A kémtörténetek mindig is különleges helyet foglaltak el a történetmesélés különböző platformjain. Az alap ugyanaz, titkos cselszövők, átverések, halál. Ezeket a sztorikat nagyon sok műfajban meg lehet jeleníteni, akciófilm, thriller, szatíra, dráma vagy akár vígjáték is. Mick Herron krimiíró úgy gondolta, mi lenne, ha kicsit mindenből lenne benne, így született meg a Slough House sorozat, pontosabban az első könyv, a Slow Horses, vagyis az Utolsó Befutók. Habár az első kötet anyagilag nem volt igazán kifizetődő, azonban a második kötettel már sikerült népszerűségre szert tennie és kialakult egy masszív rajongói bázis, ami szép lassan megduzzadt és a könyvsorozat világsikerré vált. A népszerűsége odáig jutott, hogy az AppleTV+ berendelt belőle egy 2 évados sorozatot, amit azóta meghosszabbítottak 4 évadra. A szériában pedig olyan neveket sikerült megszerezni a főszerepre mint Kristin Scott Thomas és Gary Oldman.
A történet középpontjában az MI5 van, pontosabban annak egy különleges csoportja a Slough House. Itt most nem egy szupercsapatra kell gondolni, hanem pont az ellentétére. A Slough House ugyanis egy büntető részleg, ahová azok az ügynökök kerülnek, akik valami hibát követtek el, nem olyat amiért kirúgnák őket, de olyat amiért kikerülnek a fősodorból és alantas munkát kell végezniük, olyat mint szemetesek átnézése vagy másodrendű figurák megfigyelése. A csoport vezetője a valaha legendás ügynök, Jackson Lamb (Oldman), aki már 20 éve itt van és régen megkopott a fénye, egy alkoholista, igénytelen, bunkó. Ez persze nem azt jelenti, hogy kiesett volna a játszmából, vagy hogy ne lenne lojális az embereihez, sőt általában ezek a dolgok adják a történetek magját.
A Slow Horses koncepciója az, hogy mindenki hibázik. Az egész rendszer egy bürokratikus hatalmi játszma és a kérdés mindig az hol helyezkedsz el a piramisban és mire vagy képes, hogy elrejtsd a hibádat, ja meg persze mindezek mellett meg kellene védeni az országot is.
Minden évad (legalábbis az eddigi kettő) egy regényt dolgozz fel a sorozatból, Pont annyit megváltoztatva, amennyi szükséges egy adaptációhoz. Mivel minden évad csak 6 részes ezért üresjáratokra sem kell számítani. Talán az első évad nyitó epizódja az, ami kicsit lassabbnak hat a többihez képest, hiszen az mutatja be az alaphelyzetet, de aztán hamar felveszi a ritmust.
A sorozat nagyszerűen keveri a műfajokat, az izgalmas kém-thrillert megszórja hiteles és szórakoztató karakterekkel, nagyszerű párbeszédekkel, olyan mintha a Keselyű három napját Tarantino írta volna meg. Folyamatosan repülnek az egysorosok, a beszólások, a frappáns visszavágások és mindezt úgy, hogy az események súlya egyáltalán nem csökken, sőt, a tétek egyre nagyobbak lesznek. Erre kontrasztként ráépül a képivilág és minimalista rendezés, azt az érzést keltve, hogy tényleg egy régi kémfilmben vagyunk, így a sorozat folyamatos, de szándékos ellentmondásban van magával, ami tökéletesen lefedi a koncepciót.
Mivel a Slough House a mostohagyermeke az MI5-nak, az ellentéteken keresztül a széria kemény kritikákat fogalmaz meg a hírszerző és államvédelmi szervekkel szemben. Az USA-ra jellemző heroizmus és pátosz minden formája hiányzik az Utolsó Befutókból még ha a főszereplők közt akad is idealista karakter.
A színészek pedig mind telitalálat. Az angol visszafogottság a castingban is tetten érhető, nincsennek Angelina Joliek vagy Robert Redfordok a sorozatban, a színészek hús-vér emberek a külsőjük alapján is. Gyakran rosszul öltözöttek, mosdatlanok, csúnyák semmiben sem keltik a hollywoodi sztárok benyomását. Egyetlen kivételt a Jack Lowden által játszott River Cartwright jelenti, aki jó családban született, magas, jóképű, tehetséges, idealista és mégis itt van. Cartwright egy igazi James Bond paródia, jó ügynök, aki hibázott és ezt nem képes elfogadni. Önfejű, ami gyakran visszaüt rá és könnyű célpontot adva Jackson Lamb folyamatos piszkálódásának. Egy olyan karakter, amit várnánk egy kémfilmben, de itt nagyon kínos nézni. Kristin Scott Thomas alakítja az MI5 igazgatóhelyteesét és igazi kimért, karót nyelt szemétláda, aki megveti Lambet az egész Slough House-zal együtt és soha nem ismerné be, ha mégis segítséget nyújtottak neki bármiben. Az Ő és Lamb párbeszédjei mindig különlegesek a sorozatban, hiszen egymás teljes ellentétjei, a lecsúszott kém mégis képes folyamatosan ledominálni és elborzasztani.
És akkor térjünk rá a sorozat legnagyobb sztárjára Gary Oldmanre. Oldman választása az idős tapasztalt ügynök szerepére logikus castingnak tűnik hiszen a Suszter, szabó, baka, kém című John Le Carré adaptációban már nagyszerűen eljátszotta az író legendás karakterét, George Smiley-t. Viszont második pillantásra mégis fura, hiszen Jackson Lamb mindenben az ellenkezője a visszafogott Smiley-nak. Lamb egy undorító, cinikus gátlástalan rohadék, aki mindenféle emberi méltóságot figyelmen kívül hagy. Mindenkit megvet, mindenből gúnyt űz, bárkit átver és bármikor veszélybe sodor. A sok mocskossága mellett viszont van egy fontos pozítiv tulajdonsága, nagyon lojális. Lehet, hogy lenézi az embereit és megveti a saját hazáját, de soha nem árulná el egyiket sem. Ravasz és elléggé bosszúálló természetű, akiről első ránézésre senki nem mondaná meg mennyire veszélyes ellenfél. Gary Oldman pedig lubickol a szerepben, látszik hogy mennyire imádja ezt a mindenféle szégyenérzet nélküli rohadékot, aki képes elfingani magát miközben az MI5 vezetőjével tárgyal. Oldman minden pillanata arany, amellett hogy nagyszerű szövegeket írtak neki tényleg mindent kihoz a hobónak látszó kémfőnökből, amit csak lehet. Ha a többi tényezőt figyelmen kívül hagyjuk már csak miatta érdemes elkezdeni a sorozatot. Jackson Lamb nem egy Ogre, aki kívül gonosznak tűnik belül pedig lágy. Jackson Lamb egy igazi szemétláda kívül-belül. de mindig megvédi az embereit.
Az Utolsó Befutók egy igazi gyöngyszem a sorozatos palettán, elsősorban a kémthrillerek rajongóit fogja beszippantani, de bátran belefoghatnak azok is, akik nem kedvelik a műfajt, mert őket a karakterek és a remekül megírt forgatókönyv biztos kompenzálni fogja. Ez egy nagyon okosan felépített műfaj mix, ami reméljük sokáig képernyőn marad.