. A hangok fantasztikusak és tökéletesen passzolnak a karakterekhez. Ennek viszont van egy tragikus apropója, ugyanis a napokban elhunyt csodás karakterszínész, Lance Reddick szólaltatja meg a legerősebb sárkányt, Thordakot, a sorozat új anatagonistáját. Jellegzetes hangja tökéletesen passzolt a méltóságteljes, de velejéig gonosz figurához. Már csak miatta is érdemes végignézni a második évadot, természetesen a sok egyéb pozitívum mellett.

A Legend of Vox Machina egy tökéletesen kivitelezett folytatással tért vissza, ami ugyanazt a színvonalat szolgáltatja, mint az első szezonban, ezt remélhetőleg megtartják az érkező harmadik évadra is. Aki egy szórakoztató, de felnőteknek szóló high-fantasyra vágyik, annak érdemes újra visszatérnie Exandriába.

Képek: TMDb