Sógorok akcióban – POFÁZUNK ÉS VÉGÜNK MIAMIBAN (2016) kritika

Házimozi ajánló | 2016-07-15 |

2014-ben mutatták be a Ride Along, magyar címén a Pofázunk és végünk akció-vígjátékot, amely a szerény költségvetése ellenére egész jól szerepelt a mozi pénztáraknál. Amerikában kajálta a legjobban a nép, hiszen a bevétel 87%-a az Egyesült Államokból származik. Ez egy tipikusan nekik készült, habkönnyű buddy movie volt, amely távolról sem mutatott semmi újat, de néhány jó poénnak köszönhetően, szinte bárkit lekötött másfél órára. Az a tipikusan egyszer-kétszer megnézhető darab. Két évvel később, pedig megérkezett a „várva várt” folytatás, amit az első rész bevételén kívül semmi sem indokolt.

Szinopszis: Az első részben megismert dumagép, Ben, már csak néhány napra van az esküvőjétől. Leendő sógora, James, még továbbra sincs túlzottan oda a mitugrászért, ám egy egyszerűnek tűnő kábítószeres ügybe, mégis beveszi a próbaidős rendőrt. A szálak, azonban sokkal mélyebbre nyúlnak, mint azt akármelyikük is gondolta volna.

Fölösleges lenne kerülgetnem a kását, inkább egyszerűen csak nevén nevezem a gyereket! Ez a film, a silányság mintapéldája, ráadásul az unalmasabb fajtából. Az első rész attól működött (már amennyire), hogy Kevin Hart hiperaktív, gyerekes karakteréhez jól passzolt Ice Cube szigorú, régi vágású, és kissé atyáskodó jelleme. Nem a szereplők kidolgozottsága miatt volt nézhető az első rész, hanem, mert ötletes poénokkal oldották meg a karakterek közti kémiát, a sztori meg olyan volt, amilyen. Ezt a módszert, körülbelül egyszer lehet elsütni egy franchiseban. Ha egy ilyen filmhez akarnak folytatást készíteni, akkor muszáj lesz tovább fejleszteni a karaktereket, és ehhez, egy kidolgozottabb történetre van szükség. Ennek ellenére a Pofázunk és végünk Miamiban gyakorlatilag minden tekintetben alulmúlja az előző részt.

Fun fact: A film, világszerte 124 millió dollárt hozott a konyhára! Pontosan 30 millióval kevesebbet, mint az első rész.

Karakterek. A Kevin Hart által alakított Ben, már nem vicces. Ugyan azokat a poénokat próbálja elsütni, mint két évvel korábban, csupán más körítéssel, máshogy előadva. Ahhoz képest, amin az első részben, és a második előtt keresztülment semmit sem fejlődött. Ugyanaz az idióta, csak ráhúztak egy járőr egyenruhát. A való életben nincs olyan zsaru, aki ilyen felelőtlen módon veszélybe sodorná a társai életét, mint  ahogy Ben tette a film elején. A buddy moviekban muszáj mindkét szereplőnek valamilyen területen kimagaslóan jónak lennie, ezzel segítve ki egymást és oldva meg a nyomozást. De Ben semmiben sem túl jó, maximum abban, hogy a nézők idegeire menjen. Ice Cube figurája legalább valamiféle zsarura próbál emlékeztetni, de egyszerűen már annyira kemény és faarcú, hogy ezzel élettelenné teszi a karaktert. Ken Jeongról, pedig jobb, ha nem is beszélünk… Aki látott már tőle filmet az utóbbi évekből, az nagyon jól tudja, hogy mire számíthat.

Maga, a történet annyira sablonos, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. Milliomos gengszter, aki a rendőrség és a média előtt, a város mintapolgára. A „sógortesók” élettelen nyomozásának köszönhetően, az ügy önmagát oldja meg. Épp ezért a nézők figyelme, már a film felénél nagyon csúnyán lelankad, és csak a poénokra fókuszál. Egyszóval, érdektelen az egész. Természetesen van egy kötelező melléktörténet is (Ben esküvője), ami még a központi cselekménynél is unalmasabb, és nem maradhat el a szerelmi szál sem, ami sok minden, csak nem életszerű.

A film, 40 millióból forgott, ehhez mérten látványos akciókat kapunk. Vannak menő verdák, lövöldözés egy night clubban, és persze a főszereplők lassítva menekülnek, miközben a háttérben minden felrobban. Az opening kiemelkedően jól sikerült. Miközben a képernyőn megjelennek a fontosabb stábtagok nevei, a lassított felvételek baromi jól néznek ki. A pozitívumok nagyon rövid listájához kell még sorolnom, hogy időnként akadnak vicces pillanatai a filmnek (például, amikor Ben indexel egy autós üldözés kellős közepén), de sajnos nem elég.

Pro:

- Korrekt látvány

- Egy-két tényleg jó poén…

Kontra:

- …de a többi száz humortalan, vagy már korábban elsütött

- Csapnivaló történet

- Mindenben alulmúlja az első részt

- A készítők meg sem próbáltak újítani

 

Összességében, a Pofázunk és végünk Miamiban teljesen felesleges alkotás. Ha legalább az első rész színvonalát megütné, akkor még azt is mondhatnánk, hogy egynek elmegy. De így, hogy a készítők láthatóan meg sem erőltették magukat, nagyon vérszegény lett. Az, a tipikus se íze, se bűze. Mentségére legyen mondva: igaz, hogy harmatgyenge, de legalább nem nézhetetlen.