Halálraítélt folytatás – INDIANA JONES ÉS A KRISTÁLYKOPONYA KIRÁLYSÁGA (2008) kritika

Házimozi ajánló | 2016-07-08 |

Fiúk és lányok, elérkeztünk az (eddigi) utolsó Indy filmhez! Majd két teljes évtizedet kellet várni arra, hogy a legvagányabb egyetemi professzor újabb kalamajkába keveredjen. Ez idő alatt, egy komplett generáció nőtt fel, és 2008-ra Lucas és Spielberg trilógiája már legalább annyira retrónak számított, mint az első rész idején az alapot szolgáltató kalandfilmek. Ennek fényében nem is lehetett vita tárgya, hogy a sorozat legújabb epizódját, a nézők igen erős nosztalgiájára építik fel. Ezeket sejtelmeket igazolta a film előzetese is, ami a klasszikus filmek képkockáival indít. Azonban mindezek ellenére, a Kristálykoponya Királysága (konkrétan nem ez a történet, hanem szimplán maga a negyedik rész) előkészületei már 1992-ben(!) megkezdődtek. És igen, már abban a nagyon korai változatban is az idegenek voltak a középpontban… De miért is baj ez?

Irina Spalko: Úgy csináljuk… hogy is mondják? Régimódian!

Szinopszis: 1957. Dr. Jonest szovjet katonák rabolják el, és kényszerítik, hogy segítsen megtalálni egy bizonyos ládát (nem, nem a frigyládát), a híres 51-es körzet, katonai raktárában. A régésznek, a hatalmas zűrzavar közepette sikerül meglépnie üldözői elől, viszont a volt barátja miatt felkerül az FBI feketelistájára. Miközben épp elhagyná a várost, egy fiatalember kéri a segítségét. Egy közös barátjuk, a kutatása során eltűnt, és feltehetőleg a kommunisták miatt komoly veszélyben van, ahogy most már Dr. Jones és ifjú társa is. A veterán kalandor, és forrófejű társa, Mutt elindul Dél-Amerikába, hogy megtalálják a Kristálykoponyát, és vele együtt, az eltűnt barátjukat.

Mutt Williams: Azt mondta, hogy maga megtalálja a koponyát. Mert maga ilyen… ilyen sírrabló, vagy mi a szösz.
Indiana Jones: Én egyetemi régészprofesszor vagyok.
Mutt Williams: Óh, szóval tanár. Akkor sok hasznát veszem…

Hol is kezdhetném? Nagyon sokat változott mind a világ, mind a filmipar ez elmúlt húsz év alatt. Harrison Ford megöregedett, a speciális effektek olyan mértékben megváltoztak a korábbi részekhez képest, hogy arra talán már szavak sincsenek, George Lucas, pedig túlvan egy Star Wars-os ámokfutáson. A néző ezek után azt gondolja, hogy talán nem is kellene erőltetni a negyedik filmet. De az igazat megvallva, ezek csak apró tényezők, a film megvalósításánál. Ford, már 65 éves, de még mindig fiatalokat megszégyenítő kondiban van (és az arca sincs szétplasztikázva, mint sok másik színésznek). Tény és való, hogy az ezredfordulón, Lucas kis híján tönkretette a Csillagok Háborúját, de az Indiana Jones filmek történetét csak részben ő írja, tehát nincs szabad keze, így egy Baljós Árnyak féle agymenés esélye nagyon valószínűtlen. Nem utolsó sorban, pedig Steven Spielberg még mind a mai napig Hollywood egyik legjobb rendezője. Persze a film bemutatója előtt, még mindezek ellenére is benne volt a pakliban, hogy valami förtelem szabadul el a mozikban, de a lehetőség adva volt egy jó folytatás számára. Csak néhányan már valószínűleg a premier előtt eldöntötték, hogy utálni fogják a filmet, az ő kedvükre pedig nem lehetett tenni semmilyen módon.

Fun fact: Pár héttel a forgatás kezdete után Harrison Ford megkérdezte, hogy ki az a szőke hölgy, akit a stábban szokott látni. A színésznő a kolléganője, Cate Blanchett volt, akit nem ismert fel jelmeze és fekete parókája nélkül.

A negyedik kalandban, Indy már jócskán benne van a korban, de a készítők ezt nem is akarták leplezni. Nem akartak fél tonna sminket, és hajfestéket rákenni a színészre, és berakni a sztorit a ’40-es évekbe. Nem akartak önmaguk paródiájává válni, hogy egy 65 éves fickót, ötvennek próbálnak eladni. Hollywoodtól ez azért egy kicsit meglepő, és dicséretes. A megőszült kalandor életkora, így rengeteg poén forrása lett. Irónia és önirónia minden mennyiségben! Ráadásul azzal, hogy a karakter öregedett vagy húsz esztendőt, bölcsebb lett. Dr. Jones mindig is éles eszű kalandor volt, de a sok test-test elleni küzdelem, helyett inkább valamiféle furfanggal próbálja kivágni magát a szorult helyzetekből. Ergo, a karakter fejlődött, így pedig Indiana Jones figurája továbbra is életszerű. Piros pont Lucasnak és Spielbergnek!

