Riogatásból elégtelen - ANNABELLE (2014) kritika

Házimozi ajánló | 2017-08-08 | Bogár Bence

2013-ban nagy sikert aratott a Démonok Között című horror, mely egy elég alacsony összegből készült el. Érdekesség, hogy tulajdonképpen semmi forradalmi vagy új nem volt a történetben, de a néző mégis számtalanszor szorongathatta azt a karfát a játékidő alatt.

Ami engem illet, azóta is az egyik kedvenc horrorfilmem. Az alkotók aztán úgy gondolták, hogy ha jön szép számmal a bevétel, akkor ebből is filmes univerzumot kellene már építeni. Tehát a filmet nem is a folytatás követte, hanem megérkezett Annabelle első önálló filmje. A karakter nem volt tehát a nézők számára teljesen ismeretlen, lévén hogy a Démonok Között első pár percében is frászt hozta ránk, de természetesen a főbb dolgokat meghagyták a spin-off filmnek.

A történet főszereplője egy házaspár. Mia (Annabelle Wallis) egy régi játékbabát kap ajándékba a férjétől. Ekkor még nem is sejthetik azt, hogy a babával nem lesz minden rendben, Annabelle ugyanis jóval élőbb, mint amilyennek látszik. Ráadásul hamarosan egy sátánista szekta tör be a párhoz… 

Hadd szögezzem már le az elején azt, amit úgy gondolom nem szabad halogatni: az Annabelle sajnos nem egy jó film. Hogy mennyire, hát egyáltalán nem. Voltaképpen azt mondom, hogy ebből az alapanyagból egy igen para, ütős és ijesztő horrort lehetett volna készíteni. Mivel a Démonok Között nekem nagyon bejött, láttam többször is, így annál nagyobb lelkesedéssel álltam neki ennek a filmnek. 

Ez volt talán az első hiba volt a részemről, ugyanis az Annabelle szinte semmit nem tartott meg abból, ami a 2013-as filmben még bevált. Nem is kell tagadnom ezek után, hogy a film nagyon nagy csalódásként folytatódott. Folyamatosan próbálják a frászt hozni a nézőre, de ennek kivitelezése már nem sikerül. Pedig azt nem mondanám, hogy gyenge idegzetű vagyok, lévén a Mártírok című horrort, melyen általában minden jóérzésű néző elszörnyed, komolyabb gond nélkül végignéztem. Az Annabelle viszont távol áll egy ijesztő cimkétől. Természetesen jönnek sorban a jumpscare jelenetek, de a céljukat nem igazán érik el.

Pár jobb rész azért akadt, ezt nem is tagadom, de a sikerhez ez még édeskevés. Meg lehet figyelni, hogy merítettek a klasszikus horrorokból is. Több párhuzamot is fel lehet lelni például a Rosemary gyermekével: terhes nő, feszült(nek látszó atmoszféra), misztikus hangulat. Más dologban viszont az Annabelle sajnos a közelében nincs Polanski mesterművének.

A rendezőváltás szintén meglátszik, hiszen James Wan csupán produceri minőségben volt jelen, de valószínüleg más dolga volt, mert ha odafigyel erre a mozira, nem hinném, hogy nagyobb bajok lettek volna vele.  

Az első film főszereplőinek (Vera Farmiga és Patrick Wilson) nyoma sincs, viszont a főszereplőt alakító Annabelle Wallis (A múmia) egész korrekt, de legalábbis lehet mondani, hogy ő mindent megtett, amit elvárunk tőle.

Persze azért az Annabelle nem egy totál nézhetetlen kategória, mert nem az. De ettől függetlenül a szememben még rossz filmként marad meg. Némi hangulata van az egésznek, de ez csak a történet váza, s arra már nem elég, hogy jó filmet varázsoljon az egyébként jobbára működésképtelen ötletekből. Érdekes, hogy a hamarosan érkező második részt már láthatta pár kritikus, s a legtöbbeknek tetszett is a film (Rotten:89% WOW!!!). Az bizakodásra ad okot, hogy a rendező már ledirigálta tavaly az Amikor kialszik a fényt...bár ettől még aggódhatunk miatta. 

Összegezve, az Annabelle néhol ugyan atmoszférikus, sokszor éreztem azt, hogy jobb kezekben ez akár még működhetett is volna, meg ugye ott van Annabelle Wallis is. De attól még ritka sablonos, nem elég ijesztő, sőt a magas korhatár ellenére bátortalan is helyenként. Remélem, hogy a második rész kiköszörüli majd a csorbát, mert ez a mozi a minőségében nem igazán áll közel az eddigi Démonok Között filmekhez. Talán majd másodjára összejön a dolog.