A múlt és a jövő harca - 1923 (2022) 1. évad kritika

Házimozi ajánló | 2023-05-02 | Sós Áron Árpád

Taylor Sheridan annak idején a Yellowstone című sorozatával a hamvából támasztotta fel a westernt, mint műfajt. A széria középpontjában a Kevin Costner alakította John Dutton által vezetett család és farm áll. A sorozat mostanra akkora népszerűségre tett szert, hogy két spin-off szériát is kapott: az 1883-at és az 1923-at, amelyek az anyasorozat előzményei. Ez a kritika az utóbbiról fog regélni. Az 1883-ról írt kritikánkat itt olvashatjátok.

Míg az eredeti sorozat, a Yellowstone egy neo-western, addig az 1883 egy minden ízében klasszikus zsánerdarab volt. Az 1923 ezekkel szemben a kettő között helyezkedik el. Egyszerre klasszikus és neo.

A történet középpontjában az immár letelepedett Dutton család áll, aki probálják megvédeni a földjüket az idegenektől. A cselekmény három szálon fut: egyrészt láthatjuk, hogyan próbálja az új családfő, Jacob Dutton (Harrison Ford) és felesége, Cara (Helen Mirren) a Dutton-ranchot igazgatni, miközben követhetjük az Afrikából hazafelé igyekvő Dutton-fiút, Spencert (Brandon Sklenar) a viszontagságos útján, végezetül pedig bepillantást nyerhetünk az egyházi iskolába kényszerített őslakos lány, Teonna (Aminah Nieves) mindennapjaiba.

Már a 1883 se volt egy kimondottan gyors tempójú alkotás, de az 1923 még nála is lassabban bontja ki a sztorija egyes szálait. Ennek a legfőbb oka, hogy a stúdió több évadra tervez a sorozattal. Maga Sheridan, mint az első spin-off esetében is egy szezonnal számolt, aminek kerek, lezárt vége lett volna, azonban a fejesek ezt megvétózták. Ez pedig odái vezetett, hogy az évad története a középétől behúzza a féket és nagyon lassan halad előre. A megkezdett három szál nem is ér össze a végére. Ezt leginkább az indián-vonal sínyli meg, hiszen nem nagyon derül ki, hogy miért is szerepelnek ők a történetben. Azon kívül, hogy fontos témáról beszél általuk a széria, csakhogy semmilyen módon nem kapcsolódik a Dutton-család történetéhez ez szál.

Továbbá az is érződik az 1923-on, hogy Sheridanék tudták, hogy nem lesz elég csak a megszokott farmos sztorit ellőni, hiszen azzal nem sok újat tudnának mutatni a nézőknek. Így került bele a történetbe az afrikai kiruccanás, a fentebb már említett indiánok története, illetve a tradíciók és a modernitás küzdelme. Az 1883 bemutatta az emberi szenvedés minden aspektusát, valamint a vadnyugat elnevezés miértjét, hogy mennyire vad is az a nyugat. Emellett tisztes főhajtás volt a klasszikus western műfaja előtt. Tették mindezt úgy a  készítők, hogy nem idealizálták a polgárháború utáni Amerikát és a prérit, szemben Hollywooddal, ahol romantikus és idealista hősökkel tömték tele a vadnyugatot.

Az 1923 esetében új témák jöttek be a képbe:  az első világháború utáni stressz, lelki gyötrelem. A gazdasági válság hatása a társadalomra és a gazdaságra, ezáltal az emberekre, illetve az amerikai őslakosok több mint igazságtalan elnyomása. Utóbbi esetében ritkán találkozunk ilyesfajta nyers és kendőzetlen prezentációval. A katolikus egyház, és az amerikai kormány brutális módszerekkel próbálja megtörni az őslakos indiánok kultúráját és asszimilálni őket a modern társadalomba.

Spencer Dutton kalandja Afrikában pedig bemutatja, hogy milyen lelki sérüléseket szenvedtek a katonák a Nagy Háborúban. Lehet, hogy valaki megúszta a ütközetek borzalmait, de minden barátja odaveszett mellőle. A háború végére pedig a saját lelkét is elveszítette az ember, miközben Afrika prezentálja nekünk az érintetlen vadont, amit még az ember nem hódított meg teljesen.

A Dutton-ranch körüli harcok a múlt és a jövő küzdelmét mutatják be. Vajon érdemes küzdeni a modernizáció ellen vagy sem? Mit veszítünk el vajon a technika rohamos fejlődése által? A fenti témákat az 1923 mesésen mutatja be nekünk, néhol kimondottan brutálisan, ám pont emiatt lesz végtelenül hihető és lebilincselő az egész története.

Egy jó történet mit sem ér felejthetetlen és kedvelhető karakterek nélkül. Szerencsére az 1923-ban mind a kettőre van példa. Sheridan nem kis neveket szerzett meg a sorozathoz: a főszereplő házaspást nem kisebb nevek keltik éltre, mint Harrison Ford és Helen Mirren. Akik életük legkiemelkedőbb alakításait nyújtják. A köztük lévő kémia tökéletes. Timothy Dalton lubickol a főgonosz szerepében, egész rémisztően alakítja a karakterét. A felsoroltak mellett az 1923-ban szerepel még Brandon Sklenar, Julia Schlaepfer, Michelle Randolph, Darren Mann, Aminah Nieves, Brian Geraghty, Sebastian Roché, Michael Greyeyes, akik egytől egyig kiváló alakítást nyújtanak. Az indián színészek pedig szintén kiemelendőek, olyannyira hihetően alakítanak.

A fényképezés szemet kápráztató és a zene ismételten tökéletesre sikeredett, nagyon jól eltalálták a sorozat témáját. A látványról is csak dicsérő szavakat lehet írni. Bár ezúttal több VFX-et használták a készítők, ami nem minden esetben lett kiemelkedő. Főképp az afrikai történetekben előbukkanó ragadozók lettek nagyon műviek.

A Yellowstone-univerzum már jó ideje többről szól, mint a Dutton család útja a 21. századig. A spin-offok által elmesélt történetek nem egy fontos, mélyebb vonatkozású témát dolgoznak fel nekünk. Olyan dolgokról mesélnek, amelyek ez idáig tabunak számítottak a műfajban, Sheridanék azonban most lebontják ezeket a falakat. Az indiánok sorsát még sosem mutatták be ennyire nyersen és őszintén. Ahogy Amerika modernizálása se volt még ennyire a kirakatba téve.

Bár az 1923 nem ér fel az 1883-hoz, így is egy kiváló szórakozást nyújtó alkotásról beszélhetünk, aminek a legnagyobb hibája abból fakad, hogy jönni fog a második évada. Emiatt a narratíva túlontúl lassú és sok minden nem lett megválaszolva. Mindenesetre Taylor Sheridan legújabb alkotása tökéletes átvezetés a klasszikus western és a neo-western között, mindezt megfűszerezve szerethető és emberi karaktereivel, nyersen tálalt, ám annál elgondolkodtatóbb témáival.

Az 1923 esetében sem kell ismerni az anyasorozatot, de az 1883-t sem. Szóval, akik egy jó kis westernre vágynak, azoknak irány a 1920-as évek világa.

Képek: TMDb