Mutt Williams: A korához képest elég jól bunyózik.
Indiana Jones: Köszönöm.
Mutt Williams: Hány éves? 80?

 

A film nyitányára egyszerűen nem lehet panasz! Kövezzetek meg, de a frigyláda prológusa után, szerintem ez a második legjobb felvezetés az Indy-filmek történetében. Tekintélyt parancsoló ellenségek bemutatása, pipa! Indy vagány színrelépése (húsz év után), pipa! Utalás a korábbi filmekre, pipa! Látványos akció, pipa! És végül, a prológus helyszíne, hatalmas pipa! Újszerű, de az előző részekhez szellemiségéhez mégis hű nyitányt kap a néző. Ebbe egyszerűen nem lehet belekötni.

Az ominózus hűtőszekrényes jelentbe már annál inkább! Sokaknál ez csapta ki a biztosítékot, és meg is tudom érteni őket, de csak részben! Az, hogy egy ember, egy ólommal bevont hűtőszekrényben átvészeljen egy atomrobbanást, kamu. Nem is kicsi! Ha lehetne kérnem, én sem szeretnék több hasonló, rajzfilmbe illő jelentet látni a következő részekben! Ettől függetlenül, az a mértékű fikázás, amit ez a jelenet, és hatására maga a film is kapott, azért egy kicsit unfair. Mindenki úgy fel volt háborodva, mintha ez lett volna a franchise első kamujelenete. Az igazat megvallva, láttunk már hasonló jelenteket a régi epizódokban is! Indy és társai túlélnek egy több száz (vagy talán ezer) méteres zuhanást egy önmagát felfújó matraccal? Vagy kérdem én: hogy lehet talppal megállítani egy csillét? Esetleg érdekelne, hogy milyen módon tudta feltörni a padlót a harmadik rész könyvtáros jelenetében, egy ócska könnyűfém rúddal? Természetes, hogy a negyedik rész atombombás akciója viszi a pálmát, de azért ne felejtsük el, hogy ez a jelenet a film egyik legemlékezetesebb momentuma lett, márpedig azért, mert jól lett megcsinálva, akármekkora hülyeség is!

Fun fact: Ez az egyetlen Indiana Jones film, amelyet nem jelöltek semmilyen Oscar-díjra!

Vessünk egy pillantást a szereplőkre! Indyt kiveséztük, térjünk rá Mutt karakterére. Minimál spoiler, bár ezt valószínűleg mindenki tudja, hogy Shia LaBeouf formálja meg a régész semmiből előtűnő fiát. Sajnálatos módon, ő az egyik balul sikerült tényezője a filmnek. Az egy dolog, hogy nem vagyok oda LaBeouf-ért, de valahogy nem illik rá a szerep. És a helyzet az, hogy ez csak a kisebbik gond. Mutt (most komolyan, milyen név már ez?) kábé semmiben sem hasonlít az apjára. Alapból ő is egy jó eszű, és kitartó karakter, de nagyjából itt vége is a hasonlóságoknak. Az egészet azzal akarták elfedni, hogy a srác hirtelen haragú, lázadó típus, csakhogy ez nem működött. Ez a hepciás stílus inkább kellemetlen, mint életszerű, ráadásul még azt is be akarják mesélni a nézőknek, hogy fiatalon Indy is ilyen volt. Még véletlenül se… Mi tagadás, vannak jól működő pillanatai az apa-fia kaland 2.0-nak, de Muttnak köszönhetően ez a próbálkozás kudarcba fulladt. Marion is visszatért a negyedik részbe, de valahogy ő sem tündököl úgy, mint annak régen. Ő már nem olyan zavaró, mint időnként a kölyök, szimplán csak sótlan az egész figura. Indy volt barátja, Mac még a jobban sikerült szereplők közé tartozik, bár időnként ő is túlpörgi az egyes jeleneteket. Az ellenség személyében ezúttal egy női karaktert kapunk. Ez jó, Spielbergék ismét újítani próbálnak. Nehéz hova tenni ezt a szereplőt, mivel a jellemével önmagában nem lenne gond. Vele csupán az a baj, hogy nem kapott jó szövegkönyvet. Egy emlékezetes beszólása, vagy kinyilatkoztatása sincs, pedig potenciál bőven lett volna benne. Okos, erős, ráadásul egy kisebb hadsereget irányít, és mégsem tudtak egy emlékezetes jelenetet sem kihozni belőle.

Fun fact: Shia LaBeouf úgy írta alá a filmre, hogy nem olvasta el a forgatókönyvet!

Új kor, és új kaland. Az ’50-es évek közepét tapossuk, a hidegháború a csúcson. Ebben a korban rengeteg lehetőség rejlik, amire valamilyen módon építeni lehet. Amennyire balul sültek el a karakterek, annyira jó lett a film háttere! Az ’50-es évek hangulata nagyon jól átjön a film első felében. Vagány, lázadó fiatalok, rock n’ roll, klasszikus verdák, és persze az évtized konteó hullámait is meglovagolja a film. A hidegháborús paranoiának köszönhetően Indy kissé kiábrándult a hazájából, ráadásul az évtizedek múlásával eltemette az apját, és az egyik legjobb barátját is. Roswell legendája sem marad ki a buliból, olyannyira nem, hogy a film nyitójelenetét neki köszönhetjük. Az ’50-es évek amerikai popkultúrája, részben az UFO mánia miatt lett emlékezetes. Temérdek „B” film, és ponyva jelent meg ilyen és hasonló témával a középpontban. Pontosan ezért, ezt az őrülethullámot veszi alapul a film központi rejtélye. És akkor el is ékeztünk a kristálykoponyához. Aki esetleg nem a hűtőszekrényes jelenten akadt ki, az valószínűleg itt. Őszintén szólva, az ehhez fűződő fanyalgást sem tudom teljesen megérteni. Ebben a tálalásban simán elférnek az idegenek. A finálét leszámítva nem tolják az arcunkba az űrlényeket, és nem is teljesen alaptalan az ábrázolásmódjuk. Gondolom mindenki hallott már olyan elméleteket, hogy egy másik bolygóról érkező faj egyedei tanítottak az ókor embereinek ezt-azt (piramisok, stb.). Hogy igaz, vagy sem azt inkább mindenki döntse el maga, de ha ebből a konteóból indulunk ki, és teszünk még rá egy kis colort, akkor ez egy simán jó Indiana Jones alap. A cselekmény erősen túlnyomó részét ugyan úgy, mint a korábbi részek esetében, itt is a történelem, és a legendák teszik ki. Azt még elfogadom, ha valakinek nem zsánere ez az UFO téma, de amikor azt állítják, hogy ezzel megerőszakolták a szériát (lásd: South Park), az egy barokkos túlzás.

Irina Spalko: Képzelje, mit adhatnak nekünk!
Indiana Jones: Nem tudom elképzelni, ahogy a templom építői sem tudták, és ahogyan maga sem.

Technikailag a film hozza azt a színvonalat, amit a kézezres évek közepén a nézők elvártak. Vannak kicsit gyengébb lábakon álló CGI megoldások, de az animációk többsége korrekt. Viszont! Köszönőviszonyban sincs az eredeti részek hangulatával. Ezt a CGI fétist sosem tartottam túl jó ötletnek, és egy ilyen, alapból régi vágású kalandfilmnél pláne nem. Túl sok az animáció, és túl kevés a valós helyszín. Továbbá, a képnek van még egy érdekes tulajdonsága: fénylik. Ez most valószínűleg furcsán hangozhat, de így van. Az egész képi világ, mintha túl lenne effektelve, és a hab a tortán, a lens flare. A lens flare egy jópofa látványelem, de ebben a filmben rengeteget kapunk belőle, olyannyira, hogy az már zavaró. A zenét továbbra is John Williams jegyzi, de érezhetően nem volt formában, vagy csak egyszerűen túlvan a csúcson. A „The Raiders March” fájóan ritkán csendül fel, holott a nosztalgiával akartak eladni a filmet. A kristálykoponya témája pedig sablonos, és könnyen felejthető.

Pro:

- Indiana Jones, még mindig menő

- Jól kidolgozott háttér

- Sok nyomozás

- Rengeteg tisztelgés a korábbi részek előtt

Kontra:

- Balul sikerült mellékszereplők

- Túl modern látvány

- Túl sok kamujelenet

- Kevés emlékezetes pillanat

- Középszerű filmzene

 

Íme, egy nagyon érdekes videó arról, hogy mennyi apró utalás van klasszikus trilógiára! (az indexkép ellenére a videó működik)

 

Összességében, az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága felemásra sikeredett. Akármennyire is hihetetlen, de az alapok jók voltak, csupán a tálalás, és a silány karakterek rontották el az összképet. A mellékszereplők túlságosan jellegtelenek, Mutt pedig időnként kifejezetten irritáló. Emellett az akciójelenetek, a rajzfilmszerű megoldásaikkal (Mutt Tarzan majmolása, három vízesést karcolások nélkül túlélni és hasonlók), néhol átestek a ló túloldalára, ami szintén nem tett túl jót a filmnek. A sok nyomozás, és rejtvény fejtés viszont hatalmas pozitívum, csakúgy, mint a jól megválasztott helyszínek, és a prológus. Sokkal jobb is lehetett volna a film, ez nem vitás, de ennek ellenére nem hozott szégyent a franchisera! Most már csak az, az egy kérdés van hátra: milyen lesz, a 2019-ben érkező ötödik rész, az akkor 77 éves Harrison Forddal a főszerepben? De erről talán majd egy másik cikkben…